Laura Marshall: Ismerősnek jelölt

–
Műfaj: pszicho-thriller, krimi, regény
Eredeti cím: Friend Request
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 336
Értékelése Molyon: 74%

Kívántad ​már, hogy bárcsak megváltoztathatnád a múltad?
Maria ismerősnek jelölt a Facebookon.
Csakhogy Maria több mint huszonöt éve halott.
Vagy mégsem?
Louise a negyvenes éveiben járó elvált anya, egyedül neveli négyéves fiát, és belsőépítészként a saját vállalkozását vezeti. Az egyedülálló szülők elfoglalt, küzdelmes életét éli. Egy napon szívdermesztő e-mailt kap. Maria, a volt osztálytársa ismerősnek jelölte a Facebookon. Csakhogy Maria több mint huszonöt éve halott. Vagy mégsem?

Az 1989-es végzős középiskolás évfolyam osztálytalálkozóra készül, így Louise felveszi a kapcsolatot a volt osztálytársaival, hogy kiderítse, őket is bejelölte-e Maria… A múlt hirtelen nagyon is valóságossá válik, újra felszínre kerülnek a régi titkok, hazugságok, féltékenységek és elfeledett sérelmek. De vajon megjelenik-e Maria az osztálytalálkozón? Megoldódik-e a több évtizedes rejtély?


"Azt sem tudom, a kapcsolatok tekintetében létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy igazság, vagy csak annak különböző változatai vannak, amelyeket a szerelem és a félelem formál, valamint az, ahogy magunknak és másoknak hazudunk."


Értékelésem:
Az Ismerősnek jelölt izgalmas történet, mely felhívja a figyelmet nem csak a közösségi média használat hamis biztonságérzetére, de arra is, hogy a hús-vér emberekről sem tudhatjuk minden esetben, hogy valójában kicsodák. Emellett foglalkozik az iskolai zaklatás torz világával, a kortársbántalmazás kegyetlenségével, érintve még a szexuális bántalmazás témakörét is. 

Mindez egyben valóban soknak tűnhet, és sajnos az is lett. Nagyon erősen kiemelkedik a klasszikus facebook téma: sok ember napja szinte perce pontosan lekövethető az online akitivátsuknak hála, ezzel célponttá és sokszor valóban áldozattá téve saját magukat a gyilkosok és emberrablók szemében. Kicsit már soknak éreztem, és nem csak amiatt, mert nagyon sok mű alapjait adja ugyanez a szembesítés, hanem mert túl sokszor tolja az írónő az olvasó képébe, hogy mennyire szánalmassá válnak az emberek azáltal, hogy használói a közösségi oldalaknak. Sarkítva van a téma, és úgy állítja be az egészet, mintha csak két véglet lenne: vagy használod, de akkor teljesen online éled az életedet, vagy nem, ebből pedig egyből következik az, hogy a tényleges életben vagy jelen, és kiélvezel mindent - ami egyértelműen a jobb opció. Valójában ez nem ennyire fekete-fehér, bár lehet, hogy csak azért sikeredett így, mert a főszereplő annak látta, ahogy minden mást is. 

Az iskolai zaklatás ábrázolása már jobbra sikerült, bár mégjobb lett volna, ha a főszereplő nem ennyire nevetségesen ostoba. Louise nem csak középiskolásként, de felnőttként is az örök utolsó, szánalmas pincsikutya szerepben marad. Ez megmutatja, hogy mennyire berögzülhetnek az ember személyiségébe a középiskolai élményei, az akkor megszokott viselkedési formák, hiszen akkor fejlődik legtöbbet a személyiség, sokan pedig meg is maradnak azon a szinten, és nem tudnak továbblépni belőle. Mindez érthető lenne, de nem csak ebben nem fejlődött tovább a főszereplő, hanem másban sem: semmi jellemfejlődésen nem ment keresztül, ami szimpatikusabbá tette volna őt. Louise egész életében mások után csahol, önbizalma nincsen, arra vágyik, hogy az emberek szeressék és középpontban legyen. Középiskolában ez bocsánatos bűn, természetes vágy, azonban a felnőtt kapcsolatait is ez vezérli, beletaszítva magát egy nagyon is egyoldalúnak tűnő szerelembe, aminek alapja a tini rajongás. Az egyetlen ember, akinek nem akar megfelelni, mert tisztában van vele, hogy mindenhogyan elfogadja és szereti, a saját gyereke. Látom a szemem előtt, ahogy 5 év múlva tipikus helikopterszülőként legyeskedik a fia körül. A gondolatai is megmaradnak a középiskolai énjének szintjén, nincs különbség a fiatal és a felnőtt Louise között ilyen téren sem. Folyamatosan azon agyal, hogy mások mit gondolnak róla, és vaksága miatt azt sem látja, hogy mások mennyire nem azok, akiknek anno megismerte őket. Feltételezi, hogy 1989 és 2016 között az iskolatársai sem változtak meg, ahogy ő sem, hiába szembesül folyamatosan azzal, hogy a többi ember bizony tovább tudott fejlődni, és éppen emiatt találja magát akkora bajban, amekkorában. Annyiszor tér vissza gondolataiban rögeszmésen a középiskolai eseményekhez, hogy csodálkozom, hogy nem őrült meg vagy ölte meg magát. 

A szexuális erőszak már csak az utolsó oldalakon kap kiemelt szerepet, rámutatva és magyarázatul szolgálva sok dologra. Sajnos ezzel a húzással az írónő még butábbá tette Louise-t, mert valószínűleg rajta kívűl mindenki más rájött volna, miről van szó és ki állhatott bizonyos események mögött. Ezért is ő a tökéletes elbeszélő: teljesen vak a körülötte és benne folyó dolgokra is, valamint csapnivaló emberismerő. A végső fordulat pont ezért okozott számomra csalódást: túl logikus, és hiába nem találja ki az olvasó az igazságot, ez nem azért van, mert olyan mesterien van megírva a történet, hanem mert a főszereplő nem képes kinyitni a szemét, csak akkor, amikor már nagyon nagy bajban van. Betudható lenne ez a sérültségének, mert bizony nincs vele minden rendben, de világos, hogy nem emiatt van, mert még a végére sem ébred rá, hogy a gondolkodásán kellene változtatnia, és nem azon, hogy jelen van a facebookon. Borzasztó.

A ritkán megjelenő E/3 nézőpont pedig felesleges. A célja egyértelmű, de ki kellett volna venni belőle, mert gyenge törekvés az olvasó félrevezetésére. Indokolt lenne, ha jobban lenne megírva, de a történet végére már semmi értelme. 

Klisés, de jó alapja van a sztorinak, az érzékeny témák, amikre felhívja a figyelmet, valóban fontosak, és nem baj, ha az emberek érzékenyebbé válnak rájuk. Az események átláthatóak, az indokok tökéletesen érthetőek. A csavarok is - a végső kivételével - nagyon jók, és a könyv 3/4-éig az információk adagolása is rendben van. Azonban a végkifejlet Louise miatt nem éri el a várt hatást, a nagy aha-élmény elmarad. Ennyire idegesítően vak és bugyuta főszereplővel még nem találkoztam. A feléig jó olvasási élményt nyújtott, de aztán kezdett leesni nekem is, hogy Louise nem fog megváltozni, ezzel pedig tönkretette az amúgy izgalmas pszicho-thrillert. 


Értékelés: 5/3

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése