Sorozat: Zodiac Academy (6.)
Műfaj: high fantasy, romantikus, regény
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 738
Értékelése Molyon: 91%
Without my sister, the world seems darker than ever before and the shadows loom thicker, rising up to answer the call of the Shadow Princess and changing the face of Solaria for good.
Now Lionel Acrux has the strength to make a move for the throne, I’m not sure how much time we have left to stop him.
Our only hope is to find the Imperial Star before he does. We made the sacrifice the stars called for and we’re paying the price for that decision so it can’t be for nothing.
But with the stars turning against us at every move, and the last light in the world seeming to fade, I’m afraid we’re almost out of time.
Hope is a dangerous thing. It’s the key to us fighting on. But it could be what destroys us in the end.
One thing is for certain, I won’t stop until I have been reunited with my other half and together we will fight to take our crowns.
A war is coming.
The throne is calling for a new monarch.
And someone must answer its call.
"If there was one thing this whole shit storm had taught me, it was that tears saved nobody and dwelling on regrets was as useful as cutting my own hands off."
"We’re all at least a little fucked up, Tory,” he said roughly. “But the people who love us don’t give a shit about that. Better still – they love us even more for it."
"There isn't anything soft or sweet or easy about us. It's wild and unpredictable. It hurts more than any pain I've ever felt and consumes me more completely than anything I ever could have predicted. You make my heart race with all the best kinds of fear and my gut clench with the angriest butterflies I've ever known. I have hated you more than I even knew I could hate a man and I think if I love you with as much fury then I'll burn up in it."
Értékelésem:
Helyre lehet hozni vajon, ami úgy tűnik, örökre visszafordíthatatlan marad? Van esély rá, hogy a megtörtént tragédia mégis kitörölhető, de legalább megváltoztatható legyen?
A Vega ikrek élete új fordulatot vett, amikor Lionel borzalmas és erőszakos tette után örökre magához láncolta Toryt, hogy egy életen át kínozhassa és gyötörhesse, s kihasználhassa a lány hatalmas erejét. Ezáltal Darcy és Tory útja nem hogy különvált, de a sötét erőkkel játszó Tory úgy viselkedik, mintha soha semmi nem kötötte volna össze másik felével, s csak egy célt szolgál: hogy Lionelt boldoggá tegye.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Darcy másfajta démonoktól is szenved: úgy érzi, Orion elárulta, s hogy kapcsolatukat nem csak ehhez fűződő érzései, de Oriont szabadságától elválasztó láncai is akadályozza. Darius borzasztóan szenved a rá nehezedő teher miatt, és már nem csak az jelent gondot, hogy nem érintheti meg a szerelmét, de a lány minden egyes mozzanatára összerezzen, mintha várná a következő támadást, s mintha Darius lenne a világon a legnagyobb ellensége és szenvedése okozója. A többi örökös - Caleb, Seth és Max - pedig csak kapkodja a fejét, s igyekszik mindent megtenni, hogy a fennálló lehetetlen helyzetek valahogy megoldásra kerüljenek.
Ezzel a résszel valamennyire gyorsabban tudtam haladni, mint az utóbbi pár kötettel, mivel most kicsit eltérőnek éreztem a történet felépítését. Már a kezdetekben volt egy hatalmas gond, amit ki kellett bogozni, így a kötet első fele főleg a megoldáskeresésre koncentrált, nem pedig valamilyen borzasztó csapás következményeitől való szenvedést helyezett fókuszba. Végre azt éreztem, hogy történik valami, és a csapat ép tagjai olyan egységet képesek alkotni, ami nem kerülőutat keres, hanem egyenesen belegyalogol a gond közepébe, és gyökerestül kitépi a probléma egyik forrását. A másik dolog, ami ezzel kapcsolatban nagyon tetszett, hogy Darcy hihetetlen közel került a fiúkhoz, s már nem kívülállóként, hanem "falkatagként" kezelték. Erre vártam az elmúlt öt kötet folyamán is, s hatalmas élmény volt látni, átélni, ahogy ez megtörténik. Már nem arról szólt az örökösök és a közte lévő kapcsolat, hogy ki tudja jobban megszívatni a másikat, s kinek nagyobb a hatalma, hanem arról, hogy amikor igazán szükség van rá, érvényesül a bajtársiasság és érzelmi támogatást nyújtanak egymásnak. Miután Tory visszatért a képbe, vele sem bántak másként, és ez igazán szép gesztus volt. Nyilván itt már Lionel fellépése és önhatalmúlag királlyá való nyilvánítása is egy sokkal nagyobb, külső fenyegetést jelentett, de mindenkire büszke vagyok, hogy félre tudták tenni a rivalizálásukat.
Az izgalmak itt is az egész történeten átívelnek, nincsenek nyugodt percek, és van egy olyan érzésem, hogy innentől csak még inkább félretehetjük azt, hogy a szereplők mindennapi életét követhetjük szemmel az akadémián. Ez a nyugalom innentől kezdve azt hiszem ki lesz iktatva, főleg egy ilyen rémisztő, de mégis felszabadító lezárás után. És ha már itt tartunk, az sem volt hátrány, hogy a végjáték nem egyetlen konfliktushelyzet köré összpontosult, hanem események láncolata szolgáltatta a magasba szökő adrenalinszintet, és egyáltalán nem volt egyértelmű, hová fog kifutni az egész, és legfőképpen az nem, hogy mikor.
A két írónő nem adta alább az eddig megszokott szintet, csak magasabb fokozatba kapcsolt, és el sem tudom képzelni, mi minden fog még történni ezek után. Még mindig lenyűgöző számomra, hogy vannak olyan emberek a földön, akiket ekkora fantáziával és kreativitással áldott meg a sors. Jöhet is a hetedik kötet!
Értékelés: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése