Sorozat: A Gibson-fiúk (1.)
Műfaj: romantikus, regény
Eredeti cím: Crank
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368
Értékelése Molyon: 86%
Ezt a hibát Sienna Landry nem tudja pénzzel eltüntetni.
Amikor Walker Gibson először ránéz, még mielőtt észre venné imádott kocsiján a horpadást, amit Sienna – véletlenül vagy talán nem annyira véletlenül – okozott, a lány már tudja, hogy nagy bajban van. De nem a betört fényszóró vagy a behorpadt hűtőrács jelenti az igazi problémát, hanem a bűnre csábító pasi az orra előtt.
Itt ez a kisvárosi autószerelő, aki mogorva. Goromba. A bőrén motorolaj és benzin szaga. Sienna maga sem tudja, miért olyan őrjítő ez, de az biztos, hogy őt megvadítja. Ha csak intene a csavarkulcsával, ő már dobná is le a bugyiját.
És tudja, hogy a férfi is kívánja őt. Érzi, amikor megérinti. És megbizonyosodik róla, amikor a szerelőműhely falához szorítja. Ott rejtőzik a mélybarna szempárban, amikor úgy néz rá, mintha Sienna lenne minden, amire valaha is vágyott. De akkor mégis miért habozik?
Walker kocsijának széttörése csak az első a hibák közül, amelyeket elkövetnek, és a legvégső igazság végül a feje tetejére állítja Sienna világát. Darabokra tört szívére csak egy dolog jelenthet gyógyírt: a férfi szerelme, aki nem engedheti meg magának, hogy viszontszeresse.
A Crank Adiana Locke, a USA Today sikerszerzőjének új, szexi kisvárosi kétkezi munkásokról szóló sorozatának önállóan is olvasható romantikus regénye. Az olvasók már világszerte szerelembe estek az szívdöglesztő Gibson-fiúkkal. Te se hagyd ki őket!
"Az igaz szerelem nem olyasmi, amit választunk. Azt az univerzum választja nekünk. Mintha már úgy születnénk, hogy tudjuk, ez a nő lesz az, aki pontosan úgy készíti a fasírtot, ahogy szereted, aki elfogadja a csütörtök esti pókerjátszmáidat, és aki melletted fog állni, bármivel is kell megküzdened az életed során, csak azért, mert te vagy az, aki. Semmi más oka nincs rá. És ez (…) az igazi szerelem."
Értékelésem:
A kurblis az idei év eddigi egyik legjobb rubin pöttyös könyvét jelenti számomra. Olvasás közben itt is folyamatosan azt hajtogattam magamban, hogy "végre, végre, végre", mert szüntelenül bombázott azokkal a pozitívumokkal, amiket más, hasonló könyvekben is keresnék, de nem kapok meg. Ám nem kell túlgondolni, vagy túl sokat várni tőle, mert a könyv nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik.
Először is, a stílus gördülékeny, könnyen olvasható, nincsenek furcsa kifejezések, kétes szórend, minden teljesen érthető és emészthető. Ez azért is okozhat gyönyörűséget, mert a közelmúltban nem egy hasonló könyvben merült fel túl sok ilyen hiba, amik negatív irányba terelték az olvasás élvezhetőségét. Elsőre ez nem tűnik nagy dolognak, pedig az.
Másodsorban, ott vannak a főszereplők, Sienna és Walker, akik nincsenek túldimenzionálva, nincsen lelkük mélyén 25 lefejtendő réteg, hanem teljesen átlagos emberek, egyszerű múlttal, hétköznapi álmokkal, lelki betegségek nélkül. Adriana Locke a bizonyíték rá, hogy anélkül is lehet a romantikában élvezhetőt alkotni, hogy beraknánk a szereplőket az élet ipari mosógépébe, "tisztítószerként" hozzáadnánk néhány lelki gondot, pszichés betegséget, meg sötét, kegyetlen múltat. És aztán jön a centrifuga, az illető zombiként mászkál a világban, míg nem megtalálja a szőke herceg/hercegnő, és a lóra való nehézkes felmászás után ellovagolnak a lemenő nap fénye felé. Szóval itt nem ez történik, bár természetesen némi izgulós bonyodalomra szükség van, de a szereplőkkel maximális mértékben lehet azonosulni, mert kimarad a képletből a túldramatizálás. Sienna erős nő, nem hisztizik, hanem megy a maga útján, tudja, mit szeretne, és helyén kezeli a dolgokat. Mindemellett másokra is odafigyel, érzékeny, végtelenül empatikus, s még akkor sem törik meg, ha beletaposnak a szívébe. Walker úgyszintén nagyon jó szándékú férfi, s ennek megfelelően kell tudni szemlélni a tetteit, mert sajnos néha hajlamos elbaltázni a dolgokat.
A mellékszereplők is pont annyira mutatkoznak be, hogy sejtsük, az ő életük is hordoz magában egy kis mélyebb tartalmat, mint ahogy az a felszínen megmutatkozik, de még mindig az átlagember szintjén maradva. A sorozat címéből kiindulva valószínűleg a többi Gibson fiút is részletesebben megismerhetjük majd, amit az eddigi felvillantásokból nem lehet nem várni. Mindannyian egyediek, humorosak, aranyosak, s ha Locke hasonló stílusban írja meg az ő történetüket is, Walkerrel karöltve egészen biztosan ők is leveszik az olvasót a lábáról.
A cselekmény is a való élet elemeiből építkezik, s bár emiatt a távolban szól a klisériadó szirénája, valahogy mégsem érződik annak, nem kíséri szemforgatás a történteket, hogy "jaj, annyira tudtam, hogy ez fog történni". Valahogy pont jó így, nagyon is elképzelhető és érthető, bárkivel megtörténhet, és az apró, elbeszélésbe csempészett plusz elemek miatt egyáltalán nem unalmas.
Elismeréssel adózva az írónőnek, kiemelném, hogy a remek történetindulás és mesélés közben a végére nem fúl ki a fantáziája, és nem rontja el a sztorit a csavarral, ahogy az rendre lenni szokott. Olyan sok könyvnél megtörténik ez, hogy a végére valami elromlik, túl sok a fájdalom, vagy épp túl kevés, vagy valami más összetevő adagolása nincs a helyén, hogy már felüdülés olyat olvasni, ahol az elejétől a végéig minden szépen klappol.
Sienna és Walker története pont annyira ránt be és mosolyogtat meg, valamint késztet izgulásra, amennyire azt egy könnyed romantikustól várja az ember. Nem tör össze, nem tapos a lélekbe, hanem valami egyszerűt nyújt, a szó legpozitívabb értelmében. Ezek fényében azoknak ajánlom, akik egy kicsit ki szeretnének szakadni a világ bonyolultságából, s valami könnyedet, szórakoztatót olvasni, ami egy kis időre kikapcsol, s elfeledteti a gondokat.
Értékelés: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése