Műfaj: horror
Eredeti cím: The Rite
Megjelenés éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 280
Értékelése Molyon: 79%
A rítusban Matt Baglio egy ördögűzőnek tanuló amerikai pap megdöbbentő történetét felhasználva bizonyítja be, hogy a megszállottság, a démonok, az Ördög és az ördögűzés nem csupán a régi időkből ránk maradt babonaságok, hanem olyan jelenségek, amelyek még ma is ijesztően komoly befolyással vannak egyes emberek életére.
Gary Thomas atya plébánosként dolgozik Kaliforniában, amikor a püspöke arra kéri, utazzon el Rómába, és tanulja ki az ördögűzés mesterségét. A meglepett atya, bár kezdetben vonakodik, végül teljesíti a kérést, és beiratkozik egy, a Vatikánhoz közel álló egyetem újonnan induló ördögűző kurzusára, ahol többek között megtudja, hogyan lehet megkülönböztetni a valódi megszállottságot az elmebetegségtől. Végül több mint nyolcvan ördögűzésen vesz részt egy veterán olasz ördögűző segédjeként. Tapasztalatai alapjaiban rengetik meg addigi vallási meggyőződését, és miközben racionális kétkedőből gyakorló ördögűzővé válik, egészen új megvilágításban kezdi látni a jó és a rossz között folyó harcot. Matt Baglio a tanfolyam teljes ideje alatt napi kapcsolatban állt Gary atyával, és rengeteg megmagyarázhatatlan információra tett szert.
A rítus betekintést nyújt az ördögűzők és a démoni megszállottság áldozatainak lebilincselő életébe, és első kézből származó beszámolókat is tartalmaz, amelyeket gyakorló ördögűzők osztottak meg a szerzővel. A történet csúcspontján Gary atyának egyedül kell szembenéznie az Ördöggel. Baglio megismertet minket az ördögűzés történetével, bemutatja a különböző rítusokat és rituálékat, elmagyarázza, valójában mit is tanít a katolikus egyház a démoni megszállottságról, sőt kitér a kapcsolódó témakörökre is – az angyalok és démonok hierarchiájára, a sátánista kultuszokra, a fekete misékre, az átkokra és a hasonló jelenségeket kutató tudósok és antropológusok különböző modern elméleteire.
Az oknyomozó stílusban megírt könyv a szkeptikusoknak és a hívőknek egyaránt érdekes olvasmány. A rítusból kiderül, hogy az igazi démoni megszállottság nemcsak felülmúlja a képzeletet, hanem sokkal rémisztőbb is, mint hinnénk.
"Ahogy C. S. Lewis írja: „Az emberek két azonos fajsúlyú, ám ellentétes hibába szoktak esni az ördögökkel kapcsolatban. Az egyik, hogy tagadják a létezésüket. A másik, hogy hisznek bennük, sőt túlzott és egészségtelen mértékű érdeklődést tanúsítanak irántuk.”
Értékelésem:
A könyv elolvasását a belőle készült 2011-es film inspirálta, aminek egyik főszereplője az ismert Anthony Hopkins. Éppen ezért önmagában is, és a filmmel összevetve is próbálok átfogó képet nyújtani a benyomásaimról, hogy azok is értsék, akik nem látták és majd csak a későbbiekben tervezik a film megtekintését, vagy egyáltalán nem.
Először önmagában, a könyvről:
A horror műfaja nem képviselteti magát gyakran az olvasmányaim között, ez olyasmi, amit jobban szeretek a filmvásznon látni. Ezzel kapcsolatban annyi megjegyzésem lenne, hogy kifejezetten hátborzongató részek nem fordulnak elő a könyvben, amik az ember álmaiban kísértenek, de az tény, hogy megjelenik néhány valós eseményen alapuló ijesztő mozzanat.
Lényeges történéssel kb. az első 100 oldalig nem találkozhatunk, ez egyfajta felvezető, mely bemutatja Gary atyát és előéletét, az ördögűzéssel kapcsolatos kurzuson tanultakat és tapasztalatait egy gyakorló ördögűző mellett. A sok utalás az Ószövetségre, Újszövetségre, szentekre és egyéb vallási elemekre - melyek mind az ördögűzés témájára koncentrálnak -, egyes helyeken unalmasak, de nem feleslegesek. Emellett még az egyház nézeteit tárja fel: a konzervatívak és a liberálisok harcát, akik azon vitáznak, hogy egyáltalán létezik-e a gonosz, valamint az ördögűzés történeti kialakulását ismerteti, a későbbiekben karöltve tudományos elméletekkel mind materiális mind metafizikai, vallási értelemben.
Az első szakasz leküzdése után végre következnek a történések, a Gary atya által látogatott ördögűzések eredményeket produkálnak: folyik a nyál, elgörbül a szék, kicsavarodik egy-egy test, és további démonok által kedvelt hihetetlen megnyilvánulási formákról is olvashatunk. Ez az a rész, amiért érdemes elolvasni a könyvet annak, aki valós információkra kíváncsi a gonosz által megszállt emberek élettörténeteivel kapcsolatban.
Az írói stílussal önmagában nem volt gond, inkább a túl tényszerűen közölt száraz adatok sokasága az, ami miatt nem olvasmányos a történet. Érdekesebb lett volna, ha a tények többségét Gary atya szemén keresztül közli, és nem tanulmány jelleget kölcsönöz a könyv egy részének. Az író megjegyzéséből kiderül, hogy a cél pont a távolságtartás volt, de így nem tud eljutni széles közönséghez, csupán egy bizonyos réteghez. Ha az olvasó még a végén lévő kiegészítő jegyzeteket is a könyvhöz olvassa a teljesebb érthetőség értdekében, akkor főleg igaz, hogy túl sok a száraz adat. A kiegészítések a hétköznapi ember számára nyújtanak további háttérinformációkat, a vallásgyakorló embernek nem szükséges mindent elolvasni.
A cselekmény része nem volt annyira izgalmas, mint amit vártam volna tőle, az ördögűzésre és egyéb vallási dolgokra vonatkozó információk pedig untattak. Nem volt rossz, de mivel már korábban láttam a filmet, így az elvárásaimat arra alapoztam. Azt reméltem, egy izgalmas, eseménydús, pörgős és ijesztő könyvet kapok, ahol talán megjelennek a jó-rossz harcával kapcsolatos filozófiai gondolatok is, mert a film is sugallt egy ilyen vonalat. De nem ezt kaptam. A gonosz iránt érdeklődők számára javaslom, de nem arra, hogy ebből tanuljanak meg mindenféle rituálékat, hanem alapszintű tájékozottság megszerzése céljából. Az sem árt, ha az ember vallásos, mert akkor érthetőbbek a könyvben szereplő dolgok, de anélkül is igyekszik a teljesség élményét nyújtani a szerző. Azért gyanítom, hogy számára izgalmasabb lehetett megírtni ezt a könyvet, mint a kezében tartó laikus érdeklődőnek elolvasni.
Összevetve a filmmel:
Akinek imerős a könyv alapját képező azonos címet viselő film, az ne azt várja a könyvtől, amit a képernyőn látott.
Mint az a fentiekből is kiderül, nem egy eseménydús, lendületes regényről van szó, hanem vallási alapú információk nyújtásáról az ördögűzés témájáról. Gary atya életének bemutatása és az ő élményein keresztül történő ábrázolás színt visz a történésekbe, nélküle valószínűleg nagyon kevesen olvasnák el ezt a könyvet, de korántsem nyújt eleget.
Gary atyát a filmben egyébként a fiatal amerikai srác helyettesíti, akit Michael Kovak néven ismerünk, és aki kétkedik az Istenbe, gonoszba, és egyházba vetett hitében. Ezzel szemben az atya a valóságban 50 felett jár, és kb. 20 év papi tapasztalattal rendelkezik. Kétkedése az ördögűzésre irányul, valamint az abban használatos módszerek hatásosságára. Istenben hisz, és az ördögben is, főleg miután tanúja lesz - számára egy időután kétségbevonhatatlan -, megnyilvánulásainak. 
A Hopkins által megszemélyesített Lucas atya, akinek szintén más a neve a filmben, mint a könyvben, már közelebb áll a valósághoz, de nem teljesen. A személyisége kicsit más, valahogy a filmben szélsőségesebb és kommunikatívabb (bár ott nincs is annyi nyelvi korlát), de az általa szemléletett ördögűzési módszerek megegyeznek. A kis furcsa gesztusok - amikor Lucas atya összeborozlja a páciens haját, megérinti látszólag minden minden ok nélkül bizonyos helyeken -, szembetűnően megjelennek, és valójában jelentőséggel bíró mozdulatok: kizökkentik a megszállott személyt a transzból.
A szereplők egy része a könyvben fel sem tűnik, például senki ne keresse az újságíró nőt, mert egyszerűen nem létezik, csak egy fogás, ami a filmben a csábítást fejezi ki a fiatal Michael számára. Ezenkívül sok más dolog is hiányzik, vagy máshogy van összerakva az egész, az (ha jól emlékszem) édesapjától terhes lány sincs a képben, viszont elég sok jellegzetes megszállással járó tünetet rajta keresztül szemléltetnek. A film inkább kiragadja a fő motívumokat és felhasználja azokat egy másik, az eredetihez hasonlatos, de hatásvadászabb történet megteremtésére. És jól tették, hogy így csinálták, mert ha maradnak az eredeti szövegnél, nem is szólna sokmindenről az egész.
És egy hatalmas spoiler a végére: Lucas atya eredeti személyét, az ördögűzőt nem szállja meg az ördög, vagy démon, vagy akármi. Ezt vártam én is az olvasás közben, de nem következett be, tehát a film legsokkolóbb része a könyvben nem is szerepel.
Végülis nem tudnám megmondani, melyik a jobb, a könyv vagy a film. A kettőt tulajdonképpen nehezen lehet egy lapon emlegetni mert mind a kettő más, különböző élményt nyújtanak és máson van a hangsúly is, így érdemes külön-külön tekinteni rájuk, nem mint egy azonos történetként.
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon. :
További bejegyzések, értékelések:
)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése