Sorozat: Az éhezők viadala trilógia (előzménykötetÖ
Műfaj: sci-fi, disztópia, romantikus, regény
Eredeti cím: The Ballad of Songbirds And Snakes
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 448
Értékelése Molyon: 85%
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.
"Szerintem az emberek természetüknél fogva jók. Tudják, mikor lépik át a határt a gonoszba. Az a nagy feladat az életben, hogy a jó oldalon maradjanak."
"Nyugodtan hibáztasd a körülményeket, a környezetedet, de a te döntéseidet te hoztad meg, senki más."
"Bár Coriolanus abban azért reménykedett, hogy amikor a dékán utoljára vesz levegőt, rájön arra, amire oly sokan rájöttek már, ha szembekerültek vele. Amit egy szép napon egész Panem tudni fog. Arra, ami elkerülhetetlen.
Hogy a hó felül landol."
Értékelésem:
A hamarosan megjelenő film hírére végre én is úgy döntöttem, hogy ideje megismerkedni a fiatal Snow elnökkel. A könyv a később játszódó események nagy részét új megvilágításba helyezi, s segítségével könnyebb megérteni, miért történt minden úgy az Éhezők Viadalában, ahogy.
A történet alapja az első olyan viadal, ahol felmerül a mentorálás gondolata, ám ekkor még a Kapitólium legjobb diákjai kapják ezt a fontos szerepet, köztük Coriolanus Snow-val, aki az egyetemre való bekerülés esélyeit szeretné növelni részvételével. Tudni kell, hogy az egykor hatalmas elismerésnek örvendő Snow család a háborúban mindent elveszített, már csak a két unokatestvér és nagyanyjuk küzd a látszat fenntartásáért, hogy még mindig végtelen vagyonnal rendelkeznek. Azonban a fiú számára nem az a legnagyobb veszteség, hogy soha többé nem láthatja a szüleit, vagy hogy hányan életüket vesztették a háborúban, hányan halnak meg ma is az éhezés miatt, hanem az, hogy a Snow név a körzeti lázadóknak hála megkopott, hiszen elveszítette szinte minden privilégiumát. Az az élet, mely családjának járna, hirtelen elérhetetlen távolságba került, s Coriolanus mindent megtesz azért, hogy ismét a kiváltságosok között tudhassa magát. Nem meglepő hát, hogy kissé taszító személyiséggel rendelkező főszereplőnk utálja a körzetieket, a lázadókat, s mindent, ami megbontja a biztonságot jelentő rendet, s az általa oly nagyra becsült Kapitólium hatalmát.
Ahogy azt sejthetjük, Coriolanus nem ostoba. Éles eszével és számító viselkedésével képes rengeteg embert manipulálni, s csak nagyon kevesen látják, hogy gondoskodása, hálája, vagy szeretete megnyilvánulásai mögött valójában önzőség rejlik. A könyv első felében talán még mi is hiszünk neki, hiszen olyan jól meggyőzi saját magát is tetteinek validitásáról, hogy az olvasó is könnyen beleesik a csapdájába. Később azonban, amikor egyre nagyobb jelentőségű dolgokkal, életekkel, sorsokkal játszadozik, már egyértelmű számunkra, hogy ebben a fiúban semmi empátia, semmi alázat és semmi szeretet nincsen. Mondanám, hogy csalódtam, hiszen persze én is reméltem, hogy azért mindennek ellenére a később megismert férfinek valamikor volt szíve, de Snow tizenéves énje nem hazudtolja meg a későbbi undorító férget elnököt.
A jövőbeli zsarnok életének alakulásán kívül Panem történelme is a szemünk előtt íródik, s bár a viadal önmagában borzalmas dolog, izgalmas volt figyelemmel kísérni, miből mivé változott, milyen gondolatok vezettek a későbbi könyvekben megjelenő szenzációs esemény megszületéséhez. A kapitóliumi életen kívül egy rövid idő erejéig visszatérhetünk a 12. körzetbe is, megismerhetünk több értékes szereplőt is, például Sejanust és Lucy Grayt. Engem mégis maga Coriolanus és Dr. Gaul karaktere nyűgözött le legjobban - nem azért, mert annyira kedveltem őket, hanem mert tényleg félelmetes, mennyire elborult és beteg lehet egy emberi elme. Collins nagyon jól érzékeltette romlottságukat és őrületüket, nemcsak gondolataik és kimondott szavaik, hanem döntéseik és tetteik által is.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, már csak azért sem, mert így láthattam a másik oldalt is, megismerhettem a kapitóliumiak és Snow világnézetét is, komplexebb képet kaphattam a Panemben uralkodó erőkről. Collins tényleg rendkívül összetett világot alkotott meg, melyet az Énekesmadarak és kígyók balladája is igazol.
Értékelés: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése