Margaret Atwood: Testamentumok

Műfaj: sci-fi, disztópia, regény
Eredeti cím: The Testaments
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Jelenkor
Oldalszám: 614
Értékelése Molyon: 90%

A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…
A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: „A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv."

"Meglepődnél mások hiányában milyen hamar eltompul az agy. Egy ember egymagában nem is igazán ember: másokhoz viszonyítva létezünk. Én egyedül voltam: fennállt a kockázat, hogy megszűnök ember lenni."

"Az ember nem hiszi el, hogy az égbolt a fejére szakadhat, amíg egy darabja maga alá nem temeti."

Értékelésem:

A Testamentumok már jóval többet nyújt A szolgálólány meséjénél. Ez köszönhető annak is, hogy nem csupán egy, hanem rögtön három nézőpontból is rálátásunk nyílik az eseményekre, így Gielád sokkal árnyaltabbá válik.

A három főszereplő gondolatai írásos formában rögzített dokumentumok: olvashatunk két tanúvallomást és egy feljegyzéssorozatot is. Utóbbit Lydia Néni szolgáltatja számunkra, aki a Nénik lakóhelyén, az Ardua Hallban titokban elrejti beszámolóit, későbbi értékes felhasználás céljából. Ezáltal nem csak az ő lelkét, élettörténetét, terveit ismerhetjük meg, hanem rálátást kapunk a Gileádban gyökerező korrupcióra, zsarolásokra, a rettenetes, buzgón eltussolt bűncselekményekre. Lydia Néni felvágja nekünk a kívülről érettnek tűnő, azonban belül már rothadásnak indult, kukacoktól hemzsegő almát. A nő kifejezetten erős karakter, rendkívül eszes és számító, éppannyira rettegett, mint tisztelt. Az első részben viszonylag keveset volt jelen, a sorozatban már kicsit többet, de igazán ez a könyv mutatja be őt olyannak, amilyen valójában. Már csak miatta is érdemes kézbe venni a Testamentumokat, főleg annak, aki többet szeretne megtudni a Gileádban folyó belső ügyek természetéről.

A másik két szereplő Agnes és Daisy, akik egy érme két oldala: az egyik lány házasság előtt álló fiatal, aki elmeséli, milyen az élet a Gileádban felcseperedő gyermekek számára, hogy kezelik a nőket, milyen nevelést kapnak, mit várnak el tőlük. Míg a másik, Daisy Kanadában él, ám egy nap szeretett szülei életét vesztik egy robbantásban, mely számára meglepő események láncolatát indítja el, s élete teljes mértékben kifordul önmagából. Közös bennük, hogy egyikük sincs tisztában azzal, valójában kicsoda, bár az olvasó már az első lapokon megsejtheti. Mindkettejük élete gyökeres fordulatot vesz, ám erősek, s megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez. Hatalmas pozitívum, hogy ebben a kötetben nem egy olyan passzív szemlélődőt kapunk, mint amilyen Fredé volt az előzőben, hanem aktív, cselekvő nőket. Bár az is igaz, hogy az események az első könyv után 15 évvel játszódnak, amikor már Gileád szilárdnak hitt talajon áll, polgárai kipuhatolták a rendszer gyengéit, szabadságuk határait, s jobban ismerik a belső erők működését, mint a kezdetekkor, így valamivel bátrabban tudnak fellépni.

A két könyv olyan, mintha egy történet eleje és vége lenne, a közepéről sajnos nem olvashatunk, ám ezzel kapcsolatban mégsem érződik markánsan a hiány. A Testamentumok nem csak azt meséli el, mivé formálódott Gileád, hanem felvillant egy keveset Fredé sorsából is, így megtudhatjuk, mi történt az első részben megismert szolgálólánnyal. Nem teljes az információmennyiség, még rengeteg dolog lenne, amiről Atwood tudna írni, s amire a történetet kedvelő olvasók kíváncsiak lennének, de legalább betölti azt az űrt, amit az előző kötet hagy maga után.

Fenntartom A szolgálólány meséjénél is említett nézeteimet, hogy lehetne a politikai rendszerről, a vallásról és még egyéb dolgokról értekezni e könyv kapcsán is, de mivel ezek nagyon érzékeny témák, inkább nem mennék bele. Annyit viszont itthagynék így a végén, hogy Atwood is leírja mindkét művében, hogy sem a sorozatban, sem a könyveiben nincs olyan esemény, aminek ne lenne történelmi előzménye, tehát minden, amiről olvashatunk, valahol, valamilyen formában már megtörtént vagy talán most is éppen zajlik. Ezek tudatában ajánlom mindenkinek az első és a második részt is.

Értékelés: 5/5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések