Értékelésem:
A Kígyó & Galamb egy kedves fantasy, mely egy rejtőzködő boszorkány és egy rendíthetetlen vadász világokon átívelő szerelmének történetét meséli el.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Lou két éve döntött úgy, hogy túlélésének érdekében elfordul saját népétől, feladja a mágiát és átlagos életet él - már amennyire tolvaj életmódja és tűzről pattant személyisége ezt engedi. Vonzza magához a bajt és és a kétes alakokat, de mind ezidáig sikerült elkerülnie a Cesarine városában portyázó vadászokat. Egészen addig, mígnem egy nap a boszorkányok főpapnője a nyílt utcán a királyi család életére tör, s ami közben véletlenül egy vörös hajú, izmos férfi karjaiban nem találja magát. A sors ráadásul éppen őket szemelte ki újabb tréfája áldozatául: egy balesetnek köszönhetően Lou és Reid kénytelen egybekelni. Így hát a lánynak muszáj a vadászok tornyában folytatnia életét, aminél az egész világon nem létezik veszélyesebb hely egy boszorkány számára.
Bár Lou és Reid házassága az én szememben kicsit erőltetett, azt látom, hogy valahogyan össze kellett hozni a két ellentétes oldalon álló karaktert, hogy ez a történet megszülethessen. Nem egy mai modern korban játszódik a sztori, így ha két fiatalt kétes szituációban kapnak rajta, nincs más megoldás becsületük megmentésére, minthogy frigyre lépjenek. A helyzet kicsit komikus, de végülis indokolt. Az események nem szaladnak, nem sietnek sehová, Lou és Reid összeismerkedése és egymás bizalmába férkőzése fokozatos, mígnem a lánynak mindent fel kell tennie egy lapra. Egész sokáig képes eltitkolni a nagyra becsült vadász elől igazi természetét, még akkor is, amikor visszatér a mágia gyakorlásához - ami nem kis feladat, tekintve, hogy ebben a világban minden egyes mágiahasználatot csípős illat kísér. Izgalmas figyelni, ahogy egy közös kis szobába összezárva mit hoznak ki egymás természetéből, hitéből és értékeiből, és milyen tulajdonságok miatt szeretnek egymásba. Lou nyughatatlansága, dacossága, kitartása, valamint Reid elhivatottsága és bátorsága elég jó egyveleget alkot, és vannak pillanatok, amikor a köztük lévő szakadék nem is tűnik olyan áthidalhatatlannak.
A mellékszereplők is szerethető karakterek - Coco, a vérboszorkány, és Ansel, a valahová tartozni akaró fiatal vadászjelölt a kedvenceim. De egyébként az ő jellemükben is érezni lehet a mese jelleget - amiért a "kedves" szóval illettem a kezdő sorokban a kötetet -, valaki vagy jó, vagy rossz ebben történetben. Egyértelmű oldalakat képviselnek és szélsőséges megnyilvánulásokat tesznek, mígnem Lou színre lép és empátiájával emlékezet rá minket, hogy a világ nem különíthető el pusztán fehérre és feketére. A könyv vége felé már jobban látszódnak az árnyalatok, főleg Reid számára, aki rendkívül hősiesen tudja szeretni esküdt ellenségét.
Szóval úgy gondolom, a Kígyó & Galamb élvezhető, szerethető kis fantasy, ami különleges világfelépítése ellenére nem bonyolítja túl a dolgokat, és még a könnyed kategóriába sorolnám. Kellemes volt olvasni, jólesett a lelkemnek, de nem voltak miatta álmatlan éjszakáim. Ez viszont abszolút pozitívum, ilyen mesékre is szüksége van az embernek, úgyhogy máris kezembe veszem a folytatást.
Értékelés: 5/4
Megjegyzések
Megjegyzés küldése