Műfaj: fantasy, krimi, thriller, urban fantasy
Eredeti cím: Flex
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 372
Értékelés Molyon: 77%
Flex: a világ legveszélyesebb kábítószere. Ha felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét, megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat is.
Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.
Egy terroristamágus halálos mennyiségű flexszel lövi be az embereket, majd szabadjára ereszti őket. Az egyik merénylete során szinte menthetetlenül összeég egy hatéves kislány.
Édesapja, Paul Tsabo mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a lányát, és elkapja a terroristát. Paul megszállott büromágus, mágikus fenevaddá változtatta az adminisztrációs munkát. A segítségével bérleti szerződéseket tud átírni, a semmiből bérelt autót varázsol elő, és bárkinek a nyomára akad, aki valaha is kitöltött egy űrlapot. Most kénytelen belépni a flex-dílerek veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán álljon…
"Szerinted azért játszottam a nap huszonnégy órájából húszat a videojátékokkal, mert annyira bejött a való világ?"
Értékelésem:
Ez a történet a bizonyíték arra, hogy egy egyszerű dologból is hihetetlenül komplikált és megcsavart sztorit lehet létrehozni. Az egész az egyensúlyra épül: jó-rossz, szerencse-balszerencse.
A könyv olvasása közben úgy éreztem magam, mintha egy akciófimet néznék, vagy része lennék egy videójátéknak. Paul varázsereje is egy szinteken alapuló játékhoz foghatóan bontakozott ki, annak ellenére, hogy az ő képessége a bürokráciához kapcsolódott. Mindig történt valami, ha megoldottak egy problémát, jött egy következő, vagy az előzőből generálódott egy újabb kihívás. Olvastatta magát, és lendületesen vitt tovább a történet, mint egy olyan játék, amit nem lehet lestoppolni, mert egyben kell végigjátszani.
A főszereplőben tetszett, hogy bár jó dologra akarta használni a mágiáját, ehhez mégis bevállalta azt, hogy bizonyos tekintetben rosszat tegyen, például drogot készítsen. A kis rossz a nagyobb jóért. Így volt hiteles a mondanivalója, és így vált kedvelhetővé a karakter, hogy nem vált 100%-ig megrögzötten szabálykövetővé, tehát még az ő személyiségében is megjelent az egyensúly.
Az eleje kicsit zavarosan indult, mert a legtöbb fantasyhez hasonlóan úgy éreztem, nem vázolja fel az író az olvasó előtt az általa kitalált világ alapjait, hanem fokozatosan vezet be, és a könyv 1/3-áig szinte minden oldalon volt valami új információ. De végeredményében nem volt ez zavaró, Steinmetz pont eltalálta, hogyan szórja el a morzsákat.
Nagyon tetszett a világ, ami kibontakozott a könyvben. Az az ötlet, hogy szó szerint bármilyen hobbiból mágia jöhet létre pedig nagyon kreatív, és megmutatja, hogy mennyi szép dolog van az életben, amit élvezni lehet,és milyen különbözőek is vagyunk mi emberek, hogy a legképtelenebb dolgokból alkothatunk csodákat.
Értékelés: 5/5
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon. :)
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon. :)
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése