Műfaj: (pszicho)thriller, regény
Eredeti cím: The Birthday Girl
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 400
Értékelése Molyon: 78%
„Egy történet tele titkokkal és csavarokkal.” – One Reader's Toughts
Kedves Carys, Zoe és Andrea!
Negyvenedik születésnapom alkalmából meghívlak titeket, hogy csatlakozzatok hozzám egy kalandos, rejtélyekkel teli hétvégére, ahol minden képzeletet felülmúló meglepetések várnak rátok.
Mikor Joanne barátai vonakodva elfogadják a születésnapi meghívót, rövid időn belül rá kell döbbenniük, hogy a hétvége többet tartogat a számukra, mint amire eredetileg számítottak.
Egyikük szörnyű titkot rejteget.
Joanne pedig a titok leleplezését tervezi…
Egy hétvége egy erdei vendégházban igen jól hangzik elsőre – de senki nem hallhatja a segélykiáltásokat.
Sue Fortin páratlanul izgalmas a pszichológiai thrillereiben soha nem tudhatod mi lesz a következő lépés. Nemzetközi sikerkönyvei végre itthon is megjelennek.
"Akár a csillagok az éjszakai eget, úgy tudják a barátok beragyogni a sötétséget. Egyes barátoknak szinte a létezéséről is elfeledkezünk, mégis tudjuk, hogy mindig kéznél vannak. Mások ragyogón robbannak be az életünkbe, teljesen elkápráztatnak minket az újdonság varázsával és nagy kalandok ígéreteivel csábítják el a lelkünket. Egyesek valóra is váltják ígéreteket, mások csak csalódást okoznak, megint mások hatalmas ragyogással hasítják még egyszer végig az éjszakai égboltot, mielőtt hullócsillagként örökre eltűnnének az életünkből."
Értékelésem:
Joanne meghívja barátnőit egy hétvégi kikapcsolódásra Skóciába, megünnepelve saját, és egyben Carys születésnapját is. A nők a múltbeli veszekedések keltette neheztelő légkör miatt vonakodva bár, de mégis elfogadják az invitációt. Carys azt reméli ettől a kis kiruccanástól, hogy Joanne-nel végre elsimulhatnak a gondok, mindent tisztázhatnak és értelmes felnőttek módjára megbeszélhetnek, ami után a négyesfogat hangulata visszatérhet a régi kerékvágásba.
Joanne jó mókáról alkotott elképzelései korántsem felelnek meg a többiek kikapcsolódással társított fogalmaival, de a mérgező hangulat enyhítése érdekében egyikük sem köti a nő orrára extrém méretű ellenérzéseit. Carys is egyre feszültebbé válik, ahogy kezd megvilágosodni előtte, hogy Joanne korántsem békülni szeretne, hanem a mélyben forrongó ellenérzéseket még tovább fokozni. Ehhez nem veti meg az enyhébb, csipkelődő beszólások alkalmazását sem, ahogy a kegyetlenebb pszichológiai terror bevetésétől sem riad vissza. Pusztán idő kérdése, mikor robban ki a sok feszültség és sérelem nyomán felgyülemlő energia, s mikor következik be visszafordíthatatlan katasztrófa.
A könyv első felében az írónő feltárja a szereplők közötti viszonyokat, felfedve egy-egy részletet a múltból, melyek Carys előtt is sokáig homályban rejtőznek. Nemcsak Andreát, Zoét és Joanne-t ismerhetjük meg mélyrehatóbban, de Carys személyiségéről is elég sokminden kiderül. Nem egy tipikus főszereplő, mivel ő sem adja könnyen magát, s múltbeli titkait még az olvasó számára is vonakodva vallja be, azokat is csak akkor, mikor az feltétlenül indokolt. Nagyon kevés fájó dologgal képes szembesülni, az elkerülés taktikáját alkalmazza - mind a saját gondolatai, élményei, mind a külvilágban, a barátai között lezajló drámai események kapcsán. Ezt főleg önvédelmi okokból teszi, majd mikor kiderül, valójában milyen természetű a fiával való kapcsolata, egyértelművé válik, hogy természetes anyai ösztöntől hajtva őt is védeni szeretné. Érzelmi élete több területen is kudarcot vall a struccpolitikájából fakadó következmények szeretteire gyakorolt hatásai miatt.
A négy nő barátságnak bélyegzett rivalizálása bizonyára egyáltalán nem szokatlan, s az, hogy mindenki valamilyen kétes titkot rejteget, hozzájárul az olvasóban folyamatosan jelen lévő gyanakváshoz, ami a könyv második felével egészen új fordulatot vesz. Bár a történet negatívan tünteti fel a nőket és a köztük húzódó viszonyokat, ahhoz, hogy az olvasó számára már az első felében ne derüljön ki a nyilvánvaló, ez érthetően szükséges húzás.
Nem mondanám, hogy a történet túl elnyújtott, vagy agyonragozott lenne, viszont az első felében valóban lassan indulnak be az események a nyomasztó és kényelmetlen hangulat keltése miatt, így a végkifejlet elkapkodott és kevésbé ütős. Nem meglepő, ha az olvasó elfárad, mire minden világossá válik számára. Ráadásul nemcsak a többi nő, de Carys karaktere sem tűnik teljesen tisztának, a többi szereplő kételkedése átszivárog a lapok között, s az olvasót sem hagyja érintetlenül.
Alapvetően nem rossz történet, fantáziadús alapötlettel, melyet még az egydimenziós szereplők hada is inkább támogat, mint hátráltat. Ami sok lehet, az a hosszadalmasan elhúzódó bizonytalanság, hogy most akkor mi volt, hogy volt, valamint a történet által keltett nagyrészt feloldatlanul hagyott pszichés feszültség. Ezektől függetlenül élvezhető a könyv, feltámasztja az olvasó kíváncsiságát, s eléri, hogy paradox módon megkérdőjelezze és egyben megerősítse az emberi természet alapvető jóságába vetett hitet.
Értékelés: 5/4
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése