Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Műfaj: társadalmi sci-fi, disztópia, utópia, regény
Eredeti cím: The Handmaid's Tale
Megjelenés éve: 2006, 2017, 2018, 2019, 2020
Kiadó: Lazi, Jelenkor
Oldalszám: 366-490
Értékelése Molyon: 85%

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.

A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

"Nemcsak egyféle szabadság létezik (…). Van szabadság valamire és szabadság valamitől."

Értékelésem:
Margaret Atwood megalkotta egy olyan világ alapjait, mely mindannyiunkat elborzaszt, olyannyira, hogy egyből azt gondoljuk, hasonló nem történhet meg velünk. De ahogy Fredé visszaemlékezései által megismerhetjük Gileád létrehozásának folyamatát, rögtön valóságosabbá válik a dolog, mert olyan múltból bont gyökeret e diktatúra, mely vészesen összecseng a miénkkel. Elég egyetlen "apró" körülmény, hogy a jelenbeli békés életünk ilyen katasztrofális fordulatot vegyen: a népesség hirtelen csökkenése, mindegy, hogy milyen okból kifolyólag. Lehetne boncolgatni, mennyire vagyunk már a való életben is ilyesfajta úton, ahol azt hangoztatják, hogy a nők dolga a szülés, a gyereknevelés, a házi tűzhely őrzése, a férfiaké meg minden egyéb, amibe jobb, ha nő bele se dugja az orrát. Lehetne arról is beszélni, hogy mennyire közel vagyunk ahhoz, amit Fredé átélt, amikor még saját nevét viselhette: bankszámlája befagyasztása, munkahelye elvesztése, nők tulajdonaiktól való megfosztása - hiszen mindez a nő visszatekintéseiből úgy tűnik, hihetetlenül rövid idő alatt történt, s ő nem volt képes másra, csak arra, hogy tátogjon, mint egy hal (bocsánat), és lesse azt, ami a szeme előtt zajlik. Szóba kerülhetne még a vallás is, hogy milyen célok elérése használják és használták eddig eszközként, de nem fogok ezekbe a dolgokba mélyen belemerülni, viszont szerettem volna őket felvetni, csakhogy lássuk, milyen dimenziókat érint a mű. Nem kétséges, hogy még az elkövetkezendő akár száz évben is újra meg újra elő fogják venni, visszautalnak rá, és boncolgatják a majdani körülményekhez mérten, ahogy azt teszik az 1984-gyel, a Védett férfiakkal, és társaikkal is.

A történetet gondolom nem kell teljesen elmesélnem, hiszen egy ideje mindenhonnan ez folyik a csapból is, így kevesen tudják kikerülni, hogy ne halljanak róla. A Földön egyre csökken a népességszám, rengeteg a terméketlen ember, így a még szülőképes nőket házaspárokhoz osztják be, hogy a magasabb rangú polgárokat gyermekkel ajándékozzák meg. Ehhez erős hátteret szolgáltat a vallás, a Bibliából kiemelt részletek, s maga Gileád, ahol mindez történik. Fredé - kinek nevét szó szerint kell venni, hiszen még saját neve sem lehet, hanem éppen úgy szólítják, akihez tartozik - meséli el nagy vonalakban ennek a társadalomnak a kialakulását, alapjait, szabályait, a szolgálólányok mindennapjait, valamint még csepegtet részleteket a körülötte folyó dolgokból is, ami nem sok, hiszen meglehetősen nehéz információhoz jutnia. 

Maga a könyv egy Fredé általi rekonstruálás, így azt ő maga is elmondja, hogy hitelesség tekintetében nem esküszik mindenre 100%-osan. Sok a homályos részlet, rengeteg mindent lenne jó még megtudni, mert a nő csak a felszínt kapargatja. Áldozat, aki nehezen tudja eldönteni, hogyan reagáljon a dolgokra, ezért legtöbb esetben nem is tesz semmit, csak figyel, ezért is gondolnánk őt tökéletes elbeszélőnek - hiszen csendes, a Parancsnok és a Parancsnokné tulajdona, semmi hatalommal nem rendelkezik. Olyan, mint egy kis hal, ami lebeg a vízben, és hagyja, hogy az áramlatok döntsenek a sorsáról, így nem csak a tenger, de saját maga áldozata is. Éppen ezért veszélyes, hiszen ha egyszer észhez tér, és összekapja magát, felhasználhatja mindazt a tudást és tapasztalatot, amit passzív szemlélődése közben szerzett. A könyv folyamán ennek a kitörésnek sajnos nem lehetünk tanúi, az olvasók által June-nak keresztelt nő még nem az a harcos, akit a sorozatból megismerhetünk, de már vannak önálló gondolatai, s elkezdi feszegetni a határokat is. 

A történet éppen ott fejeződik be, ahol végre beindulna a cselekmény, egész végig alig történik valami, ami említésre méltó lenne, és az is csak azt a célt szolgálja, hogy elmélyítse a Gileádról kialakított képet. Fredé a múzeumban sétál, de mivel nincs fényképezője, papírt ragad és ceruzát, és leskicceli az általa látott festményt, aztán reméli, hogy valakinek meg tudja mutatni a jövőben, talán olyan kísérőszavakkal, hogy "Nézd, nem tudom, mi ez, de látnod kell, mert tudom, hogy valami nagy dolog."

Megértem azokat, akik csalódtak a könyvben, éppen emiatt, mert nagyon kezdetlegesnek tűnik, főleg, ha mellé rakjuk a sorozatot. Ha nem láttam volna, még akkor is hiányérzetem lenne, mert hogy lehet valamit ilyen jól kitalálni, s aztán csak részben bemutatni. Bár pont ez a cél, hogy "ellenjóslat" legyen, annál nem több, és annak teljesen tökéletes is. De ennek ellenére is hiányzik a cselekmény fő szála, mert azt egyszerűen nem lehet annak nevezni, hogy egy szolgálólány pislog bele a világba, és elmondja, mit lát, és vele mit tesznek. 

Megértem azokat is, akik felejthetetlen alkotásnak bélyegzik, és az egekig magasztalják, mert fontos, lényeges dolgokat közöl, és elgondolkodtatja az embert, szembeállítja önmagával. Kiemelkednek belőle azok az elemek, melyekkel az emberiségnek időnként szembesülnie kell, rákényszerít arra, hogy tükörbe nézzük, és gyerekként odafigyeljünk a felnőttek intő szavára. Kellenek ezek a kis arculcsapások, időnkénti piros táblák, hogy véletlenül se rohanjunk a vesztünkbe. 

Ezek után szégyen, nem szégyen, de a sorozat képes arra, hogy bemutassa mindezt és még többet is, így az egyelőre jobban megvett magának, de kíváncsian várom, mit tartogat a folytatás. 


Értékelés: 5/4

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések