Erica Katz: Fiúk klubja

Műfaj: regény
Eredeti cím: The Boys's Club
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 398
Értékelése Molyon: 86%

John ​Grisham és Stephanie Danler olvasóinak – Szex és hatalomvágy a munkahely legmélyebb bugyraiban.
Buzzfeed – amiket a legjobban várunk, 2020

Alex Vogel mindent úgy csinált, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Kitűnő tanuló és nagyszerű sportoló, aztán kiugróan tehetséges joghallgató lett. A Harvardon szerzett diplomával a zsebében mesébe illő állásajánlatot kap az egyik legjobb New York-i ügyvédi irodánál. Amikor munkába áll, biztos benne, hogy párkapcsolata nem fogja megsínyleni – hiszen ő minden, csak nem befolyásolható. A pénz és karrier mégis megkísérti. Alex az elitosztályra kerül, éjjel-nappal dolgozik, és nem hagyja érintetlenül az új életstílus: magánrepülőn érkező ügyfelek, hétvége Miamiban, bőséges költségelszámolás. Ebben a közegben semmi nem fehér-fekete – de vajon van-e egyáltalán esély arra, hogy nő létére befogadják? Alex baljós körülmények között döbben rá, mit kell tennie, ha érvényesülni akar.

Erica Katz álnéven jelentette meg első regényét, amelyre a Netflix azonnal opciós szerződést ajánlott. A szerző egy manhattani ügyvédi irodánál dolgozik. Mintha A cég című film világába lépnénk – csak éppen napjaink New Yorkjában. Feszült, baljós és szexi – világszerte ez 2020 egyik sikervárományos debütálása.

Értékelésem:
Komolyan nem értem, hogy megjelenése környékén ez a könyv miért nem kapott nagyobb figyelmet. Szabályosan le vagyok döbbenve, hogy miért nem halottam még róla, miért nem láttam sehol, hogy beszélnek róla, mert engem irtóra lenyűgözött.

Röviden a történetről: Alex Vogel bekerül egy rendkívül híres ügyvédi vállalathoz, mint gyakornok, versenyszellemének hála pedig rövidesen az F&F osztályon köt ki, aminek munkatársairól híres, hogy az irodán kívül nincs is életük. De nem csak az elsöprő erejű munkatempó miatt bajos helytállni a részlegen, ugyanis nők szinte nem is dolgoznak a kiemelt fontosságú ügyeken, a gárdát csak férfiak alkotják. Alexnek így duplán latba kell vetnie minden erejét, hogy elnyerje végleges helyét az F&F-en, miközben sem ő, sem környezete nem feledkezik meg arról a nem elhanyagolható tényről, hogy bizony nőből van.

Instagram: @koffertzitzah
Katz olyan vállalati légkört vázol fel könyvében, aminek hatására én is szó szerint elfáradtam olvasás közben, kimerültem és túlterheltnek éreztem magam. Félreértés ne essen, ez pozitívumként érvényesül a történetben, hiszen a főszereplő is annyira felpörög és hajtja az adrenalinnal felfűtött tettrekészség, hogy bár vele együtt amortizálódtam le, élveztem a hajtást. Nem csak a kezdeti letaglózó email áradat, vagy hajnalig tartó munkaórák söpörtek el, hanem a tökéletes leírások, amik hihetetlenül jól elmesélték Alex mindennapjait, anélkül hogy egy percig is untattak volna (de azért azok a bulik se voltak semmik). Tudom, hogy ez most elképzelhetetlenül hangzik, mégis így van. Teljesen átjött az az érzés, mint mikor mások azt mondják, hogy te nem vagy ép és túlhajtod magad, te mégis élvezed a dolgot, és továbbra is töretlenül lelkesedsz az általad végzett munka iránt. Leginkább akkor vitt el magával az áradat, amikor Alex közölte a barátjával, hogy 6 óra múlva látják egymást, majd 72 órán át el sem hagyta az irodát.

Nem csak ezt ábrázolta hitelesen és érzékletesen az írónő, hanem azt a kezdeti naivitást is, amivel a cégbe újonnan belépő gyakornok a mennyországgal azonosítja munkahelyét. A titokzatos megbeszélések, nagy fejesek, az elérhetetlennek tűnő kemény munka árán kiharcolt presztízs, és minden hasonló dolog ijesztően élethűnek tűnt.

Mindehhez persze olyan főszereplő kell, aki bizonyos tulajdonságiban teljesen sztereotipikus, hiszen így tud vele azonosulni a legtöbb ember, viszont egyes tettei és belső motivációi mégis megkülönböztetik őt a tucat kategóriától. Például úgy fejlődik, ahogy csak kevesen képesek, hiszen Alex minden egyes személyét vagy nemét ért direkt vagy indirekt támadást tudtán kívül is gyújtósként kezel, mely folyamatosan táplálja a benne tomboló tüzet. Ezer ponton futamodhatna meg, de mégsem teszi, elviseli a csaták vereségét a háború győzelméért, mely igazán még csak a könyv után fog megkezdődni. Sok mindenről mond le és áldoz fel azért, hogy széleskörű rálátást kapjon a vállalat életére, s mindezt olyan tartással viszi véghez, hogy komolyan félelmet kelt bennem a végére. Rengeteg ponton törik meg és kényszerül változásra és változtatásra, az igazságérzete mégis győzedelmeskedik a pénz és a befolyás felett, amellett, hogy ő sem tartozik a kisangyalok körébe. Maga előtt talán szégyenkezik bizonyos dolgok miatt, de mások előtt nem, és engem ez fogott meg leginkább a személyiségében.

Az, hogy a nőket a férfiak által uralt munkahelyeken szexuális zaklatás éri, lassan már kezd lerágott csont lenni, a könyv mégsem olyan történetről számol be, amit már ezerszer hallottunk és láttunk. Nem esik túlzásba, nem eredményez az olvasónál szemforgatást és felháborodást, nem sulykolja az emberbe a feminista nézeteket, hanem leírja a tényeket és azt, hogyan reagál erre egy női ügyvéd. Mindemellett felteszi a kisördög egyik igen fontos kérdését is: zaklatás-e az, amibe az adott pillanatban és helyzetben, valamiért cserébe önként belementünk, még ha később meg is bántuk és már máshogy cselekednénk? De egyébként tényleg máshogy cselekednénk, vagy csak kihasználjuk az áldozat szerepét azért cserébe, hogy szégyenünket leplezzük?

Egyszóval élveztem ezt a könyvet, mert sok fontos dologra mutat rá, anélkül, hogy az ember képébe nyomná a véleményét. Katz bámulatosan jó érzékkel rendelkezik a kényes témákról való írás terén, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban is kamatoztatja ezt a tehetségét.

Értékelés: 5/5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések