Eredeti cím: Girls Like Us
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 304
Értékelése Molyon: 78%
A bankár felesége New York Times bestseller-szerzőjének új regénye
Mi történik, ha egy gyilkossági ügy első számú gyanúsítottja nem más, mint az édesapád?
Nell Flynn FBI ügynök egy nagyon személyes ügyben nyomoz. Édesapja a gyilkosságiaknál két fiatal nő halálának ügyén dolgozott, mikor hirtelen életét vesztette egy motorbalesetben. A lány tíz év után visszatér a szülővárosába, hogy eltemesse apját és felszámolja a családi birtokot. De előtte még fontos feladat vár rá: apja közvetlen munkatársa, Nell segítségét kéri a Long Island-i gyilkosságok kivizsgálásában.
A lány nem tudja, kiben bízhat meg. Kísértenek a gyerekkor borzalmas emlékei: csak hétéves volt, amikor az édesanyját brutálisan megölték. A családjával és a bűntényekkel kapcsolatos válaszok, amelyek után kétségbeesetten kutat, talán ott vannak eltemetve az emlékezetében…
Értékelésem:
Cristina Alger könyve kellemes kikapcsolódást nyújt, mellőzve mindenféle felhajtást, biztonságos szinten tartva az olvasó izgatottságát. Ezzel arra szeretnék célozni, hogy bár nem egy végtelenül pörgős, adrenalinban fürdőző történetet kapunk, amin még akkor is agyalunk, ha éppen nem tartjuk a kezünkben a könyvet, hanem egy nyugodtabb tempójú, lightosabb olvasmányt. Nem kell túlságosan megdolgoztatnunk az agyunkat, hogy kitaláljuk, mi történt, de a végkifejlet mégsem jól behatárolható, az egész sztorit nem lehet előre lelőni, úgyhogy a meglepetések nem maradnak el.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Nell egy munkahelyi traumát próbál feldolgozni, amikor hírt kap édesapja haláláról, aki a rendvédelmi szervek szolgálatában állt, csakúgy, mint lánya. A nő tudomást szerez apja utolsó megoldatlan ügyéről, amit nyomozóösztönének hála természetesen nem bír lezáratlanul hagyni, valamint afelől sincs teljesen meggyőződve, hogy a férfi baleset áldozata lett. Érzi, hogy valami forrong a mélyben, valami, amiről apja volt kollégái nem szívesen beszélnek. Ahogy Nell egyre mélyebbre ássa magát a vitorlavászonba csomagolt halott lányok ügyébe, úgy kell fokozatosan ráébrednie, hogy a gyanúsítottak közötti első helyen gyakorlatilag az édesapja is lehetne. Vajon mennyire ismerte őt valójában? Mit titkolnak előle a régi ismerősök?
A könyv a nyomozás mellett boncolgatja a családi kapcsolatok természetét, felteszi számunkra a kérdést, hogy akit egész életünkben ismerni véltünk, tényleg az az ember-e, akinek mi gondoljuk. Mindenkit, még a családtagokat is címkékkel aggatunk fel, látjuk őket különféle szerepekben, de tényleg csak ennyiből állnak, vagy az általunk gondolt képpel együtt párhuzamosan létezhet-e még több rétegnyi, ismeretlen tulajdonság? Lehet-e egy alkoholista, erőszakos, bántalmazó apa ezzel egyidőben becsületes, munkáját profin végző rendőr?
Nell már csak akkor kezd el gondolkodni apjával való viszonyán, amikor már túl késő, és a férfi nincs az élők sorában, ahogy ez a való életben is túl gyakran lenni szokott. Addig nem figyelünk igazán oda, amíg ott van mellettünk a másik ember, vagy nem is akarjuk észrevenni, hogy nem csak egy dimenzióból áll a személyisége. S ez főleg akkor igen gyakori, amikor a fejünkben negatív tulajdonságokkal, élményekkel él az adott emberről való elképzelésünk, ilyenkor valahogy sokkal kellemetlenebb elfogadni a jó dolgokat is, hiszen az felborít mindent.
Nem mondom, hogy nem klisés a történtet, de előnye, hogy rengeteg minden nincs kimondva benne, az olvasónak magának kell levonnia a következtetéseket, magában kell összeállítania a végső képet. Nell elmeséli, mi történt, néha azt is, mit gondolt, de a többi már rajtunk áll, nem erőlteti ránk a véleményét, sem az ítéleteit, de még a megbocsátását sem. Ez a stílus ezzel a történettel párosulva nagyon jól vette ki magát, ezért nem tud beállni a fejemben lévő szokványos krimik sorába. Cristina Alger nevét nem felejtem el, biztosan olvasni fogok még tőle. A Lányok, mint mi c. könyvet a krimi kedvelőinek ajánlom, de csakis akkor javaslom olvasásra, amikor már túl sok a kegyetlen, értelmetlen halál, túl sok az izgalom, mert ez a könyv már inkább a "levezetés" kategóriába tartozik - annak viszont egyáltalán nem rossz.
Értékelés: 5/4
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése