Miriaim Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Műfaj: lélektani, regény
Eredeti cím: All My Puny Sorrows
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Európa
Oldalszám: 344
Értékelése Molyon: 80%

Elf és Yoli nővérek.
Elf világhírű zongorista, elbűvölő, gazdag, boldog házasságban él – és meg akar halni.
Yoli elvált, összetört, vicces, mindig más ágyában köt ki, miközben az igazi szerelmet keresi – és kétségbeesetten meg akarja menteni a nővérét.
Mikor Elf a legutóbbi öngyilkossági kísérlete miatt hetekre kórházba kerül az újabb turnéja előtt, sem húga, sem szerető férje, Nic nem tudják, mit is tegyenek, versenyt futnak az idővel. Visszahozhatják-e még időben az életbe? Számít-e egyáltalán bármit is a családi szeretet és a közös élmények?
Miriam Toews regénye egyszerre humoros és érzelmekkel teli, finom és felkavaró, szórakoztató és elgondolkodtató mű a szeretet határairól és az elképzelhetetlen kihívásokról, amikor a gyermekkor a felelősségek új, felnőtt országává válik.

"Az vagyok, amit más emberek akarnak. Az vagyok, aminek a gyerekeim akarnak. Az vagyok, aminek anyám akar. Az vagyok, aminek te akarsz. Mit szeretnél, mi legyek? Nem kellene ahhoz életben lennünk, hogy kitaláljuk, mik vagyunk?"

"Hát nem vicces, mondja, hogy minden másodpercet, minden percet, minden napot, hónapot, évet számontartunk, néven tudunk nevezni, miközben az idő, vagy az élet, annyira formátlan, megfoghatatlan, bizonytalan?"

Értékelésem:
Mély hatást gyakorol a könyv azokra, akik a kezükbe veszik, jelentős gondolkodnivalóval szolgál életről és halálról, családról, szeretetről, megértésről. 

Elf és Yoli testvérek, és rengeteg mindenben különböznek, de legmarkánsabban az élethez való viszonyuk különül el. Elf sikeres zongoraművész, csodálatos férjjel, aki igyekszik őt támogatni, magasra ívelő karrierrel, valamint szerető emberekkel, akik körülveszik őt. Ha mellé állítjuk Yolit, világos, hogy ő ezzel szemben kész katasztrófa, éppen elválik, különöböző férfiak jönnek-mennek az életében, igazán nem halad előre írói karrierjével, és bár van két gyermeke, és néhány barátja, valahogy ezekben a kapcsolatokban is van valami siralmas. Mégis, Elf az, aki nem akar tovább élni, aki már 30 éve kitart és küzd az élettel, míg Yoli igyekszik csak sóhajtani egyet, és menni tovább, meglátni a dolgok pozitívumait, mert végülis minden jó, ha a vége jó. Szívet tépő, ahogy az öngyilkossági kísérletek után komolyan próbálkozik azzal, hogy tetsvérének segítsen, először a saját módszereivel, és aztán elgondolkodik azon, hogy ha más nincs, akkor a végletekig támogatja Elfet - még az öngyilkosságban is, így elkezd kutatni az eutanázia után -, csak azért, hogy a testvére ne legyen egyedül, amikor meghal, ne érezze azt, hogy senki nem áll mellette. Nem érti meg a döntését, hanem megpróbálja elfogadni, építkezni Elf iránt érzett szeretetére, előtérbe helyezve azt az életben maradási vágy ösztönének rovására. 

A két nővéren kívül van még egy nagyon fontos szereplő a könyvben: a lányok édesanyja, akinek szintén van egy beteges nővére, Tina. Elffel ellentétben Tina fizikai gondokkal küzd, szívproblémái miatt gyakran kórházba kényszerül, így Yoli és Elf kapcsolatával párhuzamosan láthatjuk ennek a két nőnek a küzdelmét is a kegyetlen sorssal, csatározásaikat a halállal - aminek karmai közül néhányszor már sikerült megszökniük. Fontos még kiemelni, hogy a sorozatos veszteségek ellenére Yoli édesanyja méginkább beleveti magát az életbe és annak szeretetébe, nem foglalkozik másokkal, hanem csak megy előre, és csinálja, amihez kedve van. 

Meg kell említeni azt is, hogy ez a család egy mennonita közösség tagja, aminek az a lényege, hogy a Bibilia szerint élnek, és elvetnek minden világias dolgot. Az, hogy egy közösségben ez milyen mértékű, eltérő lehet - a könyvben például Elf gyermekkorában nem nézik jó szemmel az olvasást és a zongorázást. Tehát elég szigorú keretek között kellene élniük, de a család valahogy mindig képes olyan erős lenni, hogy véghezviszi az akaratát a mennoniták ellenkezése mellett is. (Bővebben erről a vallási csoportról itt olvashattok.)

Yoli és Elf családjában már több alkalommal történt öngyilkosság, mely felveti a kérdést, hogy vajon milyen mértékben határozzák meg a gének ezt a hajlamot. Van, aki képes boldogan, minden akadályon átlépve élni az életét, és van, akinek hiába jut ki ezer siker az életében, egyszerűen csak szenved, hosszú távon semmi nem segít, örökös fájdalomban él. Emellett feltesz még olyan kérdéseket is, hogy meddig képes elmenni a szeretet, meddig kell egyáltalán elmennie, kérhetjük-e azt, hogy erejét kihasználva borzasztó tetteket kövessen el értünk az, aki szeret minket? Mennyire önző dolog az öngyilkosság, otthagyni mindenkit a gyászban, akit szerettünk, és aki szeretett minket? Mitől válik önzővé ez a tett, és ki szerint, kinek a szempontjából?

Számomra a könyv egyik kiemelkedő üzenete az, hogy élni kell, mindennek ellenére, amíg van erőnk rá, de hagyni kell azt, aki nem szeretné tovább vívni a harcot, mert az örökös szenvedésnek nincs értelme. Az nem élet, ha valaki folyamatosan véget próbál vetni létezésének, és csak mások miatt küzdi fel magát a felszínre, nem maga miatt - újra és újra elsüllyedve. Természetesen még nagyon sok más kérdést is felvet a mű, bár ezeknek jó része egyáltalán nincs kimondva, mégis hat az olvasóra, és tökéletesen átadja az érzelmek mélységét. Különlegessége még, hogy az elbeszélő Yoli, rajta keresztül élhetjük meg a családon keresztülfolyó letargiát és boldogságot is, és rajta keresztül láthatjuk Elf szenvedését is. 

Azoknak ajánlom olvasásra, akik nem riadnak vissza egy ilyen nehéz témát feszegető könyvtől, valamint akik szeretik, ha nincs leírva minden olvasás közben, hanem maguk gondolkodhatnak el a dolgokon és vonhatják le következtetéseiket. Ha valakinél célba ér, nem könnyű részese lenni ennek a történetnek, lehúzza a lelket, ugyanakkor máshol fel is emeli. Időt kell adni magunknak a feldolgozására.

Értékelés: 5/5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések