Sorozat: Legenda (1.)
Műfaj: disztópia, sci-fi, regény
Eredeti cím: Legend
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 302 - 304
Értékelése Molyon: 90%
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.
"Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz."
Értékelésem:
Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom elengedni a rengeteg párhuzamot a Beavatottal. Ugyanaz, csak pepitában. Kivételesen különleges, tehetséges tinik ✓ Nagyváros omladozó felhőkarcolókkal ✓ Hamis politikai rendszer, amit kétség kívül le leplezni előbb-utóbb ✓ Harc a családért, testvérekért ✓ Különös képességfelmérő teszt, amely eldönti a sorsodat egy életre ✓ Vasúti kocsik ✓ Távolban lebegő ellenséges külvilág ✓ Lázadó csoportok✓ Gonosz politikusok ✓ És még ki tudja mennyi minden, ami most nem jut eszembe hirtelen.
Próbáltam eltekinteni ettől, ahogy olvastam a könyvet, megpróbáltam enélkül is élvezni, hiszen természetesen lehet véletlen mindez, és ettől még lehet élvezetes egy történet. Egy ideig az volt aztán a romantikus szál elrontotta az egészet, egyszerűen nem értem, miért ott, miért akkor. Istenem, meglátták egymást, ki tudja hány napi bűz és mocsok után megcsókolják a másikat, ráadásul váltottak kb. 3 szót. Utána pedig úgy kezelték azt az egy darab csókot is, mintha legalább összefeküdtek volna. Tudom, gyerekek, tudom.
Jó, hagytam a romantikát, ami amúgy valójában nem is létezett nagyon, le volt tudva egyszerűen. De gondoltam, nem is romantikus műfajban íródott a könyv, hát akkor ezt el lehet nézni.
Utána kezdtem észrevenni, hogy a „gonosz” karakterek mennyire nevetségesek, mennyire gyerekesek. Mintha egy óvodás gyerek mutogatna ujjal, hogy ez a csúnya néni, ez meg a csúnya bácsi. Még a rajzfilmekben a sötét szereplőknek is mélyebben árnyalt a személyisége.
Közben feltűnt az is, hogy June-nak mekkora jellemfejlődésen kellett volna átesnie. Kellett volna. Semmi magyarázat, pár közbevetett mondat, és máris teljesen máshogy vélekedik a világról. Semmi kritikája nincsen, semmi mélyen szántó gondolata, ami mégis akad, az is elnagyolt, ahogy az egész regény. Nagyon jól ki lehetett volna ezt dolgozni, mert nem rossz az egész, de ez is keresztülszáguldott rajtam, mint egy vonat, és kapkodtam a fejem, hogy mi van?! Voltak bekezdések, amiket többször is át kellett olvasnom, hogy felfogjam, mi történt, mert úgy össze volt csapva.
A logikai menet, ahogy fény derül a valóságra, még csak rendben volt, de ott is sok olyan kis hiba volt, ami számomra hiteltelenné tette a történteket. Mintha lenyúlt volna az írói kéz, és megoldott volna mindent, mert mindenható. Lehet akármilyen tehetséges egy fiatal lány, teljesen egyedül egy éjszaka alatt feltöri a Köztársaság számítógépes rendszerét, és olyan adatokhoz jut hozzá, amivel simán végrehajthatna egy államcsínyt, nem oké. Csak így, mintha amúgy minden nap ezt csinálná. Nagyon nem reális.
Day történetét éreztem kicsit jobban kidolgozottnak, tetszettek a visszatekintések a múltba, ahogy elmagyarázta a dolgokat, mert ő legalább megtette. June meg olyan volt, mint a ma született bárány, ártatlan hiszékeny kislány, és nem, nem változott a végére ebben a tekintetben.
Ezen kívül kiszámítható volt minden dolog, ami csavarként akart szolgálni a történetben. Nem is volt csavar, ha jobban belegondolok.
Szóval nem tudom. Sokkal többet vártam ettől a könyvtől az eddigi értékelések alapján. De nem eredeti, nem kidolgozott, elnagyolt, mintha csak félig lenne kész. (És ezt most nem úgy értem, hogy folytatás kéne, tudom, hogy van, hanem egyáltalán nem masszív.) El fogom olvasni a többi részt, de nem estem hanyatt egyáltalán. Megint úgy vagyok vele, hogy egy sokak által nagyon jónak mondott könyvben csalódtam. Ha nem kap anno akkora hype-ot, talán jobban tetszene, mert nem vártam volna ennyit.
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése