Hugh Howey: Megfelelő méret

–
Sorozat: A Siló (2.) 
Műfaj: disztópia, sci-fi, regény
Eredeti cím: Proper Gauge 
Megjelenés éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 120
Értékelése Molyon: 81%

A mérgező külvilág elől a silóban menedéket találó társadalom egyik legfontosabb posztja üresedett meg. Miután Holston seriffet a szigorú törvények a halálba küldték, a seriffhelyettes és a polgármester az utódját keresik. Meg is találják a siló mély-lenti világában, a legalsó szintek gépvilágában élő fiatal lány személyében, aki jobb meggyőződése ellenére elvállalja a hivatalt. Még ki sem nevezik seriffnek, máris hatalmas ellenféllel kell szembenéznie: a siló számítógépes rendszerét működtető IT-osztály vezetőjével, aki saját emberét kívánja megtenni seriffnek, gátlásai pedig nincsenek, célját bármi áron, de el akarja érni…

"Jobb csatlakozni egy kísértethez, mint hagyni, hogy kísértsen bennünket. Ha az élet üres, inkább semmilyen se legyen…"

Értékelésem: 
A meglehetősen erős kezdés után a Siló második része gyengébbre sikeredett. Hatalmas plusz pont, hogy az első résszel ellentétben itt már mélyebb betekintést nyerhetünk a föld alatt élő emberiség életébe, de még mindig nagyon sok részlet kimarad, amit nem lett volna hátrány részletezni.

A Siló polgármesterasszonya, egy igencsak magas pozíciót betöltő személy elindul egy erős jellemű és céltudatos, hierarchiában is jóval alatta álló lányhoz, hogy meggyőzze, töltsön be egy megüresedett helyet „odafent”. Hatalmas és szükségszerű erőfeszítést tesz azért, hogy olyan embert állítson az építmény vezető körébe, aki ténylegesen képes is tenni valamit a túlélésért, nem csak folyamatosan panaszkodva gázol át társain, nem törődve mással, csak önmagával, és a saját szintjével, átvitt és szó szerinti értelemben is.

Ebben a könyvben feltárul előttünk a Siló felépítése, társadalmi rétegződése, a mozgatórugóit működtető személyek jelleme, ahogy Jahns és társa megteszik a több, mint 100 emeletnyi utat a lányhoz. Ugyanakkor elég halvány a megvilágítás, érezhetően sokkal több lenne még, amit fel lehetne tárni, ki lehetne bontani, esetleg egy kicsit izgalmasabb cselekménnyel, vagy újabb szemszögek bevonásával. Jókora hiányérzetet hagy a könyv, egyszerűen nem elég még így sem, hiába nyújt többet ilyen téren, mint az előző kötet. A rövidség és az éppencsak súrolt felszín ott előnyösen szolgálta a mondanivaló kiemelését, itt viszont ugyanez inkább hátrány, mint pozitívum. Ebben a részben nem annyira indokolt a kurta történet, ami még úgy sem lett kifejezetten hosszú, hogy kétszer annyi terjedelmű, mint az első rész.

Emellett az írói stílus maga tetszik, ahogy távolságtartóan meséli el a történéseket, mégis olyan lényeges tulajdonságokat emelve ki a szereplőkben, amik alapján kiderül, milyen is a sorsuk a Silóban, mennyi mindennel kell megküzdeniük lélekben is.

Ez a rész kevésbé ért nálam célba, mint az előző, de legalább már kirajzolódott előttem maga az építmény, a benne élő emberek élete és ambiciózus volta. Az egész társadalom olyan, mint egy nagy hangyaboly, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, viszont közülük többen is vakok a körükön kívül folyó munka fontosságára. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között életben tudjanak maradni, szükség van minden ember munkájára, mely munka lehet ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik, hiába nem úgy tűnik elsőre. Más környezetbe helyezve és leegyszerűsítve ugyan, de kitűnő szemléletetése ez sok mai hiearchikus rendszernek, jelenbeli társadalmaknak is.

Így, a második rész után nagyon remélem, hogy a cselekmény közelít majd valamiféle tetőpont felé, vagy egyáltalán beindul, mert mostmár tényleg történnie kell ütősebb dolgoknak is.

(A könyv ismertetője egyáltalán nem előnyösen fogalmazza meg azt, miről van szó, ugyanis teljesen lelövi az első rész végét. Nem tudom, miért szeretik ennyire a spoilert az ilyen szövegírók, de ezt nem lett volna olyan nehéz kikerülni.)

Értékelés: 5/3,5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése