Neil Gaiman: Északi mitológia

Műfaj: fantasy, ifjúsági, összetett regény
Eredeti cím: Norse Mythology
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 208
Értékelése Molyon: 83%

Egy ​új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.

Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.

Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.

"A törpék hat dolgot gyűjtöttek össze:
Először egy macska lépteit.
Másodszor egy nő szakállát.
Harmadszor egy hegy gyökereit.
Negyedszer egy medve ínjait.
Ötödször egy hal lélegzetét.
Hatodszor és végezetül egy madár nyálát.
Ezeket mind felhasználták a Gleipnir készítéséhez. (Azt mondjátok, nem láttatok ilyesmiket? Persze, hogy nem. A törpék elhasználták.)"


Értékelésem: 

Fantáziadús, izgalmas és helyenként nevettető olvasmány, mely kedvelhető szereplőivel igyekszik hűen bemutatni a skandináv mitológiát. 

Regénynek kevésbé nevezném, a mesegyűjtemény talán jobban jellemzi a több novellából álló történetet, amelyek időben követve egymást valóban összekapcsolódnak. A szerző a kapcsolatokat magyarázza is az olvasó számára, ami nem rossz húzás, mert sok szereplő vesz részt az istenek, óriások, törpök és trollok (valamint számos egyéb faj) kalandjaiban. Így helyenként nem árt az emlékeztető akár csak az előző pár oldalon történt eseményekről sem. A stílusa meseszerű, közelebb hozva az isteneket az átlagemberekhez néhány párbeszéddel és nagyon is emberi jellemvonással. Természetesen, mint az a mitológiánál lenni szokott, vannak átfedések más népek meséivel, más kultúrák legendáival, eredettörténeteivel. A tanmese jelleg is megjelenik, így akad novella, amit gyerekek is olvashatnak - bár szigorúan szülői ellenőrzéssel vagy felnőtt általi cenzúrázott elbeszéléssel.

A képregényeget nem ismerem, de a Marvel filmek bedarálása nálam éppen folyamatban van, ezáltal Thor, Loki és Odin karaktere már számomra sem ismeretlen. Egyrészt ezért is éreztem késztetést az eredeti (vagy majdnem eredeti) történetük megismeréséhez, és örömmel nyugtáztam, hogy jó döntés volt. Másrészt vágytam végre egy ízig-vérig fantasyre, ami nagyon más világba nyit kaput, és amiből majd elégedetten térhetek vissza.

A filmek rajongóinak bátran ajánlom, amennyiben el tudnak térni az általuk megismert karakterek jellemvonásaitól, ugyanis kicsit mások, mint ahogy a képernyőn megismerhették őket. Sokminden kiderül, ami a Marvelből nem: például hogy honnan származik Thor pörölye, milyen színű igazából a szakálla - merthogy az is van neki rendesen - , Odin szemének elvesztése, és még sok megdöbbentő információ. Ott van Odin, aki bölcsebb és veszedelmesebb; Thor, aki szegényem sokkal butább bár erősebb; és Loki is, aki fondorlatosabb még annál a kis cselszövőnél is, aki a filmekben bemutatkozik. Ezeket az információkat maga Gaiman is leírja a könyv elején, és még sok minden mást is, úgyhogy érdemes figyelni a szavaira. Megteszik a hatásukat, és nagyon jól kiküszöbölik a filmekre alapozott elvárások különbözőségéből fakadó csalódást. Más sztorikat, kicsit más karaktereteket, de élvezhető és vicces történetek láncolatát tarthatja kezében az olvasó ezzel a könyvvel. 

Ezek mellett nem kell feltétlenül Marvel kedvelőnek lenni az olvasáshoz, úgy gondolom, anélkül is bőven szolgál információval a skandináv mesékről és hiedelmekről. Loki az ő világuk ravasz rókája, aki ezer százalék, hogy minden bajban ludas, hiába tagadja. Jól mondta Thor: ha valami történik, először arra gondol, hogy biztos Loki volt, ha pedig bebizonyosodik, hogy nem, akkor tőle kér tanácsot, hogyan oldja meg a problémát. Már csak miatta is érdemes megismerni ezeket a meséket, jót nevetni és mosolyogni rajtuk, tanulni általuk. 

A részletesebb kidolgozottság hiánya miatt nem tudom teljesen tökéletesre értékelni. Jólesett volna néhány eseményt jobban elmesélni, kicsit bővíteni még részletekkel, habár nem tudom, pontosan milyen alapanyaggal dolgozott Gaiman, szóval ez szinte bocsánatos bűn. 


Értékelés: 5/4,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések