Robert Merle: Védett férfiak

Műfaj: disztópia, társadalmi sci-fi
Eredeti cím: Les hommes protégés
Eredeti megjelenés éve: 1974
Kiadó: Európa (első kiadás: 1979), Magyar Könyvklub (1998), Helikon (2018)
Oldalszám: 384 - 520
Értékelés Molyon: 87%

Robert ​Merle antiutópiájában halálos, de kizárólag a nemzőképes férfiakat fenyegető járvány söpör végig a világon. A kór a legnagyobb pusztítást az Egyesült Államokban végzi, ahol hamarosan egy férfigyűlölő elnökasszony kerül hatalomra. A fegyveres női milicisták által őrzött „védett zónák” egyikében, Blueville-ben tudósok kis csoportja kutatja a betegség ellenszerét – ők a címben szereplő „védett férfiak”.
A kutatást irányító Dr. Martinelli, miután megtudja, hogy az egyik szomszédos laborban egészen más jellegű kutatások folynak, kockázatos játszmába kezd, amelynek tétjét kezdetben valójában fel sem tudja mérni. Helyzetét tovább nehezíti, hogy vele van a fia, a tizenegy éves Dave is, s emiatt Martinelli igencsak sebezhető.
A doktor – és általában a férfiak – szerencséjére nem minden nő osztja az elnökasszony radikális nézeteit, és az ellenállásnak Blueville-ben is van egy titkos sejtje.
A járvány radikálisan átalakítja a társadalmat, s különösképpen a család intézményét, hiszen a férfiak tömeges pusztulása miatt a monogámia immár szinte bűnné válik. Ez számos tragikomikus incidenshez vezet, melyeket Merle megértő humorral tár az olvasó elé.

"Anita szerint – és ebben tökéletesen egyetértek vele – sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg – őt, és csakis őt."

Értékelésem:
Tudom, hogy nem mai mű, viszont az a szép benne, hogy bármelyik korban, ahol férfi-női egyenlőtlenség van, megállja a helyét, sőt még talán ezen kívül is.
Érdekes olvasni egy olyan világban egy ilyen történetet, ahol főleg férfiuralom van (bár rejtetten női, mint tudjuk, minden sikeres férfi mögött áll egy nő, szóval ki tudja). Az egész elsősorban a szexualitáson alapszik (meg a biológián persze), ezzel indul minden, aztán szépen mögékúszik a politika, és kihasználja ezt, Amint a történet halad, érezhetjük, hogy ez mégjobban kiteljesesik, mintha egy idő után a biológiával már senki nem törődne igazán, minden átfordul politikába. Aztán szépen átveszik a hatalmat a nők – lévén ők a termékenyebbek jelen helyzetben –, és kibontakozik szépen lassan a ködből egy társadalom, ami majdnem teljesen ellentétes a miénkkel, azaz a férfiak által uralttal.
Azért írom azt, hogy majdnem, mert annyira mégsem lesz más a végén. És pont ez a jó benne, hogy Robert Merle megmutatja, mi a különbség a férfiak és a nők által vezetett társadalomban – nagyjából semmi. Politika pipa, szexualitás pipa, egyik sem jobb a másiknál, emberek vagyunk végül mindannyian, ugyanazon célok és belső erők vezérelnek.
Kicsit úgy éreztem olvasás közben, hogy a főszereplőt túl könnynen vezetik meg a nők, bár hasonló helyzetben lehet, hogy egy nőnél sem alakult volna a helyzet másképpen. De érdekes volt „látni”, hogy alakítják a dolgokat a nők, milyen furmányos eszközöket alkalmaznak, hogyan szövik a hálót.
Szóval tanulságos volt, ezt mindenképpen elmondhatom. A szöveg is könnyen olvasható volt, nem volt nehéz a nyelvezet, és lendített előre.
Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy a főszerpelő közben teherbe ejtett egy nőt, és a végén poligámia jött létre: valahol azt mondanám rá, ilyenek a férfiak, de nem akarok egyik oldalon sem állni, valahol meg azt mondaném érthető a dolog.
Elgondolkodtatja az embert, az tény. Figyelmeztet, hogy a szélsőségek nem feltétlenül jók, és a politika az úr mindenben, meg a nemek harca. Hogy sosem leszünk egyenlők, hiába szeretnénk Vagy éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy így van rendjén? Hogy ne is akarjuk egyenlők lenni, mert úgysem tudunk?

Értékelés: 5/5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések