Műfaj: sci-fi, disztópia, regény
Eredetileg cím: The Stranded
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 296
Értékelése Molyon: 89%
Mialatt a silóban folytatódik a bernardi zsarnokság ellen lázadók élethalálharca, Juliette és Solo a szomszédos gigászi építményben azon küszködik, hogy valami módon kapcsolatot teremtsen a lázadókkal. Tudatniuk kell velük, hogy nem az ő silójuk az egyetlen, s rajtuk kívül is maradtak még a Földön emberek.
Bernard ifjú választottja és kijelölt utódja, Lucas arra ítéltetett, hogy a siló titkos könyvtárában megismerkedjen a múlttal – az emberiség sorsának tragikusra fordulásával –, ám miután folyamatos rádiókapcsolatban áll Juliette-tel, a kettejük közt kialakuló érzelmi kapcsolat megakadályozza abban, hogy feltétel nélküli hűséggel kövesse Bernard utasításait. Ahhoz azonban gyenge, hogy nyíltan szembeszálljon a zsarnokkal…
Juliette eközben gigászi küzdelmet folytat azért, hogy megszabadítsa a szomszédos siló alsó szintjeit a talajvíztől, s később újabb túlélőkre bukkan, akik kísértetként tengetik napjaikat a hatalmas épületben…
"Az összes könyv és a világmindenség valamennyi csillaga értelmetlen, ha nincs, aki olvasson belőlük, nincs, aki az eloszló felhőkön át kémlelje őket."
Értékelésem:
A hajótörött méltó záró kötete a Siló c. sorozatnak, mely megadja az eddigi hangulathoz tökéletesen illeszkedő realisztikus befejezést. De mint azt a szerző maga is kinyilvánította az epilógust követően, minden lezárás egy új kezdet, így még olvashatunk további történeteket a többi silóval kapcsolatban is.
Ebben a részben a cselekmény elérkezik a régóta várt és feszültséggel teli robbanáshoz, megtörténik, amire az eddigi részek felkészítésül szolgáltak. Kikelnek a magvak, amiket a föld alatti építmények tervezői elvetettek, további generációk neveltek, és látszólag meghozza gyümölcsét a titkolózás, mely természetesen egy nagyobb jó érdekét hivatott szolgálni. Az, hogy az átlagemberek feje felett dönt a hatalom, nem szokatlan eljárás, és valljuk be, néhány esetben tényleg célravezetőbb is. Viszont ahhoz, hogy évszázadokon keresztül ezreket a sötétben tarthassanak és megelőzzék a vírusként terjedő kételyt és felháborodást, nagyon erős kezekre és tehetségre van szükség. Elég egy ember, aki megsejti az igazat és aztán mer róla beszélni, a vezetés ereje és az emberek bizalma máris meggyengül.
Ismét több szálon fut a cselekmény a több helyszín érintettsége miatt, így minden „oldal”-nak lehetősége van véleménye megosztására, és az sem marad rejtve, mi történt nem is olyan rég az egyik közeli silóban. A 17-es számú siló olyan, mintha egy párhuzamos univerzum lenne, melyben az emberek keresztülmentek ugyanazokon a szakaszokon, amiken a 18-asban lévők is, életük pedig olyan véget ért, amilyet senki sem kívánna még az ellenségének sem. Jules-nak sikerül megismernie az ő történetüket, tanulni belőle, és szerinte egy jobb jövőt elképzelnie a saját hatalmas otthona számára. Azért írom, hogy szerinte, mert világosan sikerül szemléltetnie a könyvnek, hogy minden érmének két oldala van, egyik ember sem egydimenziós és nem lehet kizárásos alapon kategorizálni még a hatalmon lévőket sem: mert ők is csak túlélni akarnak, ahogy mindenki, csupán eltérő, szélsőségesebb módszerekkel, és az ő tapasztalaik mást mondanak, mint amit a felkelők éreznek helyesnek.
Az, hogy a jövő milyen esélyekkel kecsegtetet a 18-as siló számára, nem derül ki teljesen tisztán, nincs tökéletes boldog vég, mert ahogy a történet visszanyúl hosszú évszázadokra, úgy a jövőbe is ugyanígy csak távlatokban lehet vele kapcsolatban tekinteni. Nem történik egyik napról a másikra (pozitív) változás, és csak jóval később lehet majd ítéletet hozni egyes döntések felől: helyesek voltak-e vagy sem, mely nagy mértékben a nézőponttól is függ. Mindanozáltal nem egy depressziós véget kapunk, csupán kifejezi azt, hogy működik az élet: ha egyet lépsz előre, lehet, hogy közben hátra is lépsz kettőt. A kérdés az, megéri-e az a két lépés hátra a kívánt eredményért?
A szereplők erős személyiségek, akik mernek hangot adni gondolataiknak, akkor is, ha az tiltva van, és akár az életükkel is fizethetnek érte. Kétségbeesetten szeretnének egy jobb világban élni, vagy ha ők nem tehetik, legalább társaik és leszármazottaik számára elhozni az áhított boldogságot. Nem csak Jules, de Walker, Solo, Luke és még az ellenszenves figurák is igazi jellemek, akik hiába szeretnének néha istent játszani, maguk is csak emberek.
Ennél, az utolsó résznél érzem azt, hogy megfelelő hosszúságú a könyv, és hogy mindenki szóhoz juthat, akinek kell, mindenkire van idő. Pontosan így kellett volna ezt csinálni az előző részekben is, de nincs jogom panaszkodni, mert így is imádtam a sorozatot, és nem kérdés, hogy a további kapcsolodó köteteket is el fogom olvasni. Elképesztő, mennyire tiszta képet képes mutatni az író egy mini társadalom működéséről, politikájáról, pszichológiájáról, és hogy mennyire fontos kérdéseket és dilemmákat vet fel. Le a kalappal előtte. Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki érdeklődik a disztópiák és a sci-fik után, de azoknak, is akik nem, mert találkozhatnak benne néhány megdöbbentően valóságos dologgal, és nem árthat, ha az ember szeme néha kicsit tágabbbra nyílik.
Értékelés: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése