L.A.Fiore: Savage - Fenevad

Műfaj: romantikus, dark romance, erotikus, misztikus, new adult
Eredeti cím: Savage
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
Értékelése Molyon: 87%

Szörnyetegnek nevezik.
Fakókék szeme, jéghideg tekintete áthatol rajtam.
Kemény.
Sérült.
Veszélyes.
Egy tündérmesékbe illő kastélyban él, de korántsem daliás herceg.
Vad.
Brutális.
Egy gyilkos.
A sorsnak köszönhetően botlottunk egymásba.
Szörnyetegnek nevezik, de számomra ő a megváltás.
Sötét, ugyanakkor szenvedélyes és erotikus történet.
Merülj el a forgatagában!

Értékelésem: 
Lizzie Danton élete nem nevezhető éppen rózsásnak: nem kívánt gyermek, akit az anyja egyetlen dologra használ: hogy örök időkre magához láncolja vele édesapját. A nő szívtelenségének köszönhetően Lizzie bentlakásos intézményben tölti gyerekkorát, ahol nem riadnak vissza a testi fenyítéstől és a lelki bántalmazástól sem. Felnőtt nőként művészetével igyekszik tükrözni azt, ami a lelkében van: neves festő, akinek képei elképesztően sötét érzelmeket testesítenek meg. Egy nap arról értesül, hogy egy számára ismeretlen rokona elhunyt, s ráhagyott egy házikót Skóciában. Így hát Lizzie felkerekedik, hogy felfedezze az ismeretlen tájat, kalandjának köszönhetően pedig találkozik Brochannal. A férfi kisugárzása meglehetősen félelmet keltő, sötét és hideg, s nem véletlenül hiszik azt a helyiek, hogy vérfarkas. Borchan múltja sem bővelkedik boldog epizódokban, és a jelene sem túl bizalomgerjesztő.

A két főszereplő a fény és a sötétség, egymás ellentétei, akik között irigylése méltó összhang valósul meg. Lizzie tündöklő csillagként ragyog Brochan sötét egének közepén, amivel szépen lassan kicsalogatja őt az évek során maga köré emelt fizikai és lelki falak mögül. Olyannyira pozitív karakter, hogy engem már valamennyire idegesített is; kicsit Louisa ​Clarkra emlékezet a Mielőtt megismertelek c. könyvből, hiszen ő is folyton csetlik-botlik, és sosem lehet letörölni a vigyort az arcáról. Brochan viszont nagyon szimpatikus, vonzó, szexi, titokzatos, és VAN EGY IRTÓ NAGY KÖNYVTÁRA - tehát minden lényeges tulajdonsággal rendelkezik, ami egy tökéletes könyvbéli pasihoz szükségeltetik. Kettejük összemelegedése fokozatos, ugyanakkor izgalmas, ami felettébb pozitív erővel hatott a történet élvezhetőségére.

A mélyebb tartalom is megjelenik a sorok között, felkelti a figyelmet arra irányulóan, hogy nem érdemes azelőtt elítélni valakit, mielőtt jobban megismernénk. Előtérbe helyezi a szeretetet, és rámutat arra, hogy család alatt nem csak a vérségi kötelékkel hozzánk láncolt rokonokat értjük, hanem azokat az embereket is, akiket szívünk magába fogad, és fontossá válnak számunkra.

Rázós kategóriába kevésbé sorolnám ezt a könyvet, bár az is igaz, hogy nehéz eldönteni, milyen más pöttyöt kaphatna, hiszen feltűnik benne a misztika, kicsit a fantasy, és az erotika is. Egyik sem csordul túl, teljesen kiegyensúlyozott a műfaji keveredés Lizzie és Brochan történetében. Ami zavaró, az a néhány helyen felbukkanó elütés, de nem annyira vészes, hogy ne tudjak félig szemet hunyni fölötte. Ami még számomra nem volt imponáló, az a történet vége, ami túl boldog az egész kötet sötétségéhez képest. Annyira éles a kontraszt, hogy már hiteltelen és sajnos klisés is. Pont az történik, pont akkor és ott, amire gondolsz, a meglepetések sajnos elmaradnak. És valaki magyarázza meg nekem, miért van az minden 2. erotikus könyvben, hogy az utolsó oldalakon véletlenül teherbe esik a nő, aminek következtében a férfi még inkább mintapéldánnyá válik, az összes probléma elsimul, majd mindenki boldogan ellovagol a naplementébe?

(U.i.:Azért Brochanért nagyon megéri elolvasni.) 

Értékelés: 5/3

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések