Frédérique Deghelt: Valaki másnak az élete

–
Műfaj: krimi, thriller, regény
Eredeti cím: La vie d’une autre
Megjelenés éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 244
Értékelés Molyon: 76%

1988. május 12. Marie huszonöt éves, barátaival új állását ünnepli egy étteremben, itt találkozik a jóképű, félig orosz, félig argentin Pablóval. Amikor másnap reggel egy átszerelmeskedett éjszaka után felébred, a naptár 2000. május 12-t mutat, Pablo a férje és három gyermekük van. Marie-nak az elmúlt tizenkét évről egyetlen emléke sincs, minden kitörlődött a tudatából, ami a Pablóval töltött első éjszaka óta történt vele. A fejében ő még mindig az a 25 éves, független gondolkodású lány, aki tegnap tizenkét évvel ezelőtt? volt. Úgy dönt, amnéziájáról nem árul el semmit a férjének és a környezetének, hanem titokban nyomozni kezd saját maga és az elveszett idő után. De hogyan rakhatja össze a kirakós darabkáit úgy, hogy közben senki ne gyanítson semmit, senki ne tartsa őrültnek? Hogyan álljon helyt a mindennapokban, amikor úgy érzi, valaki másnak az életét éli? Ahhoz, hogy újra birtokba vegye a múltat és kiderítse az emlékezetkiesés okát, alaposan meg kell ismernie valakit: önmagát.

"Hogy mire vágyom? Semmi különlegesre vagy nehezen megvalósíthatóra: egy zenehallgatással töltött estére, amikor osztozunk a hegedű szólamában, a hárfa szárnyalásában, együtt rezgünk a nagybőgővel. És a többire: egy egyszerű olvasgatásra, egy egymásba mélyedő tekintettel kimondott mondatra, sőt, a csöndre… Egymás karjába omlani a folyosón… Egész éjszaka együtt kószálni egy városban… Jóindulattal tekinteni a másikra, titokzatosságot, meglepetést tulajdonítani neki. Várni rá, vagy előbb érni oda, mint ő, mégis tudni, mit kezdünk az életünkkel mellette, miért vagyunk ott, vagy miért nem."

Értékelésem:
Kicsit másra számítottam, mikor elkezdtem a könyvet. Azt hittem egy újabb amnéziás-nyomozós-erőszakos férfjes történet lesz, de nem ezt kaptam, ami nem feltétlenül baj.
Néhány helyen elvesztem Marie gondolatai között, az eszmefuttatásai zavarosak voltak, pár esemény pedig logikátlan volt. Kicsit furcsának tarottam azt is, mennyi ismeretlennek elmondta, mi történt vele, és a hozzá legközelebb állóval (jó, tudom, hogy csak az első éjszakára emlékszik Pablóval) legutoljára osztotta meg. Emiatt a gyanú, hogy hátha a férj felelős valamiért.
Figyelemreméltó a mondanivalója, még akkor is, ha kicsit sarkítva van, de hát nem ítélkezni kell, hanem meghallani az üzenetet, olvasni a sorok között. Még egy olyan szerelem is ellaposodhat, ami egyébként gyönyörű, és a felek harmonikusan élnek egymással ebben a kapcsolatban. A sztori azt akarja megmutatni, meddig képes elmenni az emberi elme, hogy megvédje a szerelmet, a szerelem tárgyát, a családját, és leginkább önmagát, ha közel az összeomlás, és hogy mindez megéri.
A cím nagyon találó. Ha kicsit visszamegyünk az időben, megfigyelhetjük, mennyire képes megváltoztatni minket néhány esemény, néhány találkozás, maga a szerelem. A 25 és a 37 éves Marie valóban nem ugyanaz az ember, és ezt nem is várhatjuk el sem tőle, sem senki mástól. És hogy van, amikor pont arra van szüksége egy kapcsolatnak, hogy azok legyünk, akik a kezdeti szakaszában voltunk, más szemmel nézzük a dolgokat és ne sajnáljuk az energiát a régi lendülettől.

Értékelés: 5/3,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése