Sorozat: Orisha legendája (1.)
Műfaj: fantasy, ifjúsági, disztópia, regény
Eredeti cím: Children of Blood and Bone
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 510
Értékelése Molyon: 85%
Megölték az anyámat.
Elvették a mágiánkat.
El akartak temetni bennünket.
Itt az ideje a felkelésnek.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.
Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.
A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének
megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.
Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
"Van kötelességed és van szíved. Ha az egyiket választod, a másiknak szenvednie kell."
"Nem azt kellene kérdeznem, hogy mitől lett ilyen rossz a helyzet, hanem azt, miből gondoltam, hogy egyáltalán jobb lehet."
Értékelésem:
Orisha legendájának első része nem kímélve az olvasót olyan világba vezet be, melynek alapja a feketék diszkriminációja. Ez a könyvben úgy mutatkozik meg, hogy azok az emberek, akiknek ereiben mágusvér csörgedezik, férgeknek vannak nyilvánítva, népük nagy része pedig munkatáborokban dolgozik. A kiválasztottak könnyen felismerhetőek fehér hajukról, mely az istenek és a mágia iránti tisztelgés biológiai megtestesítője. Hiába nem gyakorolnak már hatalmat varázserejük felett, ezeket az embereket még mindig megvetik, lelki terrorban tartják és igyekeznek elpusztítani.
Zélie is közéjük tartozik, aki gyermekként kénytelen volt végignézni mágus édesanyja kivégzését, ez az emlék pedig még éber óráiban is gyakran kísérti. Az istenek keze által belekeveredik egy Orisha királya elleni lázadásba, melynek nemcsak az a célja, hogy megdöntse a jelenlegi uralkodó hatalmát, de az is, hogy visszahozza a kiválasztottak életébe a mágiát. Útra kel, hogy begyűjtse az ősi rítushoz szükséges ereklyéket, ám ez a kaland nagyobb veszedelmeket tartogat, mint azt elsőre bárki is hinné. Társául szegődik testvére, Tzain is, aki megesküdött az édesapjuknak, hogy megvédi a lányt a rá leselkedő veszélyektől, de Zélie-t önmagától nem tudja megóvni. Amari, Orisha hercegnője is velük tart, hajtva barátnője meggyilkolásából eredő gyászától, valamint apja iránt táplált haragjától és félelmétől. A nyomukban lohol Inan a király gárdistáival, aki Amari testvére, célja pedig az, hogy örökre eltüntesse a mágiát a világból, ezzel megóvva az embereket az értelmetlen viszálykodástól.
A világ, amit Tomi Adeyemi megteremt, egyszerre szemkápráztatóan gyönyörű és ordítóan kegyetlen. A mágia, a varázsigék titokzatos nyelve, az isteni hatalom megnyilvánulása felemelő és elképesztő. A szereplők egyedi jellemmel rendelkeznek, ráadásul mindannyian nagy léptékben fejlődnek a történet során. Ott van Amari, akinek bátorsága az idő nagy részében szunnyad, majd vulkánként tör ki, amikor végre kiszabadul a kalitkából, amiben egész eddigi élete során raboskodott. Inan is nagyon érdekes szereplő, aki folyamatosan küzd a király és Zélie hitével, egyszerűen nem tud dönteni, melyik oldalra álljon. Úgy tűnik, meglátja a dolgok mélyén rejtőző igazságot, azonban azt illetően nem nyílik fel az ő szeme sem, hogy a békét nem háború árán kell megteremteni. Nem látja, hogy a mágia nem tisztán jó vagy rossz, hanem minden azon múlik, milyen ember a használója, és milyen cél elérésére veszi igénybe.
A könyv első felében az izgalom elmaradása mellett a világfelépítés hiánya is kitűnik. Tudjuk, hogy vannak napmacskák, hómándrucok, kanálfülű rókák, de a saját fantáziánkon kívül a könyv kevés alapot szolgáltat a fejünkben élő képek megformálására. Elvétve hallani más országok létezéséről, történelmi eseményekről (például a király korábbi családjáról is), amik aztán annyiban maradnak. A szereplők javarészt keresztülrohannak a könyvön, bár a második felében megjelenő izgalom már javarészt kárpótolja a kezdeti lassúságot.
Összességében nincs gond a történettel, élvezetes, többségében izgalmas. Megismerhetünk egy új, fantasztikus és érdekes világot, melyből érződik, hogy még rengeteg mindent tartogat számunkra, a főszereplők pedig a szemünk előtt válnak igazi harcosokká. A téma is fontos, amiről beszámol, célja, hogy valamennyire felnyissa az olvasó szemét, és ezt valóban meg is valósítja. Ami számomra mégis sok volt, az a túlburjánzó erőszak, ami az első oldaltól az utolsóig végigkíséri Zélie útját. Tudom, hogy a való életben is rengeteg felesleges halál van, ártatlanok vesznek oda hiába, de egy ifjúsági könyvben szerintem nem kell, hogy minden egyes halált vérfagyasztó erőszak kísérjen. A végén már azok a szereplők is kegyetlenül gyilkolásznak a nagyobb jó nevében, akik egészen addig elzárkóztak ettől a fajta a viselkedéstől. Ez a vonás nagyon nem szimpatikus a könyvben, és ezért nem is tudtam annyira szeretni, amennyire lehetett volna, ha csak egy egészen aprót visszavesz az írónő a halálesetek részletezéséből.
Értékelés: 5/4,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése