Eredeti cím: The Girl Next Door
Megjelenés éve: 2008, 2022
Kiadó: Láva, Agave Könyvek
Oldalszám: 314, 304
Értékelése Molyon: 90%
A klasszikus horror új kiadásban!
Külvárosi környék az 1950-es években. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember.
Kivéve a tinédzser Megnek és mozgássérült húgának, Susannek. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében a két lány saját nagynénjük áldozatává válik, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi a nő három fiát is – végül pedig az egész környéket.
Egyedül a szomszédban élő, tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy határozottan felnőtt döntést kell meghoznia.
Jack Ketchum 1989-ben megjelent története szemernyit sem öregedett az elmúlt három évtizedben, a rajongók és a kritikusok a horror egyik klasszikusaként tartják számon. A könyvből 2007-ben nagy sikerű, díjnyertes film is készült.
"Hiszen csak gyerekek vagyunk. Az ő tulajdonuk. A szüleinkhez tartozunk testben és lélekben. Ami azt jelentette, hogy a felnőtt világból származó minden valódi veszéllyel szemben kudarcra vagyunk ítélve, és ez nem jelent mást, mint reménytelenséget, megalázottságot és dühöt."
"A bukás előtt elmúlik a büszkeség. Jegyezzétek meg jól mindnyájan. A büszkeség elbukik."
Értékelésem:
Ritkán olvasok horrort, de A szomszéd lány felkeltette a figyelmemet, s szerencsémre karácsonyra meg is kaptam ajándékba a családomtól (igen, még csak most jutottam el odáig, hogy a decemberi beszerzéseimet kezdjem el olvasni). Az biztos, hogy felejthetetlen élmény volt, nem bántam meg, hogy rákerült az olvasnivalóim listájára.
Megvan az érzés, amikor tudod, hogy valami borzasztó fog történni, de te csak mész tovább, mert érdekel a történet, és kíváncsi vagy, hol fog utat törni magának a földi pokol? A legborzasztóbb az, hogy itt gyerekekről van szó, akik egy felnőtt engedélyével és aztán már utasításával döbbenetes módon megkínoznak egy fiatal lányt. Ez teszi igazán beteggé az egész helyzetet: ebben az időszakban a gyerekek a szüleik tulajdonai, senki nem foglalkozik azzal, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött, mert hiszen a felnövekvő nemzedéket meg kell nevelni, és ha ezt csak erőszakos módszerekkel lehet megtenni, az sem jelent gondot. Itt még nincs képben az az elképzelés, miszerint ha egy gyereket meglegyint a szülője, már bántalmazásról van szó, és 30 ezer újságcikket meg 20 filmet kell róla készíteni. Persze itt is megvannak a határok, de jogosan merülhet fel bennük a kérdés, hogy egy ilyen normarendszer mellett melyik az a pont, ahol a szereplők már valóban átlépik a határt?
David szemszögéből láthatjuk az eseményeket, aki nem annyira aktív közreműködő, inkább csak szemlélő, de abból is az a fajta, aki túl sokáig marad csöndben. Meg - azaz a szomszéd lány - egy autóbaleset következtében elveszítette szüleit, s húgával együtt Ruthék otthonába került, ahol előbb-utóbb kénytelen szembenézni azzal, ami vele történik. Ruth valamilyen oknál fogva egyre inkább gyűlöli őt - vagy inkább fokozatosan enged teret a női nemmel és önmagával kapcsolatos utálatának -, s ezzel arányos mértékben növekszik a kirótt lelki és fizikai megszégyenítések száma is. Plusz elem, hogy fiai és azok barátai - köztük David is - végignéznek mindent, először még önként, aztán amint már lehetőségük lenne menekülni a helyzettől, már nyomás hatására.
A David lelkében zajló hatalmas küzdelmet is végigkövethetjük, ahogy mérlegeli magában a lehetőségeket. Ki hinne egy gyereknek? Kinek szóljon? Kit érdekelne? Mi történne aztán Meggel, változna egyáltalán a helyzete? Megéri árulónak lenni? Az egészet még nehezíti az is, hogy sem Ruth, sem barátai velejéig romlott oldalával nem találkozott eddig - legalábbis nem ilyen gyomorforgató mértékben. Az, hogy egy szülő - egy felnőtt ember, aki hatalommal rendelkezik a gyerekek felett - is a dolog része, sőt a közepe táján már irányítója is, hatalmas akadályt jelent a helyes és helytelen cselekedetek megkülönböztetésének tekintetében. A gonosz mindenkiben ott rejlik, egyik szereplő lelke sem marad tiszta - még Meg kishúgáé sem -, így David is felfedezi magában az élvezetet, merthogy egy része bizony lenyűgözőnek találja mindezt. Bizonyos szemszögből nézve 2 komoly elszenvedője is van a helyzetnek - Megnek elsőként fizikai síkon kell túlélnie, Davidnek pedig lélekben.
Minden szempontból egy nagyon jól felépített regényt olvashattam, mind a karakterek, mind az események, mind a morális kérdések oldaláról. Ketchum olyannyira elmossa a határokat, hogy fogalmad sincs, mikor lépted át őket, azt meg főleg nem tudod, hogy merre van a visszaút - ha van még egyáltalán (nincs). A szereplők mindegyike rendkívül összetett, amire a néhány év elteltével bemutatott események is ráerősítenek - nagyon jó alapot szolgáltatnak azoknak, akik szeretik, ha egy könyv lélektani síkon is erős. Mindegyikük személyiségét, viselkedését, döntéseit órákig lehetne elemezni.
Ez a könyv brutálisan megbotránkoztat, amihez nem használ egyebet, mint magát az emberi lelket, s ettől válik horrorisztikussá az egész. Mert a rettegés oka nem egy külső körülmény, nem olyan dolog, amiről azt hiszed, hogy ha mintapolgár vagy, el tudod kerülni, vagy nem csap le rád, ha égve hagyod a villanyt. Ez ott van benned is (és ott van a szomszédodban is).
Értékelés: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése