Sorozat: A Hold hősei (3.)
Műfaj: sci-fi, ifjúsági, kalandregény
Megjelenés éve: 2025
Kiadó: Gyémántfelhő
Oldalszám: 364
Értékelése Molyon: 99%
Köszönöm az írónak a recenziós példányt!
2110-ben járunk. Ben éppen Barcelona tengerpartján sütkérezik, amikor nyomasztó híreket kap a Holdról. Barátai egy távoli kolónián töltik a tavaszi szünetet egy életmódtáborban, ahol még a külvilággal való kapcsolattartást is korlátozzák. Így aztán a fiúnak nincs más választása, személyesen kell meggyőződnie arról, társai valóban bajba kerültek-e.
Az Aurora-kolóniára érkezve látszólag béke és nyugalom fogadja Bent, így ő is beleveti magát a testi-lelki megújító programba. A társaság azonban nem sokáig élvezheti az önfeledt kikapcsolódást. Repülő apácákról, beszélő tárgyakról, leskelődő óriásrovarokról, eltűnt árvaházi gyerekekről és az Aurora végzetéről suttognak a zárt közösség lakói. A Hold hősei nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, valóban a biztos pusztulás vár-e rájuk. Kétségeik közepette csak egy huszadik századi történelmi hős örökségére támaszkodhatnak.
Bennek és barátainak ezúttal olyan ellenséggel kell szembenézniük, amely nemcsak a bátorságukat és a tudásukat teszi próbára, hanem saját elméjük épségét is.
"Rájöttem, nem az a fontos, hogy hangosan mondjunk dolgokat, hanem hogy csendben tegyük meg őket."
"Tudod, amikor a barátod az egész világ, akkor valójában jobban egyedül vagy, mint bárki más – mondta Bettina, szemében szomorúsággal."
"– Tudtátok, hogy ezek a járgányok sót használnak üzemanyagként? – kérdezte az útitársaitól Ben, mivel ő már jó előre utánanézett mindennek.
– Jaj, aranyom, ne beszélj nekem ilyeneket! – sápítozott Zamira néni. – Hát hogyan tudna fönt maradni a levegőben az a masina attól, hogy megsózzák."
Értékelésem:
A Hold hősei harmadik részében Ben, Gergő, Sven és Mili újabb kalandra indulnak a Hold felszínén, hogy izgalmat és bajtársiasságot hozzanak a mindennapjainkba. A csapat most is valami olyan bonyolult sztoriba keveredik, aminek felgöngyölítése még a legjobb nyomozók agytekervényeit is próbára teszi, nemhogy a miénket!
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Sven és Mili két hetes elvonuláson vesz részt az Aurora kólónián, hogy megtisztuljanak az elméjüket és testüket ért káros hatásoktól, kizárva a kozmonet veszélyeit és beengedve az egészséges, lelki megnyugvást hozó életmódot. Azonban néhány furcsa hír így is szárnyra kél a vallási közösségben élő kolónia eseményeiről, így Ben és Gergő követve balsejtelmüket, szintén bejelentkezik a programra. A múlt eseményeiből tanulva Helena és Zamira néni is velük tart, hogy ezúttal pár felnőtt is rajtuk tartsa a szemét. Ahogy azt várni lehet, még a helyszínre való érkezésük előtt találkoznak érdekes jelenséggel, hogy aztán egy olyan őrült természetfeletti eseménysorozat vegye kezdetét, amitől a kis csapat minden tagja megkérdőjelezi a józan eszét.
Már a történet felvezetése is olyan hangulatot teremtett, mint egy Agatha Christie krimi: a nyomozók útra kelnek, megsimerik az igencsak vegyes társaságot, amibe keveredtek, majd itt-ott megüti a fülüket néhány titokban elsuttogott szó, néhány hátborzongató sikoly, és aztán valami egészen elképesztő dolog történik. Jön a gyanakvás, hogy ki lehet a tettes, kinek mi az érdeke, kinek miért van indítéka. Feltűnik, hogy valaki nagyon ferdén néz, valaki egyszerűen csak furcsa, és mindenki titkol valamit. Bár Dömötör László valami egészen új húzással lep meg minket menet közben: még egy világvége közeli pánikhangulatot is sikerül beiktatnia, de aztán minden kiderül, napvilágot lát a teljes történet, és racionális magyarázatot kapunk a paranormális filmekbe illő jelenségekre. Imádtam, ahogy a végén a csapat körbeült, megjelent néhány régi szereplő is, és együtt kitárgyalták a történéseket, kimondatlanul is felfedve előttünk néhány tanulságot.
A megjelenő témák komolyak, még akkor is, ha csak a felszínüket érintjük: bántalmazás, fanatizmus, közösségi-média függőség, árvaság és elnyomás. Mindennek hatása van mindenre, mély érzelmek, sérült lelkek, és súlyos következményekkel járó tettek kapcsolódnak egymásba, hogy sose feledhessük el a múltat, hiszen a jövőnknek is éppúgy szerves részét képezi.
Az eddigi három kötetből mindegyiknek sikerült lekötnie és elnyernie a tetszésemet, de mégis az Arurora gyermekeit tartom a legösszetettebbnek, és legnagyobb részletességgel kigondolt élménynek. Szépen ívelő fejlődésnek lehetünk tanúi, és kíváncsian várom, hogy mit tartogat még számunkra az író, vajon milyen kalamajkába keveredik majd ez a hősies és igaz csapat.
Értékelés: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése