Műfaj: regény, thriller, krimi, pszicho-thriller
Eredeti cím: We Were Never Here
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 432
Értékelése Molyon: 82%
Emily nem is akarhatna többet az élettől: a festői szépségű chilei hegyeket járja legjobb barátnőjével, Kristennel szokásos éves túrájukon, és barátságuk erősebb, mint valaha. Ám lakosztályukba visszaérve vér és törött üveg fogadja. Mint Kristen elmondja, az aranyos túrázó, akivel összemelegedett útjuk során, megtámadta őt, és önvédelemből végeznie kellett vele. A jelenet sokkolóan ismerős Emilynek: tavalyi útjukon hasonlóképpen végezte egy másik utazó.
Wisconsinba hazatérve Emily mindent megtesz, hogy elfeledkezzen a brutális halálesetekről, beleveti magát a munkába és új párkapcsolatba kezd. Ám Kristen meglepetésszerű látogatása újra felszínre hozza a traumákat. Miközben Kristen barátságuk újraélesztésén dolgozik, Emilynek számot kell vetnie életével és kapcsolatukkal. Kicsoda valójában a legjobb barátnője, akire az életét is rábízta volna, és van-e menekvés közös titkaik elől – vagy azok új szerelmébe, a szabadságába, és akár az életébe kerülnek?
Andrea Bartz, napjaink egyik legsikeresebb amerikai thrillerszerzőjének regénye sokkoló fordulatokkal teli utazás egy beteges barátság mélyére. A könyvből a Netflix készít adaptációt.
Értékelésem:
Emily és Kristen története sötét, manipulatív és veszélyes. Olyan pszichothriller, amelyben ha eldurvulnak a dolgok, csak egyetlen megoldás létezik az események elsimítására. A gyilkosság.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Emily és Kristen legjobb barátnők, már nincs olyan világ számukra, amelyben a másik nélkül tudnának létezni. Bár a hétköznapokban távol élnek egymástól, a történet indulásakor éppen közös nyaralásukon látjuk őket, ahogy szinte idillbe illően kikapcsolódnak Chilében. De csak szinte. Emilyt ugyanis gyötri közös múltjuk egy borzasztó történése, amikor is egy ehhez hasonló kiruccanáson meg kellett szabadulniuk egy holttestől. Ez a trauma sötét árnyékot vet kapcsolatukra, nem is beszélve arról, amikor újfent el kell számolniuk lelkiismeretükkel, mert ez az utazást sem ússzák meg baj nélkül. A kérdés az, mi lesz innentől, hogyan tovább? Hiszen Emily nem tud megbirkózni a rémképekkel és pánikszerű érzelmeivel, míg Kristen úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, és ő lenne a legboldogabb ember a világon.
Elképesztő, hogy Emily mennyire vak tudott maradni Kristen személyiségének egyértelmű vonásaira több, mint 10 évig, és hogy most az olvasó számára mennyire gyorsan kiderül minden. Kristen olyan tiszta jeleket küld valódi szociopata énjéről, hogy a napnál is világosabb, mennyi minden nincs rendben vele. Féltékenykedő, irányító, manipulatív viselkedésével jó darabig nyomasztó hangulatot kölcsönöz a könyvnek. Aztán idővel Emily szeméről is felszáll a köd, hogy szinte hisztériás viselkedésével lépten-nyomon paranoiát keltsen bennünk. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy keltsen borzongató hangulatot az olvasóban, és épp ez az, ami miatt kíváncsian lépünk tovább a következő fejezetre. Érezzük, tudjuk, hogy valami történni fog, és egyszerre akarunk menekülni előle és rohanni felé.
Bár viszonylag lassan haladtak az események, az Emily lelkében lejátszódó folyamatok rendkívül izgalmasak voltak, hiszen az volt a lényeg, mit gondol éppen magában, hogy látja Kristent, mennyire tudja felvenni a versenyt egy ilyen beteg emberrel. A lezárás sem volt rossz, bár vártam valami igen nagy csattanóra, és azt hiszem, az utolsó oldalakkal ezt majdnem meg is kaptam, de valahogy mégsem. Az írónő az olvasóra bízza, hogy dönt, mi történik ezután, mi történik valójában, nekem viszont szükségem lett volna egy utolsó rövid mondatra, ami eldöntött volna mindent. Ha az megvan, és nem marad el, ennek a könyvnek sokkal nagyobb sikere lenne.
Így sem volt rossz, hiszen az olvasással töltött időt körbelengte a különleges, sejtelmes atmoszféra, az izgalom és a paranoia. A lezárás miatti hiányérzetből fakadóan viszont mégsem tudok teljesen lelkesedni a történetért.
Értékelésem: 5/3,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése