Alice Broadway: Ink

Sorozat: Ink-trilógia (1.)
Műfaj: disztópia, fantasy, regény
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 336
Értékelése Molyon: 76%

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére?


"Rengeteg mindent szeretnék csinálni: tökéletesre fejleszteni a szakmai tudásomat, férjhez menni, gyerekeket szülni… De vajon ezek a dolgok érdemesek az emlékezésre? Számítanak-e annyira, hogy valaki a halálom után is emlékezzen rám, amikor az életem már csupán egy szikra egy hatalmas tűzben?"


Értékelésem:
A könyv szavai úgy ivódnak az ember lelkébe, mint tinta a bőrbe. Olyan élményt nyújtott, ami után csak ültem és meredtem magam elé, hogy ez mi, méghozzá nagyon jó értelemben.

Kezdem azzal, hogy Alice nagyon szépen kidolgozta azt a világot a társadalmával, hitrendszerével, történelmével és értékeivel együtt, amiben a történet játszódik. Bár maga a háttér nem túl bonyolult és összetett, mégis kreatív és egyedi, kitűnő természetességgel ötvözi a fantasyt, vagy méginkább disztópiát a mostani hétköznapi valósággal. Az olvasó lelkébe is egyre mélyebbre folyik a tinta az események előre haladtával, és lassan feltárulkoznak a történések és tettek mögött rejlő indokok, kibontakozik a (majdnem) teljes kép, mint egy elkészült tetoválás. A könyv eleje nagyon szépen bemutatja Leora társadalmát annak kultúrájával együtt, az érdekes események pedig pont időben indulnak be, amitől kezdve nem lehet letenni a könyvet. Az emberek vallása, a rendszer, amiben élnek, a szokásaik, az értékrendjük megformálása is éppen annyira pontos, hogy tiszta képet kaphassunk arról, mi miatt gondolkodnak és élnek úgy a szereplők, ahogy. Az írónő ezt a hatást kis mesék beiktatásával is felerősíti, melyekből megtudhatjuk, milyen legendákat mesélnek a szülők gyermekeik számára az esti lefekvés előtt. Ami túl van hangsúylozva, az a múlt, ami nagyjából minden második mondatban szerepet játszik, de hát ez szolgáltat alapot a műhöz, szóval indokolt, de visszatekintve még így is kicsit sok.

Leora élete és személyisége is hatalmas változáson megy keresztül. A lányt jellemzi a szabályok és a történelem tisztelete, a céltudatosság és az eltökéltség is. Kicsit talán túlzottan naiv, de ez nem is csoda annak tekintetében, hogy a családja szemellenzőt tart elé, igyekezvén megóvni őt a világban leselkedő gonosztól és saját jövőjétől. De az igazság mindig győzedelmeskedik, így Leora kénytelen kezébe venni a dolgokat, és végre fokozatosan rálép arra az ösvényre, amelyen járni szeretne, és szembenéz azzal az énjével, akinek ehhez lennie kell. Önmagával való belső küzdelmét csak részben láthatjuk, gondolatai egy része ismeretlen marad, és éppen így van jól, mert emiatt lesz megdöbbentő és katartikus a befejezés, amiből kiderül, hogy mennyit is fejlődött. A többi szereplő is kedvelhető, de az emberben végig ott van az irántuk érzett bizalmatlanság. Bár tetoválások borítják őket, igazi jellemük és indítékaik egy része még Leora számára is rejtve maradnak.

Érdekes kérdéseket vet fel ez a történet, például, hogy megismerhetünk-e igazán valakit, még úgy is, hogy az életében bekövetkező minden nagy esemény fel van jegyezve a bőrére? Megítélhetünk a külseje alapján bárkit is, és ki érdemes erre az ítélethozatalra egyáltalán? Midenki vagy senki? Lehet újrakezdeni egy életet, tiszta lappal, anélkül, hogy valamit magunkból ne hoznánk a múltunkból? És egy életet kitörölni, egy lelket elfelejteni?
Emellett még sorolhatnám, mennyi minden van, amivel ebben a témábán az olvasó tükör elé kényszerül. Emiatt is fantasztikusan ötvöződnek a különböző műfajok ebben a könyvben, és még a romantika sem csordul túl, sőt. Úgyhogy aki nincs oda a nyálban tocsogó fantasyért, szereti a disztópiát és a gondolatébresztő műveket, és ezeket mind egyszerre olvasná, akkor jó hírem van: ez a könyv neki való.

Értékelés: 5/5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések