Sorozat: Az éden gyermekei (1.)
Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, kaland, regény
Eredeti cím: Children of Eden
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 286
Értékelése Molyon: 65%
Rowan másodiknak született gyermek Édenben, ahol a népességnövekedést szigorú szabályok akadályozzák. A második gyermekek sorsa halál. Szülei elrejtik a tizenhat évessé cseperedett lányt. Nem járhat iskolába, nem lehetnek barátai. Azt a szemlencse-beültetést sem kaphatja meg, ami a társadalom egyenjogú polgárává avatná. Sokszínű, kaleidoszkóp szeme azonnal elárulná kilétét a Központ lélektelen ellenőreinek, robotjainak és szkennereinek. Édenen kívül a mérgezett Földön minden élet elpusztult. Kétszáz éve a zseniális tudós, Aaron Al-Baz megmentette az öngyilkos emberiség egy töredékét az Ökopanoptikum kifejlesztésével. Ez a számítógépes program magába építette a létező technikai vívmányokat, és Éden felvirágoztatásának szolgálatába állította. Az ember majd évszázadokig vár ebben a mesterséges Paradicsomban, amíg a Föld meggyógyítja önmagát. Legalábbis ezt tanítják az ökotörténet tananyagok, és így tudja Éden minden átlagos lakója. A kamasz Rowan annyira kiéhezett a külvilágra, hogy éjszakánként kőfalú kerítésük tetejéről néz szét a városon. Egyik este leereszkedik a túloldalon. Éjjeli kalandozásai során belebotlik ikertestvére, Ash iskolatársába, Larkba, akit látatlanban is régóta a szívébe zárt. Meggondolatlan kalandja családjára hozza a kopókat. Ugyan szülei tervbe vettek egy illegális lencsebeültetést, majd – szintén jó pénzért – örökbefogadó szülőket, most nyomban mennie kell. Anyja kocsiban próbálja kimenekíteni, de az ellenőrzőpont fegyveresei agyonlövik. Rowan végleg menekülni kényszerül ebbe az ellenséges és fenyegető világba.
"Mi voltunk az egyetlen faj, amelynek elég fejlett agya volt és elég ügyes ujjai ahhoz, hogy atombombát bütyköljön, hogy szétrepessze a Földet, megmérgezze a tengereket és halálos vegyi anyagokat lökjön a légkörbe."
"Agyamban egymást kergetik a gondolatok. Haragos, szörnyű gondolatok, keserűek, amelyek nem rám vallanak. Hálátlanok mindazzal a szeretettel és védelemmel szemben, amiben, egész életemben részem volt. Mégsem tudom elűzni a felháborodást, hogy nekem kellett volna az elsőszülöttnek lennem."
Értékelésem:
Rowan élete nagy részét otthonának nevezett börtöne falai között tölti, mindannyiszor egy rejtett menedékhelyre rejtőzve, ahányszor látogató tiszteletét teszi családjánál. Édenben csak egyetlen gyermek felnevelése engedélyezett, a második gyermekeknek sajnos meg kell halniuk, mivel az egész emberiség létezésére jelentenek fenyegetést. A természet odakint veszélyes, mérgező, állatok már nem léteznek, s az emberiség maradéka is csak ennek a védelmező rendszernek köszönheti túlélését. Rowan sokszor féltékenyen szemléli bátyja életének virágzását, aki iskolába jár, emberekkel találkozik, s barátai vannak. Küzd a lelkében egyre növekvő érzésekkel: az igazságtalansággal, az elnyomottsággal, a magánnyal és a szabadságvággyal. Egy nap aztán menekülésre kényszerül, s arra, hogy hátrahagyja családját, létezését ugyanis nem lehet örökké titokban tartani.
A város felépítése lenyűgöző, az ember által okozott természeti katasztrófa témája sem idegen, és a cselekmény fő vonalai is teljesen rendben vannak, még ha klisés alapokra épülnek is. A történet kezdete izgalmas, feszültséggel teli, minden pillanatban érezni, hogy nagyon közel járunk a veszélyhez, bármikor bekövetkezhet az elkerülhetetlen. Mégis, amikor ez végre megtörténik, mintha elzárnák az adrenalincsapot, és a lendület is elveszik. Mintha az író eddig tervezte volna a könyvet, mintha az epikus végkifejletet a könyv közepébe, és nem a befejezésére szánta volna. A későbbiek során több részletet ismerünk meg az Éden alatt elterülő titkos világról, a második gyermekek életéről, de lényegében ennyi történik és semmi több.
Az első csalódást számomra maga Rowan jelenti: ez a lány hihetetlenül ostoba. Rendben van, hogy kamasz, és kikerül egy teljesen idegen világba, de egyáltalán nem érzi a rá leselkedő veszély súlyát, még úgy sem, hogy azért kemény áldozatokat kell hoznia. Életében eddig mindösszesen 3 emberrel állt kapcsolatban - akik a családtagjai -, és úgy megörül annak, hogy mással is érintkezhet, hogy minden első jöttmentben megbízik, ráadásul ezt a hibát sorozatosan követi el, újra meg újra, azzal a felindulással, hogy ő érzi, hogy ki az, akit jó szándék vezérel. Nem foglalkozik azzal, hogy mennyi mindent titkolnak el előle, nem szán rá időt, hogy megismerje az őt körülvevő rendszert, hanem naivan, vakon elhisz mindent, és bután beleveti magát egy veszélyes akcióba, mert úgy gondolja, nincs más választása. És a legmegdöbbentőbb, hogy aztán minden egyes tévedését csodálkozással fogadja.
A másik, ami kérdéseket vetett fel bennem, az a sok vakfolt, amiket Rowan kis szerény tudásával igyekszik megmagyarázni, de nem tudok hinni neki, hiszen egészen biztos, hogy torzan látja a világot. Ha azt mondják neki, hogy Éden falain kívül földönkívüliek vették át az uralmat, ő még azt is beveszi. Hogy egy példát mondjak, egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy senkinek nem szúrt szemet, hogy Rowan édesapja - vezető személyiség lévén -, hogy lehet annyira visszahúzódó, hogy nem jelenik meg a társasági eseményeken, és egész családjával együtt bezárkózva éli mindennapjait? Olyan fő kérdésekre ad a történetíró jelentéktelen kis válaszokat, amik amúgy kardinális pontját alkotják az általa felépített világ hitelességének. És akkor ott vannak még a szereplők - egy csapat gyerek, akikben munkál az igazságtalanságérzet, s erre támaszkodva elhamarkodottan vetik bele magukat mindenbe. Nem tud ez a könyv egy olyan embert sem felmutatni, aki egy ehhez hasonló disztópiába illene inkább, mint egy tinidrámába.
Egy sorozat kezdő köteteként elég gyengének nevezném Az éden gyermekeit, a cselekmény továbbhaladása talán adhatott volna neki egy plusz csavart. Úgy érzem, megint csak sikerült egy olyan történetet kreálni, ami nem rossz, de nem is elég jó, s ami a kidolgozatlansága miatt megint csak több kötetben akar majd összeállni, s ezzel bizonyítani. A jó dolgoknak néha idő kell; ezen a könyvön is kellett volna még egy kicsit gondolkodni.
Értékelés: 5/3
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése