Naomi Novik: Rengeteg

–
Műfaj: dark/high fantasy, népmese-adaptació, ifjúsági, regény
Eredeti cím: Uprooted
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: GABO
Oldalszám: 488
Értékelése Molyon: 87%

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

"Az igazság semmit sem jelent, ha nincs kivel megosztani, az ember egész életében szünet nélkül kiabálhat az ég felé, semmi haszna nincs, ha senki sem jön oda meghallgatni."

Értékelésem: 
A Rengeteg varázslatos történetet mesél el arról, hogyan lesz egy egyszerű falusi lányból nagyhatalmú, a természettel és a mágival harmóniában élő boszorkány, hogyan bújik meg a Sárkány kőnek látszó szíve mélyén erős érzelmi-indulati kavalkád, és hogyan szül a gonoszság újabb visszataszító tetteket. Ebben a történetben semmi sem az, aminek elsőre látszik.

A főszereplő, Agnyeska idegesítően csetlő-botló kislány, akit hirtelen letaglóz a hír, miszerint legjobb barátnője helyett neki kell a Sárkány tornyába zárva élnie az elkövetkezendő 10 évben. Az a szó, hogy szabály, számára üresen cseng, és mintha eltökélten munkálkodna azon, hogy minden dolgot, aminek megvan a maga rendje, tönkretegyen. Nem gonosz, egyszerűen hihetetlenül tudatlan, mintha egy 5 évest próbálnánk meg tárgyalóasztalhoz ültetni a világ sorsát eldöntő kérdések kapcsán. Közben természetesen mindenről megvan a saját véleménye, és szentül hiszi, hogy az általa kialakított jó-rossz kategóriába minden beleillik, és pont úgy, ahogy ő azt besorolja. Személyisége valóban nem hordoz magában szimpátiát ébresztő elemeket, még csak szánakozni sem lehet rajta különösebben. Az egyetlen dolog, amit előnyére fordíthat, az a végtelen makacssága és meggyőződése, hogy valamit tennie kell. Ezek a tulajdonságok azok, amik egy páli fordulattal a történet hősei közé emelik, merthogy a Rengeteg rontása által lassan felemésztődő világnak pontosan egy ilyen ember kell, aki keresztülmegy mindenen, ugyanakkor képes tanulni környezete tapasztalataiból, és előnyére fordítani új tudását. Nem hagyja, hogy eltapossák, leigázzák és elnyomják. A mese felétől mutatja meg tulajdonságai pozitív hozadékait, és innen válik kedvelhetőbb karakterré is.

Agnyeska ugyanakkor sodródik is az események által: olyan hősnő, akinek érezhetően egyetlen igazi nagy feladata van, aminek elvégzéséhez kisebbfajta csoda kell, hiszen eleinte sem a körülmények, sem a lány jelleme nem tűnik erre megfelelőnek. Törtet előre, követi az események sodrását, aztán majd csak lesz vele valami. Ő beszéli el a történéseket is, szavain keresztül tanúi lehetünk a Rengeteg leigázó, kiapadhatatlan hatalmának, a mágia szunnyadó és aztán szökőkútként feltörő erejének, valamint a Sárkány tetteinek, aki élete során azon munkálkodik, hogy erejével minél tovább távol tartsa a gonosz rontást, mely megmérgezi országuk lakóinak gondolatait. Eközben természetesen – miért is lenne ez másképp –, a királyi család és katonáik is háborúznak egy másik birodalommal, régi sérelmeik miatt, tudatában léve az igazi fenyegetésnek, ám újra és újra elhessegetve azt, mint egy idegesítő szúnyogot. Feltárul hát előttünk emberi becsvágyunk, haragunk és sértettségünk belülről eredő, sajátos rontástól mérgezett tükörképe.

Ha Agnyeskától elvonatkoztatunk, valójában egy igen mély precizitással felépített világról és történetről olvashatunk, melynek szálai lassan növik ki magukat, és állnak össze egy nagy egésszé, elhozva a nagy robajjal szóló epikus végkifejletet – vagy végkifejlet sorozatot. Amint megismerjük a szereplők igazi arcát, gyengeségeiket és erősségeiket, a gonosz is megmutatja a tettei mögött rejlő indokot, visszavisz a kezdetekhez, időközben pedig beleesik saját maga csapdájába. Feltárja, mekkora erő eredhet a megbántottságból, magányból, mások felgyülemlő gaz tetteiből. Agnyeska pedig gyermeki naivitással, tiszta szívvel ért és lát mindent, köztük az igazságot is, amit nem torzítanak el a mások által tényként elfogadott részletek.

Nagyon jó és szép a könyv kiinduló ötlete, izgalmas és tanulságos a mese, aminek lapjait olvasva mi is részesei lehetünk. De a könyv nagy részében Agnyeska valahogy nincs a helyén, sem térben sem időben, sem mesélői képességeit tekintve. Valahogy túlságosan is tárgyszerű, az érzelmi világa háttérbe szorul, és nagyon kevés dolgot közöl a benne lezajló lelki folyamatokról. Az sem jó, ha ez a rész figyelemelterelően túlcsordul, elbillentve a hangsúlyt a fantasy összetettségéről, de az sem, ha csak egy olyan főszereplőt kapunk, akit ide-oda dobál a folyó egy csónakban. Vannak a családjára és az otthonára tett megjegyzései, még a Sárkány személyével kapcsolatos véleményét is kinyilvánítja az elején, de aztán mindez háttérbe szorul, ahogy az események beindulnak. Érzékelhető a változás, ami a végére teljessé válik a lelkében, azonban a folyamat elveszik a tettei mögött, és már csak ezekből derül ki, végső soron mivel és kivel hányadán áll. Az ebből fakadó űrt nem tudja elnyomni a könyv többi kidolgozott része, hiába hihetetlenül gyönyörű az ív, ahogy a történet építkezik, és bontakozik ki a mágia világa. Agnyeska egy csenevész kis fadarabbá változik át, akit ide-oda dobálgat a sors, a szerencse meg gondoskodik a többiről; nem több egy eszköznél, amit nem lehet más célra használni, mint amire létrehozták – korábban felsorolt képességei is ezt erősítik. Távolságtartása miatt nem tökéletes a Rengeteg, merthogy nehéz azonosulni a főszereplővel, átérezni azt, amin keresztülmegy pedig végképp lehetetlen. Mesének tökéletes, de nem fogja beszippantani az embert és különösebb érzelmi hatást kiváltani. Hiányzik a humor, az esendőség, a lélek mélyén tomboló tűz, az a kis plusz, ami berágja magát az ember bőre alá és aztán egy végső mozdulattal berántja a fantáziavilágba. Határozottan egyszer olvasós, ám az eseményeket tekintve ötletes és részletesebben kidolgozott fantasy, mint azt elsőre hinnénk.

Értékelés: 5/4

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése