Sorozat: Ne érints (1.)
Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, romantikus, regény
Eredeti cím: Shatter Me
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: GABO
Oldalszám: 290
Értékelése Molyon: 83%
#Meg vagyok átkozva.#
Tehetségem van.
#Szörnyeteg vagyok…#
Emberfeletti vagyok.
#Érintésem halálos.#
Érintésem erő.
#A fegyverük vagyok.#
Nem hagyom magam.
Nem érinthetsz meg, súgom. Hazudok, de ezt nem mondom meg neki. Ő megérinthet, de ezt sosem fogom megmondani neki. Kérlek, érints meg, ezt akarom mondani neki.
Bizonyos dolgok megtörténnek, amikor az emberek megérintenek.
Furcsa dolgok.
Rossz dolgok.
Halálos dolgok.
Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt.
De Juliette-nek is megvannak a maga tervei.
Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.
Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal.
"Könyvek lapjai között töltöttem az életemet. Emberi kapcsolatok hiányában papírszereplőkkel létesítettem kapcsolatot. A leírt történetek által éltem meg szerelmeket és veszteségeket, képzettársításokban tapasztaltam meg a kamaszkort. Világom világok hálójával átszőtt háló; láb a lábhoz, csont az ínhoz, gondolatok és képek együvé szövődnek. Betűkből vagyok, mondatokból kreált karakter, kitalált történetek alakította képzelettöredék."
"Azon gondolkodtam, vajon az eltérő szemszín azt jelenti-e, hogy az emberek másként látják a világot. És hogy fordítva is működik-e a dolog: a világ is másként látja-e az embert."
Értékelésem:
A Ne érints az a könyv, amiről tudtam, hogy nem fog csalódást okozni, ugyanis már korábban olvastam és kedvenccé vált. A sorozat első 3 részéig jutottam el, de mivel nem sikerült a végére érnem és anno imádtam is a történetet, hallgattam a hirtelen jött vágyra, hogy újra nekilássak, és nagyon jól tettem. Éppen annyira lenyűgözött, mint az első alkalommal.
A felvázolt világképre igaz, hogy nem túl eredeti, de mégsem fantáziátlan: a Föld pusztulásra van ítélve, eltűnt az élőlények nagy része, a természet színei, az ételek változatossága, a mindennapi élet örömei, és mindaz, amit most alapvető dolognak gondolunk, de valójában nem az. A természet viszont mindig megvédi önmagát, így a túlélés érdekében az emberi faj mutálódni kezdett, s jó néhány tagja különleges képességek birtokába került. Egyikük Juliette, aki évek óta raboskodik egy börtönben vagy elmegyógyintézetben (a kettő között nincs is nagyon különbség), mivel kivételesen veszélyes adottságának hála túl nagy fenyegetést jelent embertársaira nézve: ha valakit megérint, szerencsésebb esetben csak végtelen kínokat kell kiállnia, kevésbé szerencsésben akár meg is halhat. Aztán egy nap kiszabadul, s végre ő is részévé válik annak a világnak, amitől eddig vastag falak védték.
Juliette egy nagyon érzékeny, félénk lány, aki ebben a kötetben még csak kezdi megismerni saját magát, amivel elindul az önelfogadás útján. Mindent hihetetlen intenzitással él meg, hiszen egészen eddig a társadalomtól elzártan, burokban élt, vagy olyan közösségben, ahol féltek tőle és megvetették. Életében először lehetőséget kap, hogy az emberi természet egy másik oldalát is megismerje, mi pedig társául szegődhetünk bonyolult érzelmi viharokkal tűzdelt csatái során. Hatalmas erő lakozik benne, nagyon erős személyisége van, és alig várom, hogy jobban megismerhessem. Ugyanez igaz a többi két fő karakterre is: Adamre és Warnerre, akik mintha a jó és rossz értékeket testesítenék meg Juliette életében - hamarosan viszont egyértelművé válik, hogy semmi sem ilyen egyszerű, nem fekete vagy fehér. Adam kedves, odaadó, egy igazságos célért harcol, Warner viszont kegyetlen gyilkos, pszichopata, akinek első ránézésre nincsenek érzelmei, s akiről később kiderül, hogy részben szintén áldozat.
Tahereh Mafi szavai a könyvben valami gyönyörűségesek, úgy írják le az érzelmeket, amilyen formában még sosem olvastam róluk. Úgy találják el az ember szívét, hogy pontosan tudja, mit él át a főszereplő, az apró szikráktól a nagy tüzekig, a felemelő boldogságtól egészen a mély fájdalomig. Annyira igaziak, kifejezők és intenzívek, hogy a hagyományos olvasói szerep is felborul: a történet részesei leszünk, szétszakad a lelkünk, felrobban a testünk és megbomlik az elménk.
Bármennyire is kegyetlen világot mutat be a történet, és bármennyire is nehéz a küzdelem, a Ne érints elhozza számunkra azt a fajta szenvedést, amit imádunk és amitől nem tudunk szabadulni, ami egyszerre láncol le és ad szárnyakat. Ilyen elképesztően erős kezdés után nem tudok ennek a sorozatnak más befejezést elképzelni, mint egy csodálatosan epikus végkifejletet.
Értékelés: 5/5
Olvasd el a további részek értékelését itt.
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon.
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése