Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal

Sorozat: Verity szörnyei (1.)
Műfaj: disztópia, (urban) fantasy, ifjúsági, kortárs, paranormális, thriller, regény
Eredeti cím: This Savage Song
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 394
Értékelése Molyon: 90%

Egy ​városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban

A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.

Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.

August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.

Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.

A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

Victora Schwab (Viszály, Egy sötétebb mágia) New York Times sikerlista-vezető regénye a sötét hangulatú Verity szörnyei duológia első kötete.

"– Fáj – suttogta August.– Micsoda?
– Lenni. Nem lenni. Feladni. Kitartani. Akármit csinálok, fáj.
Kate nekidöntötte a fejét a kád szélének.
– Ez az élet, August. Élőnek akartad érezni magad, igaz? Mindegy, hogy szörny vagy-e, vagy ember. Az élet fáj."

Értékelésem:
Pont egy ilyen történetre a vágytam a könyv fülszövege alapján, mint amilyet kaptam. Izgalmas, érdekes, fantáziadús, pörgős.

August bár első pillantásra embernek néz ki, mégsem az: a szemfülesebb szemlélő észreveheti, hogy igencsak keveset eszik, nem néz a fényképezőgép lencséjébe, s mindenhová hegedűt cipel magával, de még senki nem hallotta játszani. Pontosabban, akinek már volt hozzá szerencséje, nem élt elég ideig, hogy be tudjon róla számolni. August szörny, s másra sem vágyik, minthogy ember legyen, s nem is tudja elfogadni saját természetét, saját végzetes tetteit, melyek életbenmaradásához szükségesek.

Kate egyetlen élő rokona az édesapja, akinek szeretetét és megbecsülését szinte lehetetlen elnyerni, a lány mégis töretlenül próbálkozik bebizonyítani számára, hogy ő is éppen olyan kegytelen és könyörtelen, mint ő. Az egyetlen gond az, hogy ez nem így van, így minden egyes alkalommal, amikor egy átlagos csínytevésnél rosszabbat tesz, ami által már mások is sérülhetnek, kénytelen feladni lelke egy darabját.

A két főszereplő a város két oldalán él: amik között folyamatosan háború dúl a város és a szörnyek irányításának érdekében. August átszökik a másik oldalra, hogy figyelemmel kísérhesse az ellenség lányának életét, aki nem más, mint Kate.

A könyvben viszonylag korán megkezdődnek az izgalmak, már akkor kiesik a szívünk a helyéről, amikor még éppen csak akklimatizálódtunk ezen világ szörnyeihez, felépítéséhez, az uralkodó rendszerhez. Ami végülis egyáltalán nem gond, így legalább nem lehet azzal vádolni a történetet, hogy egy pillanatig unatkozni hagyna minket, s kivárná, míg felkészülünk a sorozatos csapásokra. A hangulat végig borús, a maga szintjén mindegyik szereplő szenved, a városban bármelyik pillanatban elszabadulhat a káosz, gonoszság rágja az emberek lelkét. Hihetetlen, hogy az egyensúlyt két fiatal tudná megteremteni, két ellentétes karakter, akik valamilyen csoda folytán részben még ártatlanok, s elég érettek ahhoz, hogy ujjal mutogatás helyett a közös célt lássák meg egymás törekvéseiben. S bár mindketten mások, csodálatra méltó összhang valósul meg köztük, már csak azt vártam, mikor jutnak el arra a pontra, hogy ezt ők is észrevegyék.

Igaz, hogy néhány elem akár még klisésnek is nevezhető, talán előre kiszámítható, s még az üzenet is viszonylag lerágott csont: a jó és rossz harca nem keveseket inspirált arra, hogy felnyissa az emberek szemét a fekete és fehér választóvonalára. Victoria Schwab mégis olyan eseményeket visz bele ebbe a történetbe, amik biztosítják a kellő izgalomforrást, s amik miatt különlegessé válik a két oldal szüntelen küzdelme. Ami miatt kissé fáj a szívem, hogy a szereplők némelyike a bennük rejlő lehetőségek ellenére is egydimenziósra sikerült, s nincs egyéb céljuk, mint a tiszta gonosz megtestesítése, így különbséget sem lehet felfedezni köztük.

Kíváncsi vagyok, a későbbiekben August és Kate személyisége hová fejlődik, mennyire találják meg önmagukat és egymást, milyen küzdelem fog végbemenni a két oldal között, milyen kimenetellel fog zárulni ez a harc. Annyi fenyegető veszélyforrást rejt még magában a történet, hogy nagyon remélem, nem fognak kiaknázatlanul maradni. Jó élmény volt olvasni ezt a könyvet, beszippantott, nem hagyta, hogy túl sokáig száműzzem a gondolataim közül. Elsősorban a YA és fantasy műfaj kedvelőinek ajánlom, de azok számára is élvezetes olvasmány lehet, akik szeretik, ha elmosódnak a világot meghatározó, sokszor egyértelműen élesnek tűnő határok.

Értékelés: 5/4,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :)

Megjegyzések