Műfaj: fantasy, disztópia
Megjelenés éve: 2025
Kiadó: Gyémántfelhő
Oldalszám: 464
Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!
Thalia szolgál, tűr, túlél. A Gil’mellin Birodalomban a hibridek nyakörvvel élnek: a mágia csak emlék, a szabadság tiltott szó számukra. A rendet a király kegyetlen katonái, a káoszűzők biztosítják. A szökés az egyetlen megoldás, de Thalia tudja, hogy a veszélyes vállalkozás nemcsak a saját, hanem a szerettei életébe is kerülhet. Ráadásul a legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy ebben egy káoszűző segítségére szorul, aki meg akarta ölni. Most mégis egymásra utalva kell harcolniuk… és a gyűlölet lassan valami egészen mássá formálódik.
Khion koronahercegként nőtt fel – most mégsem ő a trón várományosa. Hiába küzd a király elismeréséért és a mágiája ébredéséért, a reményeit porrá zúzták. Választania kell: marad a palota árnyékában, vagy hátrahagyja apja állandó rosszallását, hogy megtalálja azt, aki elvette tőle az uralkodás lehetőségét.
Khion nem pont így képzelte a jövőt. Thalia nem pont így képzelte a szövetségeseket. De talán pontosan ezen az úton kell végigmenniük, hogy elérjék, amire mindennél jobban vágynak.
"Nem akartam küzdeni, nem akartam tovább harcolni a saját érzéseim ellen. Nem érdekelt, mi lesz a következménye, nem számított, meddig tart, vagy mit hoz a jövő. Ebben a pillanatban csak egyetlen dolgot akartam…
Őt. Minden lélegzetét. Minden érintését. Minden sóhaját."
"A lábam megroggyant, a látásom homályosabb lett, és a tűz zúgása, amely eddig a fülemben dübörgött, lassan elcsendesült. Az utolsó gondolatom az volt, hogy nem tudom megállítani a tüzet, és hogy minden, amit el akartam érni, füstté és hamuvá válik."
Értékelésem:
Ahogy kinyitottam a könyvet, máris izgatottan dörzsöltem a tenyeremet a figyelmeztetés hatására, miszerint a történet tartalmaz kemény részeket, azaz igazi dark fantasy, így teljesen felspannolva vetettem bele magam a lapok közé. Valóban találkozhatunk elég ijesztő és félelmetes leírásokkal, de szerencsére nem lépi át azt a határt, aminél már azt érzem, hogy számomra túlzás.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Szóval. A történet elején megismerjük Thaliát, aki fél elfként - hibridként - éli a szolgálólányok mindennapos életét, legjobb barátja, a szatír Staub, és testvére, Seth, a hatalmas farkas társaságában. Ahogy egyre mélyebbre látunk a birtok mindennapjaiba, úgy ismerkedünk meg olyan fajokkal, melyeknek eddig a létezéséről sem tudtunk. Az orkok, törpék, gnómok talán egyesek számára ismerősek lehetnek, no de én még sosem hallottam a trinketekről, akik macska bőrbe bújva élik mindennapjaikat az elfek uralta birodalomban. Aztán Thalia veszélybe sodorja magát, ami eléggé illik is tűzről pattant természetéhez, és összetűzésbe kerül Gradyvel, a káoszűzővel, akinek feladata, hogy kordában tartsa a hibrideket. Egy kis időnek el kell telnie, mire rájön az olvasó, hogy pontosan mi a gond a hibridekkel és a káoszűző név mire is utal, de ahogy minden világossá válik, úgy szűrődik át a lapokon az írónő zsenialitása.
És aztán megismerjük a másik szemszöget, Khiont, aki elf koronahercegként küzd azért, hogy apja nyomdokaiba lépjen, és megtanulja kezelni azt a hatalmas erőt, ami elvileg a birtokában van. Elvileg, hiszen a temérdek gyakorlást közepette alig érzi szikráját is annak, hogy képes bármire, és hiába próbálkozik, folyamatosan szánalmas kudarcot vall. De érezni, hogy az ő személyisége mögött is valami több rejtőzik, és épp most lehetünk tanúi egy sötét, érdekes erő kibontakozásának.
A könyv háttere mind történelmileg, mind részleteiben csodálatosan felépített. Annyira látszik, hogy emögött mekkora munka rejlik, hogy az hihetetlen, és egészen biztos, hogy csak egy nagyon kis részletet kapunk meg az első részben, ami elég ahhoz, hogy felcsigázza a kíváncsiságunkat, de leginkább rávezessen minket arra a gondolatra, hogy olvasó, semmit sem tudsz.
Fantasztikus!
Egyszóval élvezet olvasni ezt a könyvet, mert tényleg szépen megformáltak és rendkívül kifejezőek a leírások, igazi kincsként lehet rájuk tekinteni. A történet alapja is ki van találva, és biztos vagyok benne, hogy a folytatás is zúzós lesz. Amit viszont hiányolok, és amiről valamennyire direkt nem írtam eddig: az a cselekmény átláthatósága. Bár talán nem is ez a jó szó rá, hiszen egyértelmű, mi történik, de túl hosszú ideig képtelen voltam rájönni, hogy mire húzta fel az írónő ezt a történetet. A hibridek elnyomására? Thalia és Grady kapcsolatára? Khion és a királyi család sorsára? A szökésre?
Az viszont, hogy mennyire nem láttam, merre haladunk, hogy vakon nyúlunk ide-és oda, és nem tudni, melyik szál az életképes és mi a lényeg, valamiért túlzottan zavart, és nem éreztem azt, hogy igen, nekem ezt a könyvet olvasnom kell, mert annyira szúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy hova fogunk kilyukadni. Minden nagyon jól összeállt, tényeg, csak a cselekmény főszála akart túl sok irányba elágazni, ezért már ő maga sem tudta, merre kell mennie. Ezt a kis pluszt hiányoltam egész végig, és ez az, ami miatt a könyv 4 csillagot kap. Tudom, hogy ez fog még fejlődni, és a következő részekben már ezzel sem lesz gond, de most ez az, ami miat 100%-osan mégsem vett meg magának. Viszont nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz még, hova forr ki a történet, és mennyi mindent tartogat még számunkra Sara Stekler, mert abban biztos vagyok, hogy ez még csak a kezdet kezdete!
Értékelés: 5/4
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése