Műfaj: lélektani, regény
Eredeti cím: The Earthquake bird
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 192
Értékelése Molyon: 81%
Többszörös díjnyertes regény szerelemről és árulásról, bűnről és feloldozásról.
Egy halott angol nő torzójára bukkannak a rendőrök a Tokiói-öbölben. A gyanúsított Lucy Fly, egy harminc körüli, szintén angol szakfordító. Egyvalaki tudna érdemi információval szolgálni a gyilkosságról: egy fotós, Tejdzsi, de ő nyomtalanul eltűnt. Így hát a rendőrök kénytelenek Lucy Flyból kiszedni, mi történt. De Lucy hallgat.
Egy szót sem szól. Hangosan legalábbis nem. Fejében viszont megdöbbentő részletességgel és őszinteséggel pörgeti végig azt a kísérteties utat, amelynek végén nem a törvénnyel, hanem saját magával kell elszámolnia.
Susanna Jones hátborzongató regénye nemcsak egy gyilkosság krónikája, hanem egy szerelemé is, amely az első perctől el volt átkozva. Hiszen ha Lily nem találkozik Lucyval…
"Nem tudnám úgy leélni az életem, hogy emberekkel beszélgetek. Időpocsékolás."
"– A gyökereid számítanak.– Gyökerei a fáknak meg növényeknek van. Az embereknek lábuk van."
Értékelésem:
A csendmadár érdekes lélektani regény, melyben Lucy meséli el halálesetekkel terhelt életét, ezzel párhuzamosan feltárva lelke sötét oldalát.
Lucy már egészen kiskorától kezdve más volt, mint testvérei, szülei, és mint a környezete. Sosem érte be az egyszerű dolgokkal, a hétköznapi eseményekkel, az ő útja mindig a másoktól különböző irányba vezetett. Nem meglepő, hogy felnőtt korára Japánban kötött ki, mely a lehető legtávolabb van születési helyétől, ahonnan mindig is menekülni szándékozott.
A jelenben Lucy egy rendőrörsön felelget a rá zúduló kérdésekre, már ha egyáltalán hajlandó válaszolni. Többségében nem akarja a külvilág számára megadni azokat az információkat, melyek előbbre vinnék barátnője, Lily halálának ügyét. Belül azonban részletesen beszámol élettörténetéről, az őt ért eseményekről, kapcsolatairól, világnézetéről, az emberekről alkotott elképzeléseiről. Visszaemlékezései néhol homályosak, az érzelmi lenyomatok azonban nagyon is világosan élnek benne. Az E/1 és E/3 szemszögek váltakozása Lucyt egy újabb megvilágításba helyezi: a nő nem csak belülről, de kívülről is szemléli önmagát, mintha tudatosan élné bele magát szerepébe, hogy valamennyire az emberi világ része maradjon, és ne csak a fejében létező gondolatok alkossák számára a valóságot. Bár a főszereplőt nehéz megérteni, és nehéz a szívünkbe fogadni, a végére világossá válik, hogy Lucy nagyon is érzelemvezérelt, és olyan sokban nem is különbözik az átlag embertől. Mindannyiunknak megvannak a maga problémái, maga furcsaságai, és mindannyian érezzük magunkat üresnek, magányosnak, reményvesztettnek.
A történet vezérfonala Lily gyilkosságanak esete, melyről elég hamar elterelődik a hangsúly, amint Lucy csendben betekintést enged gondolatait közé. A végén mégis ehhez térünk vissza, hiszen adott egy kérdés, melyre a nő által adott válasz megintcsak eltér a hagyományostól, ám hozzá teljesen illik, csakúgy, ahogy a történet utolsó mozzanatai is. Csendmadarunk nem egy szószátyár, ám hallgatása olyan mélységet rejt, melyet elsőre nem feltételeznénk róla. Belül folyamatosan kordában tartott vihar tombol, dühvel, megbántottsággal, szeretethiánnyal vegyítve.
Azoknak ajánlom a könyvet, akik kedvelik a furcsa történeteket, a nem szokványos dolgokat, mert ez nem olyan mű, ami mindenkit meg akar venni magának, és elnyeri a tömeg tetszését, ahogy Lucy sem ilyen ember. Különleges, maga után hagy valamiféle beazonosíthatatlan érzést, elérve ezzel, hogy olvasása után még egy ideig ott lakozzon a könyv különös hangulata a lelkünkben.
Értékelés: 5/4,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése