Sorozat: Az Alkusz (3.)
Eredeti cím: Dark Harmony
Megjelenés éve: 2023
Kiadó: Anassa Könyvek
Oldalszám: 432
Értékelése Molyon: 85%
Kezdetben vala a sötétség.
Vannak olyan dolgok, amik még a halálnál is rosszabbak. Dolgok, amik az árnyékból leselkednek rád és belopakodnak az álmaidba. Olyan dolgok, amiknek semmi keresnivalójuk a világban. Egykor szunnyadtak… de most felébredtek.
Callypso Lillis számára a tündérmágia, ami immár az ereiben csörgedezik, egyfelől átok, másfelől jó szerencse. Az, ami Desmond Flynnhez, az Éjszaka Királyához köti őt, egyben sebezhetővé teszi a Lélektolvajjal szemben. A férfival, aki porrá akarja zúzni a világot… és ezzel együtt Callie-t is.
De nem csak a Tolvaj az, akinek árnyékai ott lebegnek a Másvilág felett. Des apja visszatért a halálból és bosszút akar állni a fián, aki egykor a sírba küldte.
Desnek és Callie-nek ki kell találnia, hogyan állítsák meg mindkét férfit, és az idő fogytán van. Mert olyan erők vannak mozgásban, amelyek azon munkálkodnak, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket egyszer s mindenkorra… és balszerencséjükre, már nem a halál a legrosszabb, amitől tartaniuk kell.
"Szeretlek, Callie, szeretem minden utolsó tolladat és pikkelyedet. Szeretem a sötét oldaladat, szeretem az elmédet, szeretem a humorodat és a hőn áhított álmaidat. És szeretem, hogy szeretsz engem; teljesen, őszintén, szenvedélyesen. Te nem vagy átlagos; te sosem leszel átlagos. És igazán sajnálom, hogy ezt kell mondanom neked, de te olyan szikrázóan rendkívüli vagy, hogy az néha fizikai fájdalmat okoz, és soha nem fogom feladni azt, hogy ezt veled is elhitessem."
"Nyolc évvel ezelőtt egy hullával és egy alkuval kezdődött mindez. És most itt vagyunk, még több hullával és még több alkuval a nevünk mellett."
"Parázstól a hamuig, hajnaltól alkonyatig – a sötétség végezetéig.
Ő az enyém, én pedig az övé. Örökre."
Értékelésem:
Nem mostanában volt, hogy Az Alkusz első két részét olvastam, de annyira mély nyomot hagyott bennem Callie és Desmond története, hogy a 2,5. rész után úgy döntöttem, ideje kezembe venni a legutolsó kötetet is, és a végére járni a Lélektolvajjal kapcsolatos rejtélyeknek.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Az Éjkirálynak és az Éjkirálynőnek szembe kell néznie a Lélektolvaj félelmetes hadseregével, mely egyszerre mér csapást a Másvilág összes birodalmára, s minden erejüket latba kell vetniük, ha ők is a túlélők között akarnak lenni. De nem csak a titokzatos tolvaj jelent fenyegetést, hanem Desmond apja is, Galleghar Nyx, aki úgy tűnik, nagyon is visszatért a holtak közül, hogy kegyetlenkedésével ismét fenyegetést jelentsen fia és társa életére. Vajon összefügg a két sötét lélek ébredése, vagy puszta véletlen, hogy a világ két leggonoszabb teremtménye egyszerre szánta el magát a támadásra?
Callie stílusa még mindig hihetetlenül szórakoztató, olyan helyzetekben találja meg a humort, ahol más csak félelmet látna, s a leginkább veszélyes pillanatokban mutatja meg, hogy vele aztán nem lehet szórakozni. Igen, valaha halandó volt, akikre a tündérek mérhetetlen megvetéssel tekintenek és rabszolgaként használnak, de erről a nőről aztán senki ne gondolja, hogy akár egyetlen pillanatig is elfogadná ezt. Nem ő az, akit a tündérek használhatnak, éppen ellenkezőleg, ő az, akinek egyetlen szavára a lábai elé omolnak. Végre megtalálja az igazi hangját, megérik a lelke arra, ahogy elfogadja a benne élő szirént annak teljes potenciáljával együtt. Nem fél visszatartani az erejét, a hangját, a hatalmát, és mondanám azt is, hogy Desmond méltó társává válik, de az az igazság, hogy szerintem olykor még az Alkuszon is túltesz. Míg a férfi nevéhez hűen veszedelmes alkukat köt a háttérben is szövögeti fondorlatos terveit, addig Callie végiggyalogol a Másvilágon és mindenkit a földbe tipor. Amellett, hogy nagyon bírtam a beszólásait, elejtett megjegyzéseit és egyre fokozódó boss bitch magatartását, azért valahol kicsit felmerült bennem a kétely is, hogy nem kezd-e már túl sok lenni, mert Desnek nagyon kevés hely maradt ebben a történetben, és valahogy mindig mindenre megoldás volt az-engem-aztán-senki-nem-igáz-le hozzáállás. De tényleg. Egy percig nem féltem igazán, vagy nem aggódtam igazán a könyv egyetlen aggasztónak szánt helyzetén sem, mert biztos voltam benne, hogy Callie-n nem fog ki semmi. És ez nem biztos, hogy 100%-ban pozitív. Ahol könnyek között kellett volna összeomlanom, hogy mi a fene történik itt, ott csak megvontam a vállam és gyorsan olvastam tovább, mert tudtam, hogy meg fog oldódni a helyzet, csak arra voltam kíváncsi, mégis hogyan. De félelem egy percig sem volt bennem.
Összehasonlítva az előző két résszel ez a befejezés egy nagyon más történet, mint amire számítanánk, a romantika inkább átcsúszik fülledt erotikába (igen, még az eddigieket is lehet fokozni), és Callie félénk, kétkedő része is egy veszedelmes szörnyeteggé változik, akit legyőzhetetlenné tesz az a gondolat, hogy ő és Des mindenki más rémálma. Szabadjára engedi a benne élő szirént, aki olyan módon vágyik a vérontásra, mint ahogy az éhező egy falat kenyérre.
Félelmetes.
Én azonban ezt a részt is élveztem, számomra Callie személyisége végtelen erőt sugároz és mindig is egy olyan karakter lesz, akire fel tudok nézni. Azt nem bántam volna, ha Desből kicsit többet kapunk, de végülis van egy egész könyve és én nyitott vagyok a kompromisszumokra. Összességében nem tökéletes ez a lezáró rész, továbbra is az első hangulata marad a kedvencem, de azért nem érzem, hogy okom lenne komolyabb panaszra. Az Alkusz belopta magát a szívembe és igen nehéz lenne kitörölni onnan.
Értékelés: 5/4
Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése