Mattias Edvardsson: Látszólag normális

Műfaj: krimi, thriller, regény
Eredeti cím: En helt vanlig familj
Megjelenés éve: 2018, 2019
Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 546 / 430
Értékelése Molyon: 83%

Stella ​látszólag egy átlagos tinédzser, aki éli felhőtlen hétköznapjait, amíg egy nap meg nem vádolják egy nála jóval idősebb férfi meggyilkolásával. Mi köze lehet az üzletember halálához a kifogástalan hírű családból származó lánynak?
Stella apja az egyházközösség elismert lelkipásztora, aki odaadó férj és rajong egyetlen gyermekéért. Az igazság és az őszinteség bajnokaként ismert Adam elvei ellenére hazudik is a nyomozóknak, hogy alibit biztosítson a letartóztatott lányának, hiszen Stella úgyis ártatlan – de visszapillantva később a gyerekkorára kiderül, hogy a szeretett gyermek bonyolultabb eset, mint amilyennek az apja elsőre lefesti őt. A nyomozás lélekölő terhe alatt Adam kezdi elveszíteni a kontrollt, és már nem tudja leplezni személyiségének sötét oldalát.
A nyomozás során Stella szavaiból kiderül, hogy közelről ismerte a meggyilkolt férfit, és nem ez az egyetlen titok, amit a szülei előtt rejteget. A thriller legvégén Ulrika, az anya vall a család életéről. A védőügyvédként praktizáló nő egyedülálló perspektívát tár a nyomozók elé, és lassan felsejlik az a szövevényes terv, amivel a lányát akarja megmenteni. Ám az elképzelése csaknem bajba sodorja, mert igen nagy kockázatot vállal…
A lebilincselő pszichothrillerben Mattias Edvardsson olyan hálót sző, amely mindenkit csapdába ejt, és semmi sem az, aminek látszik.

"Van olyan helyzet, amikor bizton lehet állítani, hogy egyetlen ember tehet a történtekről?Az élet minden történése különböző tényezők összjátéka."

"Valami filozófus azt mondta, a tudás hatalom. Ez így van. Mások tudatlansága tényleg rengeteg hatalmat ad."

"Mindenkit magad mögött hagyva mehetsz tovább az utadon, és boldogulni is fogsz. De a gyerekedet sosem hagyhatod el."

Értékelésem:
Stella 19 évesen börtönbe kerül, mégpedig egy olyan férfi meggyilkolásának gyanújával, akihez első pillantásra semmi köze nincs. A szülők döbbenten állnak az események előtt, és mivel úgy gondolják, ismerik a gyereküket, fel sem fogják a helyzet súlyát. Amint azonban a kezdeti döbbenet leülepedik, mindenki azon kezd munkálkodni, hogy kihozzák a rácsok mögül a lányt, az olvasóban pedig végig ott lappang a kérdés, hogy mi történt, mi a valóság - ez ugyanis egészen a legutolsó oldalakig nem derül ki.

Először az apa, Adam szemszögén keresztül láthatjuk Stellát és az egész családot. Adam lelkész, első benyomásra jámboran és naivan tekint az emberekre, elsiklik a hibáik felett, és igyekszik a jót látni mindenkiben. Úgy tűnhet, hogy megbocsátó, az élet örömeire fókuszál, szereti a feleségét és a lányát, bár egyikükkel sem volt mindig felhőtlen a viszonya. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, egyre több furcsaság kúszik Adam elbeszélésébe, ahogy lefesti előttünk a múltban történteket, az azokra adott saját reakcióival egyetemben. Adam nem egy bárgyú lelkész, aki szent szavakkal vigasztal mindenkit, hanem egy irányításmániás, agresszív érzelmi kitörésekkel rendelkező férfit, akit szinte lehetetlen meggyőzni az igazunkról, és mesterien ért ahhoz, hogy ne lássa a dolgokat azok valójában - hanem úgy, ahogy ő szeretné őket látni. Mindent saját elképzeléseire épít fel, főleg a lányával kapcsolatban. Ha egy kis hiba csúszik a képletbe, ő azonnal kijavítja azt a saját fejében, de egy gyilkossággal nem olyan könnyű ezt megtenni. Felhasználhatja Adam a hitét arra, hogy hazudjon a bíróság előtt, hamis alibit biztosítva a lányának? Együtt tudna ezzel élni? Mennyi mindent bír el az ember lelke, ha a hittel takarózik?

Másodiknak Stella napjait kísérhetjük figyelemmel a cellájában, ahogy a tárgyalásra vár. Miközben tanára, Mackó igyekszik őt elhalmozni érdekes olvasmányokkal, a pszichológus pedig közel férkőzni a lelkéhez, Stella lassan megnyílik az olvasó előtt. Az, hogy apja természetét örökölte, nem is kérdéses. Hirtelen haragú, impulzív, alig van némi kontroll birtokában, s elsőre nem is könnyű őt kedvelni. Jól mondja legjobb barátnője, Amina is: Stellát vagy utálja valaki, vagy szereti. A lány fokozatosan meséli el, miken ment keresztül nemcsak az elmúlt időszakban, de már azt megelőzően is, tinédzserkora kezdetén. Stella korántsem makulátlan lelkű, ritkán vezérli jó szándék, de az biztos, hogy legjobb barátnője iránti szeretete becsülendő. Ritka, ha két embert ilyen erejű kapocs fűz össze, s rövidesen kiderül, hogy ha nem ennyire elkötelezettek egymás iránt, ez a történet nem is létezne.

Harmadikként az anya, Ulrika mondja el, hogy érte őt az, hogy egyetlen gyermekét gyilkossággal gyanúsítják. Ő nagyon más, mint férje, Adam, sokkal gyakorlatiasabb, így foglalkozása sem meglepő: ügyvéd. Saját lányát nem ő védi, de egyből elkezd egy bonyolult stratégia körvonalazódni a fejében, amivel megmentheti nemcsak az egész családot, de Stella legjobb barátnőjét is, aki szintén belekeveredett az ügybe, s orvosnak készül. Stellát ki kell hoznia a rácsok mögül, Aminának pedig hibátlan előmenetelű életre van szüksége orvosi pályájának megkezdéséhez. De sikerülhet egyszerre két legyet ütnie egy csapásra? Megéri tűzbe tennie mindkét lányt, hogy a végén mindkettő megmeneküljön? Az ő motivációja vajon mi: a saját lánya iránt érzett szeretet, vagy valami más?

Mindhárom karakter személyisége összetett és érdekes, remekül vannak felépítve, hogy egy ehhez hasonló történetet el tudjanak mesélni. Nem az a cél, hogy különösképpen kedveljük őket, hanem az, hogy elénk tárják az emberi érzések csúnya oldalát is, hogy megmutassák, meddig vagyunk képesek elmenni a szeretet nevében, mert az nem kétség, hogy mindhárman tele vannak ezzel az érzéssel. Az persze már más kérdés, hogy mire használják, és ki iránt érzik.

A könyv első harmada, Adam nézőpontja sajnos gyengére sikeredett. Nem éreztem, hogy annyira átjött volna az, amit az író közölni akart, és egy gyenge kezdés sajnos sok mindent meghatároz, képes eldönteni az egész történet sorsát. Szerencsére nálam sikerült felküzdenie magát Stella és Ulrika szemszögével, az utolsó oldalak, konkrétan az utolsó mondat pedig mindent vitt, azzal megvett magának. Az pedig nem is baj, hogy ez így sikerült, mert így volt jó. De az biztos, hogy Adam elég halovány lett, és sajnos az ő részében még alig történik valami, de ha azon az ember túllendül, a kíváncsiság a család többi tagjánál már hajtani fogja előre. Ő az, aki ront a színvonalon, na meg az, hogy pöröghetne kicsit gyorsabban a cselekmény, de összességében élveztem az olvasást, elgondolkodtatott, és megmutatta, hogy a bíróságokon is az az igazság, amit hazugsággal kiharcolsz magadnak, és nem az, ami valójában történt. De ahány ember, annyi megélt élmény, szóval honnan is tudnánk számos esetben, hogy mi az érzelmektől, értékektől mentes abszolút igazság? Az történt, amit magaddal és másokkal elhitetsz, és kész.

Értékelés: 5/4,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések