Patricia Gibney: Az elrabolt lányok

–
Sorozat: Lottie Parker (2.)
Műfaj: thriller, krimi, regény
Eredeti cím: The Stolen Girls
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Libri
Oldalszán: 562
Értékelése Molyon: 83%

Lélegzetelállító nyomozós thriller – nem várt csavarral
Hétfő reggel egy várandós fiatal lány holttestére bukkannak. Ugyanezen a napon egy anya látogat el Lottie Parker nyomozó házához, és segítséget kér, hogy eltűnt barátját megtalálhassa.
Vajon az áldozat lenne ez az eltűnt barát?
Mikor ugyanaz a férfi, aki az első áldozatot is megtalálta, hasonló bűntény jeleit mutató, újabb holttestre bukkan, Lottie egyre sürgetőbbnek érzi, hogy megtalálja a kapcsolatot a két lány között. Hiába, újabb két nő tűnik el.
Lottie Parker nyomozót kísérti a múltja, terheli a jelene – az üggyel csak egy helyben toporog, továbbá a családja a széthullás szélén áll. Vajon sikerül-e neki megtalálnia a gyilkost, és megküzdenie saját démonjaival is?

Az elrabolt lányok feszített tempójú, izgalmas, letehetetlen thriller. Rachel Abbott, Karin Slaughter és Robert Dugoni rajongóinak különösen ajánlott.

"Néha az ember kénytelen eladni a lelkét az ördögnek, és reménykedni, hogy hajlandó lesz visszaadni."

Értékelésem:

Az előző kötethez hasonlóan ez a rész is egy hihetetlenül megcsavart krimi, millió helyről és időből összefutó szállal, az utolsó pillanatig talányok közt hagyva az olvasót. Akármi történik, akárki jelenik meg a színen, akármi derül ki: az biztos, hogy az eredeti háttértörténet részleteire képtelenség ráébredni. Itt sem elsősorban a hogyan vagy a miért a kérdés, hanem a ki. Mindenki gyanús, senki sem ártatlan, és még az a szereplő is meglepheti az olvasót, aki gyengének és jelentéktelennek tűnik. Lehetetlen nem gyanakodni mindannyiukra, a következő pillanatban pedig megkérdőjelezni minden korábbi vélekedést: hiszen megjelenik egy új szál, felcsillan egy apró részlet, ami megint máshová tereli a figyelmet. Eszméletlen.

A lenyűgözöttségem azonban nem szolgál bocsánattal a főszereplő számára. A mai társadalomban eléggé érzékeny a női szerepvállalással kapcsolatos téma, és kb. minden nő felé empátiával kell fordulni, aki a szokottnál kicsit is rosszabbul teljesít vagy a munkahelyén vagy a családi életében, és meg kell érteni, hogy egyszerűen nem létezik, hogy valaki helyt álljon minden területen. (Meg tudom érteni, közben én nem is alkothatok ebben a témában mérvadó véleményt, hiszen én nem tudom, milyen ez.) Ugyanakkor Lottie kicsapta nálam a biztosítékot, mivel a környezetéből mindenki, de mindenki majdhogynem üvölti felé, hogy figyelj már a gyerekeidre, de nem. Ott áll vagy 20-szor a gyerekei szobaajtaja előtt, és elintézi annyival a fontos dolgokat, hogy „majd holnap”, minden egyes alkalommal ugyanúgy továbblépve a saját gondolatai felé. Igaz, hogy zajlik körülötte az élet és rengeteg munkával kell megküzdenie; van hogy óráról órára érik a csapások, azonban hihetetlen, hogy nincs fél órája az egész történet folyamán, hogy komolyan beszélgessen legalább az egyik gyerekével a háromból. Egy ideig ezt el lehet nézni, mert stresszes a meló, az életük sem áll éppen biztos talapzaton, de a könyv felénél eljutottam oda, hogy na ezt már nem. Van az a fogalom, hogy elég jó anyaság, aminek pont az a lényege, hogy az embernek nem kell minden pillanatban a gyerekei nyakában lihegnie, nem kell tökéletesnek lennie, bőven oké, ha pusztán „elég jó”. Lottie ebben is messzemenően alulteljesít, és ahelyett, hogy a saját családjával próbálna meg valamit kezdeni, a munkahelyén pörög túl mint egy teljesítménykényszeres búgócsiga, és megy előre megállíthatatlanul, sokszor a semmire alapozva. Még ha jó lenne abban amit csinál…. De nem, szimplán a szerencse és az írói gondviselés tereli rá a helyes útra egyes esetekben. Világos, hogy őt is érte trauma és ezzel a módszerrel próbálja feldolgozni, de akkor legyen már valaki az életében, aki nem siklik el a konoksága mellett és helyre teszi. Annyira ordítóan szüksége van rá, hogy az fájdalmas, és ezzel az egész történet színvonala csökken. A többi szereplő karaktere rendben van, Boyd most is rokonszenves, és még Lottie munkatársai is aranyosak a maguk módján, még ha van is idegesítő jellemvonásuk.

Emellett volt még egy dolog, ami számomra nem segített abban, hogy szeressem a történetet: a TV-műsor jellege. Szinte láttam magam előtt, ahogy megszállottan nézem a sorozatot az erre a műfajra kiválogatott megszokott magyar szinkronhangokkal, tövig lerágott körmökkel. És nem a jó értelemben: emiatt túl tucatnak éreztem egy ideig, hogy igen, ez tipikus, ez is, mutass már valami mást! (Mutatott.)

A könyv 3/4-étől hirtelen eltűnt belőlem ez az érzés, mielőtt még végérvényesen rátelepedett volna a lelkemre, elrontva a további olvasási élményt is. Nem tudom megmondani, milyen változás állt be, talán végre történt valami, ami kibillentett ebből, vagy megváltozott kicsit az írói stílus. Valami volt, mert innentől kezdve pörögtek az események (bár nehéz elképzelni, hogy arról a fokozatról még hová), és a végére összeállt egy akkora nagy katyvasz, hogy órákig lehetne bogozni a szálakat és vizsgálni a bűncselekmények résztvevőinek indíttatását. És a mi van?, ez hogy? és a hogy nem vettem észre? kérdések mellett megteremtődik a nagy AHA, ami fejbecsap és pislogáson kívül más reakciót első körben nem vált ki az olvasóból, mert akkora a sokk.

Végeredményében elég jó a cselekmény, nagyon izgalmas, logikus, és az ezernyi szál annyira szem előtt van és közben mégis oly mértékben el van rejtve, hogy nem lehet másnak hívni, csak lenyűgözőnek. A végkifejlet hozza a várt katarzist, bár a gyengeségek miatt kissé tompítva. A szereplők jellemei szépen kidolgozottak, emberiek (néhol túlzottan is), és az események adagolása is megfelelően időzített. Lottie viszont a várt szárnyalás helyett folytatja az első részben megkezdett mélyrepülését, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban ez változni fog, mert konkrétan ő az, aki miatt nem tudja ez a krimi a teljesség érzését kelteni.

Értékelés: 5/4

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt. 

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése