Sorozat: Meridia (1.)
Műfaj: high fantasy, regény
Megjelenés éve: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 376
Értékelése Molyon: 85%
Meridiában vallás, intrika és titkok uralkodnak. De minden trónra kell egy király. Anahita főpapnő Espadont szereti, és nem akar máshoz menni, így csak a saját eszére támaszkodhat, hogy elkerülje a kényszerházasságot Ramallal, a furcsa sivatag barbárral.
Titkok földön és vízen. Espadon kapitány szent küldetésen jár: a világot kettészelő zátony felé vitorlázik, hogy visszaszerezze a Vastorony Szívét. Vajon vallásuk kincse vagy ősi harci eszköz? A titok űzi, hajtja előre.
Harc baráttal és ellenséggel. Ramal megszegte a sivatagi törzsek szokását, amikor Meridia lerohanása helyett nősülni próbált. Sokan árulónak tartják, ám van egy terve, melyért ölni is hajlandó – hiszen a lelke csekély ár a népe jövőjéért.
Izgalmas történet egy olyan világban, ahol az ősök csupán fémcsontvázú romokat, rejtélyes ereklyéket és egy szunnyadó háborút hagytak az utódokra.
"Nincs olyan, hogy gyilkos, csak olyan ember van, aki valamilyen okból gyilkosságot követ el. A tetteik ugyanúgy elítélhetők, de hiba lenne az embert csupán egy tettével azonosítani. Senki sem természeténél fogva gonosz. Így hasznos, ha büntetést szabsz ki, vagy akár kivégzed őket, de nem azért, mert jogodban áll ítélkezni mások lelke felett, hanem azért, hogy ne követhesse el a bűnt újra, és mindazok, akik nézik, megváltozzanak tőle."
Értékelésem:
Az első oldalak elolvasása után teljesen le voltam nyűgözve, hogy egy hazai író ilyet képes produkálni a high fantasy terén. Merthogy egy nem túl bonyolult, de mégis részletesen kidolgozott világgal ismerkedhetünk meg a könyvben, melyhez hasonlóval eddig még csak külföldi írók tolla révén találkoztam. A hazai fantasy irodalom egyre bővül, de mindig félve kezdek bele egy ilyen könyvbe (szerintem ezzel nem csak én vagyok így), mert valahol 90%-ban elcsúszik a dolog. Itt viszont ebből a szempontból nem.
Anahita Meridia főpapnője, akinek hamarosan férjhez kell mennie a Tengeristennő (azaz az Anya) Bajnokához. A jelöltek közül az nyeri el a lány kezét, aki elsőként ér célba a vízen lezajló versenyen, így mindenki meglepődik, amikor a sivatagból felbukkanó Ramal - aki még sosem került közel egyetlen hajóhoz sem - szintén harcba száll. Anahita szerelme, Espadon viszont szent küldetésen jár; egy távoli birodalomból kell visszaszereznie az ősi ereklyét, amit egykor elloptak Meridiából: a Vastorony Szívét. Anahita reménykedik, hogy jegyese a verseny hírére visszatér, és megmenti őt mindenkitől, de legfőképpen Ramaltól. Eköré a három kulcsszereplő köré épül fel a történet, általuk nyerhetünk betekintést a többi matróz, a barbárok, és a távoli vidéken élő népek kultúrájába és társadalmába. Néha bekúszik egy-egy mellékszereplő is, de hogy az ő megjelenésük miért olyan fontos, arra sajnos nem sikerült rájönnöm. Ennek ellenére lenyűgözőek azok a részletek, amik feltárulnak előttünk ebből a csodálatos világból.
Meridia birodalmát erőteljesen átszövi a vallás, amiről előnyös lett volna több információval szolgálni, mert egy-egy szertartás közben derül ki, hogy éppen miért imádkoznak az emberek, és mik a szokások. Emiatt kissé átláthatatlan ez az irányító hatalom, de még a könyvben felsorakoztatott többi hit sincs olyan részletességgel elénk tárva, hogy megérthessük a köztük lévő ütközési pontokat. Ezt leszámítva átjött az, hogy Meridiában és a többi országban is kiemelkedő elem a hit az emberek életében, nagyrészt ez az egyetlen dolog, ami szabályozó erővel bír, minden erre épül. Olyan ember, aki nem vallásos, szinte nincs is a könyvben (ami azért kicsit hiteltelen). Ezt esetleg ellensúlyozni tudná egy fogalommagyarázat a könyv végén, amely egyben leírhatná az egyes kultúrák fő jellemzőit is. (És egy térkép megrajzolása is nagyon sok plusszal tudna szolgálni a történet mellé.)
Ami miatt mégis távol marad a történet az olvasó szívétől, az a három főszereplő, akiket elég nehéz a szívünkbe fogadni. Anahita egy naiv kislány, akiben bár érezhetően több van, a könyv egészén át csak értetlenkedik, durcizik és hisztizik. Espadon egy hitétől elvakult szent, aki az Anya nevét mantrázva menetel előre, mással nem is foglalkozik. Olyan szinten túlbuzgó, hogy az már fájdalmas. Ramal az, akinek sikerült egy kicsit közel kerülnie hozzám, na benne aztán tényleg több van, mint elsőre tűnik, bár Anahita annyira próbálja gyűlölni őt, hogy majdnem kudarcba fulladt a férfival való szimpátia kialakulása is. Éppen csak a szükségesnél egy kicsivel több távolságot tartanak mindhárman az olvasótól, és az sem segít, hogy a történet egésze kisebb izgalmakból áll, és még a végén sem történik áttörés. Nem tudok rájönni, hol kellett volna izgulnom, hol kellett volna kicsúcsosodnia ennek a történetnek. Olyan, mintha felvezetés lenne, de annak meg túl hosszú ez a 376 oldal. Valami hiányzik, és hiába a részletesen kidolgozott, eredeti világkép, erről még mindig nem tereli el kellő mértékben a figyelmet.
A hiányosságok ellenére élvezhető a történet, megfelelő pillanatban érkeznek a váltások a nézőpontok között, remek a világfelépítés, és a szereplők a hátrányaik mellett jó alapot adnak a későbbi karakterfejlődésekhez (ha lesz ilyen a továbbiakban). Kezdő kötetnek egyáltalán nem rossz, rengeteg lehetőség rejlik benne, úgyhogy nagyon remélem, hogy a lyukak befoltozásával együtt érkezik majd a folytatás, mert a kíváncsiságomat kellően felcsigázta.
Értékelésem: 5/4
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése