Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar

Sorozat: Grisa trilógia (2.)
Műfaj: fantasy, ifjúsági, kaland, romantikus, regény
Eredeti cím: Siege and Storm
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 416
Értékelése Molyon: 85%

A ​sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

„Amikor az Éhezők viadala, a Harry Potter, a Twilight, a Gyűrűk ura és a Trónok harca találkozik! Varázslatos epikus fantasy, nem gyerekeknek.” – Sylist Magazine

„Az Ostrom és vihar igazi gyöngyszem. Leigh Bardugo Grisa-trilógiájának második darabja telis-teli van kalanddal és varázslattal – szerintem talán még jobb is, mint az Árnyék és csont.” – Wendy Darling

"Az én életem kötelességről fog szólni a szerelem helyett, lojalitásról barátság helyett. Mérlegelni fogok minden döntést, átgondolok minden lépést, nem bízom senkiben. Kívülállóként fogom figyelni a saját életem."

Értékelésem:
Az izgalom a Grisa trilógia második kötetében nem hág éppen a tetőfokára, cserébe viszont figyelemmel kísérhetjük Alina küzdelmét önmagával, újonnan szerzett hatalmával és társadalmi pozíciójával. A nagy csata ezúttal a való világban pusztán másodlagos szerepet játszik, inkább a főszereplő lelkében dúló vihar helyeződik a középpontba. 

Alina és Mal hazájuktól távol igyekeznek új életet felépíteni maguknak, leplezni valódi kilétüket, és végre kiélvezni a kis szélcsendet, ami megadatik nekik. Ám ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik, és megdöbbentően rövid időn belül az Éjúr ismét felbukkan, követelve azt, ami szerinte az övé, s bármilyen eszközt felhasználni, amivel hatalmát kiterjesztheti nem csak Ravka lakóira, de akár az egész világra is. Alinának rövidesen szembe kell néznie vele, hogy rajta kívül nincs más, aki leszámolhat a férfival, s erről mindenki mást meg kell győznie - még azt is, aki a végsőkig megveti őt, és még mindig nem lát benne mást, mint a kis árva lányt, akinek nincs helye a grisák fényűző világában. 

Ám Alinának nemcsak árvából lett grisa szerepét kell elfogadtatnia néhány ellenségével, de azzal is számolnia kell, hogy az Apparátus közbenjárásával akaratlanul is megszerettette magát népe egy részével, s hogy ennek a feltétlen imádatnak mennyire félelmetes ereje lehet a valóságban. Emellé társulnak viharos érzelmei, melyek erőteljesen uralkodnak élete felett. Hiába gyanakvó már minden útjába akadóval szemben, az teljesen világos, hogy még napidézőként és imádott szentként sem lehet a szívnek parancsolni. A szürke kisegérnek immár nyoma sincs, s ezt ő is látja, viszont személyisége fejlődése előtte is ijesztő távlatokat tár fel. Sokak hiedelmével szemben a fény ereje mellett szíve sötét oldallal is rendelkezik, melynek vágyai is egyre égetőbbek. Megérzi a hatalom hívását, a teljesség érzetét keresi, s a kérdés az, hogy emiatt érdemes-e még tovább mélyíteni a szakadékot, mely közte és Mal között húzódik, vagy ideje lenne visszatalálnia emberi mivoltához? A cél - melyért harcba szállt, menekült, hátrahagyott mindent, hogy aztán tündöklő sugaraival újból reményt adjon szeretett hazája népének -, vajon még mindig az Éjúr legyőzése, vagy saját hatalmának kiterjesztése?

Alina a második kötetben igyekszik rendet tenni lelkében és hazájában egyaránt, s támogatókat gyűjteni az Éjúr következő csapása ellen. Az eddigi erőviszonyok átrendeződnek, de még mindig az a legégetőbb kérdés, hogy ő vajon mivé válik belső harca közben, s végül melyik oldalra fog állni. Ebben a történetben a régiek mellett rengeteg új szereplővel ismerkedhetünk meg, miközben ismét részesei lehetünk a grisák csodákkal kísért életének, valamint rálátást nyerhetünk hagyományaik néhány újabb érdekfeszítő szeletére. Az első résztől nyújtott minőségtől azonban elmarad - nincs meg az egyensúly a lélekben és a való világban zajló események között, így Alina szüntelen tépelődésén kívül kevés dolog lendíti előre a történetet. Sajnos ennek fényében a várt végkifejlet is elkapkodott, hirtelen pusztító, s mire az ember elkezdene izgulni, máris azon kapja magát, hogy ott áll a füstölgő romhalmaz felett, pedig éppen csak megütötte a fülét a riadót hirdető harangok kongása.

Értékelés: 5/4

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések