Műfaj: regény, urban fantasy
Megjelenés éve: 2025
Kiadó: Olvasni Menő
Oldalszám: 400
Értékelése Molyon: A friss megjelenés miatt még nem érhető el értékelés.
Köszönöm az írónak a recenziós példányt!
Világunkat mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társasága hálózza be. Csupán egymással való viszálykodásuk vet gátat annak, hogy mindent bekebelezzenek, illetve az a maroknyi elszánt illető, aki felesküdött a megállításukra. A csapat azonban szélmalomharcot vív, hisz a cégbirodalmakat igazgató, dúsgazdag entitások talpnyalói már mindenhova beszivárogtak, a rendőrségtől egészen a kormányzati szervekig.
A művészet sötét gyermekei, a kicsinyes játszmáikat luxus felhőkarcolók legfelső szintjéről irányító Alkotók számára semmi se szent, ha a hatalomról van szó, hiszen mi más lenne képes még örömet okozni rideg szívüknek, mintsem egy másik halhatatlan társuk összeroppantása?
"Úgy a legjobb játszani, ha egész lényeddel játszol – gondolta. Ilyenkor érezte leginkább, hogy él. A játék még ennyi idő után is képes volt felpezsdíteni. Az öröklét letargikussá teheti az embert, az életbe bele lehet unni. De nem annak, aki játszik. Ha játszol, mindent átvészelhetsz. Ha játszol, élsz."
Értékelésem:
Adam egy nap egy sötét utcában ébred, elég kétes körülmények között, és fogalma sincs róla, hogy hol van és ki ő. Még a saját nevével sincs tisztában, hiszen súlyos amnéziában szenved. Az első oldalakon végigkövethetjük, ahogy ide-oda botorkál, menekül üldözői elől, majd egy középkorinak tűnő világba csöppenve a világ egyik legfélelmetesebb lényével néz szembe, hogy rájöjjön, ő maga sem átlagos teremtmény.
Az események ott kezdenek érthetővé válni, ahogy a férfi találkozik első pillantásra szedett-vedettnek tűnő csapattal: az ex-Interpol ügynökkel, Kimmel, és egy sajátos életstílust élő pappal, Clive-val. Ők tárják fel Adam előtt azt a világot, amelynek ő is rendkívül fontos tagja, ám egészen eddig elképzelése sem volt róla, mibe csöppent.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Világunkat olyan elképesztő hatalommal bíró művészek irányítják, akik életük egy pontján megtapasztalták a tökéletességet, és olyan erő birtokába kerültek, amely határozottan nem az emberre lett kitalálva. Ők az Alkotók, és valóban így lehet legegyszerűbben leírni a tevékenységüket: alkotnak - emberi testeket, gépezeteket, mágiával manipulált zeneműveket, saját magukat, bármit, és legfőképpen az emberiség jövőjét. Vannak, akik más név alatt, más arcot viselve tűnnek fel újra és újra, hogy létrehozzák vagy felvásárolják a legjobban menő cégeket, politikusokat, legmodernebb fegyvereket, elképesztő műtárgyakat és kincseket. Mindehhez segítségükre van az esszencia, az a különleges erő, aminek táplálásához felfoghatatlanul borzalmas tetteket kell elkövetni. Irigység, hatalomvágy, féltékenység, egoizmus - kivétel nélkül ez hajtja az összes Alkotót, és még a jó szándék mögött is olyan indok húzódik, amit sosem látott még igazi melegség. Így hát Adam okkal kezd el tartani önmagától, amikor rájön, hogy valamilyen módon ő maga is ehhez a világhoz tartozik, ha szeretné, ha nem.
Az ember képes egészen gyönyörűt alkotni, annyira, hogy talán még ő maga sem fogja fel, mit visz véghez. Fest, táncol, ír, költ, szobrot farag - vagy manipulál, mesterkedik, öl - minden dolog tökélyre fejlesztése maga a művészet. De mit kezd a hatalommal, amit kemény munka árán meg tud szerezni magának? Mi történik akkor, ha a világ felett áll és kedvére dönthet emberek sorsáról, gyerekek jövőjéről, bolygók röppályáról? Mit tesz az ember?
Gregus Gábor Az esszencia uraiban azokról a hatalmon lévőkről mesél, akik régen is, ma is, és a jövőben is a világot fogják irányítani. Elmondja, honnan jöttek, kik voltak, megmutatja, mi lett belőlük, és mit kezdtek a tehetségükkel, ami bizonyos szempontból áldás, más szempontból átok. Tökéletesen festi le azt az erőt, amely körül forgunk, és amely által mindig csak egy pillanatra vagyunk attól, hogy elszabaduljon a pokol - vagy életre keljen a földi paradicsom. De hogy ne csak a sötét dolgokat említsem, szerencsére az éremnek mindig két oldala van, és a jó, a szeretet, a tisztaság is képviselteti magát, méghozzá elég elszánt és küzdésre kész formában.
A komoly téma súlya mellett élvezet volt olvasni a sorokat, az író összeszedetten és világosan adta át a mondanivalót. A tömött sorok ellenére az események gördülékenysége, a cselekmény sodrása gyorssá tette az olvasást, a fejezeteken belüli szakaszok hossza is lendületes tempót diktált a történet kibontakozásához. Mindenféle szempontból köszönöm ezt az élményt!
Értékelés 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése