Sally Hepworth: A férjem anyja

Műfaj: krimi, thriller, regény
Eredeti cím: The Mother-in-Law
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 384
Értékelése Molyon: 90%

Lucy mindent megtesz, hogy jó viszonyt alakítson ki férje édesanyjával, de Diana mindig hűvösen viselkedik vele. Akárhogy igyekszik, az anyósának soha semmi nem elég jó. Persze, hiszen a kedves mamáról példát lehet venni: a közösség oszlopos tagja, aki az Ausztráliába menekült nők beilleszkedését segíti, ügyes-bajos dolgaikat intézi, mindemellett pedig boldog házasságban él férjével.

Egy nap Dianát holtan találják; feltehetőleg öngyilkos lett, amit a méreggel teli fiola és a búcsúlevél is alátámaszt. Csakhogy a boncolás egészen mást mutat…
A legnépszerűbb ausztrál írók közé tartozó Sally Hepworth regénye mesterien ragadja meg egy család drámáját és az emberi kapcsolatok fájdalmas bonyolultságát.

"Írhattam volna többet is, de igazából csak két bölcsességet érdemes hátrahagynom nektek. Keményen megdolgoztam mindenért, ami fontos volt nekem. És ami fontos volt, soha nem került egyetlen fillérembe sem."

Értékelésem:
Amikor kezembe vettem a könyvet, a címről és a fülszövegből ítélve azt gondoltam, hogy egy izgalmas thrillert kapok a főszereplő pszicho anyósáról, ám nem ez történt. Nem teljesen, de azért eléggé más fordulatot vettek az események, s a történetből egy családi dráma közepébe csöppentem, ami végül szerencsés módon nem okozott csalódást.
Instagram: @koffertzitzah

Az eseményeket elsőként Lucy szemszögéből ismerhetjük meg, amit a történet egy pontján Diana - a férj anyjának - nézőpontja is kiegészít; érdekes, mélyebb csavart adva ezzel közös családjuk életének. A két nő elsőre nem jön ki egymással, tulajdonságaik bizonyos része pont azt testesíti meg, amit a másik megvetéssel kezel. Lucy szemében férje édesanyja egy távolságtartó, rideg nő, akivel várakozásai ellenére nem fognak egymás nyakába borulni és közös programokat szervezni. Úgy tűnik számára, hogy a nő minden szeretetét jótékony szervezetében éli ki, amikor menekült nőknek segít élethelyzetük javításában, ám saját családjának mintha egy teljesen másik arcot mutatna. Diana véleménye Lucyről hasonló módon kedvezőtlen: egy háromgyermekes anya, aki a férje családjának pénzére támaszkodik, s aki önállóan nem tudná megállni a helyét a munkaerőpiacon, ha ismét úgy hozná az élet, hogy neki is kenyérkeresővé kell válnia.

Diana úgy véli, az életben nem kaphatunk meg mindent, s gyermekeit is igyekszik hasonló szellemben nevelni, hogy ne legyen szükségük külső segítségre, hiszen végső soron csak magukra számíthatnak. Módszerei olykor könyörtelenek, nehezen elfogadhatóak, s ez vezet a közte s családtagjai között lassan kibontakozó feszültséghez. Ilyen-olyan módon mindenki jól jár, ha a nő kikerül a képből, s amikor valóban ez történik, megindul a nyomozás a tettes után. Lassan őt is és a többi kulcsszereplőt is megismerjük, s ahogy haladunk előre az évek során, nyilvánvalóvá válik a két nő számára is, hogy több bennük a közös, mint elsőre gondolták volna.

Kiemelt szerepet kap az anyaság, a pénz, az ítélkezés témája, amik együttes erővel lassan mélyebb elmélkedésre hívnak minket. Olyan, mintha csak észrevétlenül, felszínesen érintenénk a félig-meddig tabunak számító és sötétben rejtőző dolgokat, amikről a könyvben szereplő család nem beszél, vagy csak nagyon ritkán. Mégis talán éppen ezért napokig a gondolataink között maradnak, hiszen néha azok a szavak szólnak a leghangosabban s bírnak a legnagyobb erővel, amiket nem mondunk ki hangosan.

Nem azt kaptam, amire számítottam, nem egy ilyen témájú könyvre készültem, de végül mégis jó dolog sült ki belőle, és átjött az írónő üzenete. Így hát A férjem anyját én sem azoknak ajánlom elsősorban, akik egy jó kis thrillerre vágynak, hanem inkább azoknak, akiket foglalkoztatnak a családi titkok, drámák, mélyebb összefonódások.

Értékelés: 5/4

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :)

Megjegyzések