Micalea Smeltzer: The Confidence of Wildflowers – A vadvirágok magabiztossága (Vadvirág 1.)

–
Sorozat: Vadvirág (1.)
Műfaj: romantikus, erotikus, regény
Eredeti cím: The ​Confidence of Wildflowers
Megjelenés éve: 2024
Kiadó: Rainy Days
Oldalszám: 366
Értékelése Molyon: 83%

Lucy Score és Colleen Hoover rajongóinak egy szívfacsaró modern romantikus regény egy fiatal lányról, akit fájdalmas múltja sem akadályoz meg, hogy beleszeressen a szomszédban lakó, gyermekét egyedül nevelő apába.
Tizennyolc voltam. Ő harmincegy.
Egy világ választott el minket egymástól, pedig közvetlenül egymás mellett laktunk. A kísértés túl nagy volt.
A jövőm pillanatnyilag egy óriási „mi lenne, ha”, és ezzel nincs is semmi bajom.
Amikor Thayer Holmes beköltözik a mellettünk álló házba, a mogorva tájkertész egyszerre érdekel és szórakoztat.
Az esetek többségében.
Amikor megkér rá, hogy vigyázzak a fiára, nagyszerű mellékesnek tekintem.
Lehetetlen nem szeretni Thayert és az imádnivaló fiát.
De azért van egy nagy gond.
Én tizennyolc vagyok. Ő harmincegy.
Egy tizenöt évvel idősebb férfibe beleszeretni nem volt része a terveimnek, de néha akkor történik valami, amikor a legkevésbé számítunk rá.

"Az idő értékes kincs, amiből kevés van, és olyan könnyű eltékozolni."

"Ez a gyerekkor szépsége. A képesség, hogy bármit megálmodj, és elhidd, hogy meg tudod csinálni. Aztán felnősz, és a körülötted lévő világ annyira szívesen zúzza szét ezeket az álmokat, hogy visszarántson a valóságba."

"Mindig is szerettem nézni az embereket – de persze nem úgy, mint egy kukkoló –, és elképzelni az életüket, azt, hogy kit szeretnek, miért aggódnak. Annyi ember van, annyi egymással kereszteződő élet, és mégis mindannyian úgy megyünk el egymás mellett, hogy egy gondolatot sem pazarolunk egymásra."

Értékelésem:
Salem és Thayer története nem szokványos romantikus sztori, és nem csak a közöttük lévő korkülönbség miatt mondom ezt. Persze van abban valami izgalmas, ha egy 18 éves fiatal lány és egy 31 éves érett férfi szíve egymásért kezd dobogni, és titokban találkozgatva teljesítik be szerelmüket, de A vadvirágok magabiztossága ennél sokkal mélyebb és súlyosabb mű. Nem olyan egetrengető értelemben, de mégis épp eléggé komoly ahhoz, hogy megmozgassunk bennünk valamit.
Instagram: @koffertzitzah

Salem egy korántsem átlagos 18 éves lány. Szeret illatgyertyákat készíteni, napozni a tetőn, ide-oda hurcolászni magával a macskáját, közösen sütni az édesanyjával, és nem gondolni arra, mit tervez az érettségi után, csak élvezni akarja a gondtalan mindennapokat, és az élet egyszerűségét. Ám ez a nyugalom és meghitt családi élet, amiben része lehet, nem volt mindig az övé: nem is olyan régen még rettegve várta az éjjeleket, amikor édesapja belópozott a szobájába, és az ártatlan jóéjt-puszikat valami fájdalmas borzalom váltotta fel. A sors közbeavatkozott, és Salem mostmár élhetné az átlagos tinilányok életét, ám a lelkén maradt hegek örökre megmaradnak, minden egyes nap emlékeztetik rá, min ment keresztül. 

A várt csendet azonban hirtelen olyan suttogás töri meg, ami hamarosan kiáltássá növi ki magát: Thayer, a szomszédba költöző 30-as édesapa. 

Thayer szorgalmas, hatalmas kitartással rendelkező kertész, aki elhidegült a feleségétől, ám a nő ajándékozta meg őt élete legértékesebb kincsével, a fiával. Forrest imádnivaló kisfiú, akit hajt a kalandvágy, és aki időnként csak pár értékes napot tölthet az apukájával, valamint a szomszédban lakó bébiszitterrel, Salemmel. 

Úgy bizony. 

A cselekmény beindul, tudjuk, mi fog történni, de nem azt a mindent elsöprő, hirtelen, testi vágytól fűtött érzéki szerelmet kapjuk, amit gondolnánk, hanem a lassan kibontakozó, lelki szinten kapcsolódó, otthont jelentő köteléket. A meghittséget, a biztonságot, a melegséget, a bizonyosságot, hogy ennek a két embernek találkoznia kellett. Olvasóként várjuk, hogy Salemmel és Thayerrel együtt megélhessük ezt az érzést, ám ahogy ők egyre közelebb jutnak egymáshoz, úgy mi egyre óvatosabbá válunk, mert az elkerülhetlen tragédia illata minden egyes lap körül ott lebeg. És amikor már nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, akkor törik össze a szívünk, ám a támadás teljesen más irányból érkezik, mint azt várjuk. 

A fájdalmas és különös végkifejlet ellenére nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, mert olyan hangulatot teremt, aminek átélése igazi érték - az egyre fokozódó "valami el fog romlani" érzésen kívül. Salemnek megvannak a maga furcsaságai, vannak helyzetek, amikor kiütközik a tapasztalatlansága, de sok esetben akár kétszer olyan idős lehetne, mint amennyi. Thayerrel ugyanez a helyzet, ő sem tökéletes figura, de ahogy a fiával és Salemmel viselkedik, az minden szívet megolvaszt. 

Lehete magyarázni a történetet pszcihológiai szemszögből is, jöhetnének az apakomplexus-elméletek, amik szintén igazak lennének, de úgy érzem, itt most nem ezen van a lényeg. A miért alakult így másodlagos, itt a helyzet átélése és elfogadása a lényeg, ha jó, ha rossz történik. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, és ha azon agyalunk, mit kellett volna másképp, akkor a jelen és a jövő eltűnik előlünk, és csak a múlt marad. És ezt Salem is pontosan tudja. 

Örülök a folyatásnak, bár én így is teljes történetet kaptam - aminek a végén egyszerre tölt el rémület és boldogság - mégis kíváncsi leszek rá, mit tartogat az élet Salem és Thayer számára. 

Értékelés: 5/5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :

További bejegyzések, értékelések:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése