Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Műfaj: urban fantasy, paranormális, kisregény
Eredeti cím: We Are All Completely Fine
Megjelenés éve: 2017
Kiadó: GABO
Oldalszám: 208
Értékelése Molyon: 86%

Harrison a Szörnydetektív, gyerekkönyvek hőse, jelenleg a harmincas évei közepén jár, és ideje nagy részét azzal tölti, hogy nem alszik. Stan kisebbfajta híresség lett, miután majdnem felfalta egy kannibálcsalád. Barbarát a csontjaiba vésett ábrák kísértik. Greta talán tömeggyilkos gyújtogató, talán nem. Martin pedig valami oknál fogva soha nem veszi le a napszemüvegét.
A környezetük nem meglepő módon egyikük borzalmas történetét sem hiszi el, egy nap azonban megkeresi őket Dr. Jan Sayer. Ezek a valószínűleg eszelős kívülállók csoportterápiába kezdenek: együttes erővel megpróbálják kideríteni, az életüket megkeserítő szörnyetegek közül melyek rejtőznek odabent és melyek leselkednek rájuk odakint.

"Minden kis létszámú csoport egy kémiai kísérlet volt, és a procedúra mindig ismétlődött: vegyél néhány instabil elemet, tedd őket egy zárt helyre, és alaposan rázd össze. Az eredmény soha nem stabil vegyület lesz, de időnként olyasmit kapsz, ami képes hasznos munkát végezni – például egy rákos sejteket ölő gázt. Néha viszont bombát készítesz."

Értékelésem:
Beteg egy könyv ez, nekem pedig gyengéim a rendhagyó, újat mutató alkotások, pláne, ha jól is vannak megvalósítva. Nem mondom, hogy eldobtam tőle az agyam, de felkerült a különc polcra a fejemben különlegessége miatt, egészen biztosan sokszor eszembe fog még jutni.

Az elbeszélő E/1-ben mesél a fejezetek elején, aztán közben összeolvad a terápiás csoporttal, aminek ő is tagja, így közben magára is E/3-ban utal majd, kifejezve azt, hogy ők egy csoport, az én-ből valahol az úton mi lesz. Nincs kimondva, hogy valójában ki is a mesélő, és nem is ez a lényeg, hanem az összetartozás, a közös harc a démonokkal, a ráébredés, hogy a múlt bizonyos esetekben még mindig a jelenhez tartozik, és meghatározza a jövőt is – ebbe pedig kénytelenek vagyunk beletörődni.

Nehezen eldönthető, hogy pontosan mi is akar lenni ez a könyv, fantasy vagy beteg utazás az elme mélyére. Nem is kell meghatározni igazán, mert mindkettő egyben: nehéz sorsú, traumatizáló eseményeket átélt emberek belső őrületüket vetítik ki a hétköznapokra, ezek a belső szörnyek pedig odakint a világban materializálódva létrehoznak több kis fantáziavilágot, melyek végül összekapcsolódnak és egybeolvadnak. Ez a folyamat a csoport alakulásával párhuzamosan zajlik, hogy végül felfedje a lényeget: minden kis egyéni probléma közös probléma is, mindenkinek helye van itt, és senki nem őrült, mert a csoport tagjai hisznek egymásnak, átélik egymás traumáit, hogy aztán közösen küzdjenek tovább. A csoportfejlődés szakaszai, a szerepek is szépen megmutatkoznak, az egyéni félelmektől és függőségektől kezdve a közös terhekig mindennek jelképes szerepe is van.

Hasonló könyvet még soha nem olvastam, melyben ennyire hatna a belső lelkiállapot a külvilágra, mely ennyire egy közösség szenvedéséről szól, és nem csak egy ember perspektíváját szemlélteti. Tökéletesen jelenik meg a fantasy a könyvben, a kis világok a megfelelő pillanatban csúsznak egymásba, az információ pedig pont annyi, hogy érteni lehessen a történéseket. Beteg, rémisztő dolgok keverednek paranormális elemekkel, melyek közül mindegyik valóság is és rémálom is egyben. Az ötlet nagyon egyedi, a tálalás is precíz, és még az izgalom sem marad el. Ami miatt nem egészen tökéletes, az az érzés, mintha egy könyv második felét olvasnánk, lemaradva az elsőről. Az előzmények bővebb kifejtése lehet, hogy kicsit elvonta volna a figyelmet a lényegről, viszont így hagy maga után egy adag hiányérzetet a könyv, mintha nem lenne eleje a történetnek.

Mindazon őrültségek közben illetve után, melyeket a szereplők közösen átélnek, köszönik szépen, mind remekül megvannak, és a könyvet lerakva bizony nem is lehet ebben kételkedni.

Értékelés: 5/4,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések