Sorozat: Grisa trilógia (3.)
Műfaj: fantasy, ifjúsági, kaland, romantikus, regény
Eredeti cím: Ruin and Rising
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 392
Értékelése Molyon: 89%
Katona. Idéző. Szent.
Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.
Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.
Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.
Kövesd végig sorsa minden fordulatát!
"És ahogy ott feküdtem, rájöttem, hogy nem félek. Annyi mindenen mentem keresztül, hogy nem maradt bennem félelem – szomorúság, hála, remény talán igen, de a félelmet felzabálta a fájdalom és a sok megpróbáltatás."
Értékelésem:
A Pusztulás és felemelkedés méltóságteljes és gyönyörű lezárása egy árvából lett grisa történetének, aki barátaival együtt mindent megtesz azért, hogy megtörje az Éjúr gonosz hatalmát Ravka felett.
Alina személyiségfejlődése a három kötet során ebben a lezáró részben teljesedik ki. Magabiztos, erős, tudja mit akar, és a végtelennek tetsző hatalma ellenére szívében ott lakozik az emberi jóság, a könyörület, a fájdalom. Rengeteg mindenről le kell mondania azért, hogy megmentse azokat, akiket szeret, és amikor döntés elé állítja az élet, tudja, mi a helyes, még akkor is, ha szíve közben darabokra törik. A sok fájdalom és veszteség ellenére nem adja fel, a végsőkig képes kapaszkodni a remény apró sugaraiba is. Így van ezzel nemcsak ő, de Mal, Tolja, Tamar, Nyikolaj, és mindaz a többi bátor harcos, akik társául szegődnek ezen az emberpróbáló kalandon.
Az írónő fantáziájának csodálattal lehet adózni, s ehhez még párosul remek írói tehetsége, mely segítségével az olvasó számára is elérhetővé teszi a Grisaverzum lenyűgöző világát. Részletesen kidolgozott, tökéletesen felépített történetet teremt meg, melyben az események úgy elevenednek meg előttünk, mintha csak a mozivásznon néznénk őket. Az első részhez hasonlóan ebben a kötetben is egymás után kapjuk a nyakunkba a különféle izgalmakat, a közbeiktatott pillanatnyi szünetekben pedig kapkodhatjuk a levegőt, mielőtt elsodorna minket a történések egy újabb, fantasztikus lavinája. Az, hogy hova tart ez az egész, hol és hogyan fog kicsúcsosodni a végjáték, még az utolsó pillanatban is kétes. Megjelenik az Éjúr a sötét seregével, s jön Alina a szedett-vedett híveivel, kiknek muníciója nem áll sokkal többől, mint reményből és hitből. De vajon elegendő-e az igazságba, a jóságba, a megérdemelt szabadságba vetett hit, hogy elűzzenek nála valami sokkal nagyobbnak mutatkozót: a kapzsisággal átitatott mohóságot? Elvégre "Mi végtelen? Hát a világegyetem és az emberi mohóság."
A lezárás elhozza Alina számára a történet végét, az olvasónak pedig a kiteljesedést. Minden a megfelelő pillanatban kerül a helyére, realisztikusan végeztetik be, s sok fájdalom árán, de megteremtődik egy boldogabb, egyszerűbb jövő képe. Az írónő minden szálat elvarr, és bemutatja, hogy egy háború befejezése nem "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", hanem több sebhellyel gazdagodva úgy élnek, amit a helyzetből leginkább ki lehet hozni. A boldogság nem csupán a nagy dolgokban keresendő, hanem az apró örömökben, ahogy a varázslat sem mindig a csodákban mutatkozik meg, hanem a hétköznapi élet eseményeiben. A nagy tettek után a Grisa trilógia szereplői megérdemlik, hogy életükbe idézzék ezt a fajta mágiát is.
Értékelés: 5/5
Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése