Sorozat: Legenda (2.)
Műfaj: disztópia, sci-fi
Eredeti cím: Prodigy
Megjelenés éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 358
Értékelése Molyon: 91%
Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?
"Maga a szépség, kívül és belül.
Ezüst fénysugár a sötétségben.
Ő az én világosságom."
Értékelésem:
Az első részhez képest lenyűgözött, sokkal kidolgozottabb és logikusabb háttértönétet kaptam, mint amit a kezdő kötet alapján vártam.
June végre önmagára talált, rálelt arra az erőre, ami benne lakozik, és nem félt önálló döntéseket sem hozni. A dolgok mögé látott és hallgatott az intuícióira is. Viszont kissé még naiv volt, tényleg mindenkiben igyekezett a jót látni, és ez nem biztos, hogy minden helyzetben a hasznára lesz a későbbiekben. Erős igazságérzettel és széles körű politikai tudással rendelkezik, kétségtelen, hogy vezető személyiség, aki látja, érzi mi a helyes. Na, mostmár látom a személyiségfejldődést, amire eddig vártam.
Dayben kicsit viszont csalódtam, talán mert az indokoltnál több benne a gyermeki makacsság. Ő például egyáltalán nem jó megfigyelő, és szándékosan nem fordít figyelmet egyes zavaró tényezőkre, remélve, hogy azok majd eltűnnek és megoldódnak maguktól. Számára minden vagy fekete vagy fehér, és még egy röpke gondolata sincs arról, hogy megfontolja az ellenkezőjét, amíg tényleg nem kerül olyan éles helyzetbe, hogy már rákényszerül. June-hoz fűződő viszonya ambivalens, egyszerűen mintha nem tudná eldönteni, hogy mit is érez vele kapcsolatban. Az egyik pillanatban még állítólag szerelmes belé, és bízik benne, majd hirtelen megint nem bízik benne, és újra…
A szerelmi szál a gyengéje az írónőnek, az egyértelmű. Érzékelhető, hogy June és Day bizonyos dolgokban érettebbek a koruknál, de a szerelmi ügyeiket egyáltalán nem tudják kezelni. Persze első kapcsolat, nem is kell mindennek flottul mennie, de olyan, mintha 10 évesek szintjén állnának érzelmileg. Egy olyan kapcsolathoz, amilyen az övék, fel kell tudni nőni. Nem volt elég, hogy az első részben csak úgy hipp-hopp csókolóztak és kvázi egy pár lettek, de itt már rögtön az első 50 oldalban Day szerelmet vall. WTF. És jól mondja June, amikor azt mondja, hogy nem, a srác nem szerelmes belé, konkrétan nem történt semmi olyan, amitől valóban az lehetne. Itt van ez a vallomás, aztán úgy veszekednek később az alagútban, mint valami óvodások, akik összekapnak azon, hogy finom-e a főzelék. Valós érvek és logika nélkül, vagdalkozással. Tény, hogy nincsenek könnyű helyzetben, gyerekek, és elég komoly politikai vitába, majdhogynem háborúba keveredtek, ahol mindketten kulcsfigurák. Rajtuk a nyomás de… nem kifogás.
A világfelépítés nagyon tetszik, nagyon ötletes, és sajnos-nem sajnos nagyon reális is. Végre többet megtudtam a Kolóniákról is, és magáról a Köztársaságról is. A Patrióták is képbe kerültek, bár még mindig sok a homály velük kapcsolatban. Kaede annyira vonakodott az előzőekben segíteni Day megmentésében, most pedig egyből a Patrióták vezetőjéhez kísérik őket, amint sikerül Vegasba szökniük? Egy komoly ellenálló szervezet biztonsági felkészültségétől többet vártam, függetlenül attól, hogy kinek dolgoznak valójában.
A cselekmény nagyon izgalmas volt, nem éreztem azt, hogy a Beavatottal cseng össze. (Kicsit az Éhezők Viadalával, de nem vészes.) Most már egyéni ötletek voltak, akciójelenetek, az egyik különösen epikusra sikeredett vadászrepülőgéppel át a Pajzs vonatalagútján. Elgondolkodtató volt a mondanivalója is, hogy nincs csak jó és csak rossz a világon, és érdemes a dolgok mögé nézni, mielőtt ítélkezünk, amely vonatkozik a politikára is, de az emberek személyiségére is Anden.
Szóval az első rész után kellemes csalódás volt, jóval többet kaptam, mint vártam. Kreatív, izgalmas történet, amelyekben a kisebb logikai buktatókat figyelmen kívül lehet hagyni. A szerelmi vonal viszont lehúzza, és ez nem csak a főszereplők hibája, hanem több, itt az írónő vagy nem remekel ebben alapból, vagy nem érti, hogy ha 2 ember vonzódik egymáshoz, attól még nem lesz belőle 2 perc alatt szükségszerűen szerelem is. Nagyon tudja bökni a csőrömet, ha a vonzalmat és a szerelmet azonos fogalomként kezelik.
Értékelés: 5/4
Megjegyzések
Megjegyzés küldése