Műfaj: ifjúsági, romantikus, kortárs, regény
Magyar cím: 41 nap, 9 óra, 42 perc
Megjelenés éve: 2023
Kiadó: Scholastic / Kolibri
Oldalszám: 328 / 416
Értékelése Molyon: 97% (magyar nyelvű kiadás)
Flint Larsen has 41 days, 9 hours, and 42 minutes to live.
He’s known exactly when he’s going to die since he was eight years old and half-lifed, a small twinge that tells a person when they’ve lived half their life. From that moment, Flint’s done everything he can to make his death more bearable. Cutting off all his friends, refusing to eat his favorite foods, reading only the most depressing literature by long-dead writers. He plans to spend his final days back in his hometown with his parents, quietly waiting to die.
But then he meets September Harrington, an utter explosion of brilliance and fun, and all his plans fly out the window. September has dedicated herself to curing the half-life, landing a coveted internship at the world-renowned Half-Life Institute. She has her own past that she’s refusing to deal with, choosing instead to spend her nights living it up with her friends and her days deep in the lab, where she’s working to find a cure.
When their worlds collide, it feels like the start of an epic, once-in-a-lifetime love. Only Flint can’t bring himself to tell September he’s dying, and September’s keeping secrets too. The closer they get, the less time they have together and the more their secrets threaten to destroy everything.
Can September and Flint save each other, or are their days numbered from the start?
"Többre vágyom az egyszerű létezésnél. Élni akarok.”
„Most először engedélyezem magamnak, hogy elképzeljem, milyen érzés lenne olyan emberként élni, aki nem tudja, mikor fog meghalni. Reggelente felébredek, és kimerészkedek egy olyan világba, ahol száz halálos veszély leselkedik rám. De nem bújok el; jelentkezem egy repülősiskolába, és pilóta leszek. Kisétálunk a Romokhoz, és belekarcoljuk a nevünket a kövekbe, Flint + September, és hallgatom, ahogy September felhevülten magyaráz mindenféle spektrométerekről, kromatográfokról meg a többi érthetetlen dologról. Nézem, ahogy az őszi naplemente fénye a hajába fonódik. Amikor megszerzem a pilótaengedélyemet, elviszem egy körre.”
Értékelésem:
Flint 16 éves és 8 éve pontosan tudja, élete melyik napján kell végleg elköszönnie szeretteitől, mert többé már nem lehet köztük. 8 éve él olyan módon, hogyha egyszer szembe kell néznie az örök sötétséggel, az megváltást és felszabadulást jelentsen számára, s ne szakadjon meg a szíve a maga mögött hagyott élmények miatt. Ezért például még a hidegben sem hord kabátot, megvonja magától a kedvenc ételeit, nem köt barátságokat, s úgy általánosságban igyekszik a lehető legszürkébbé tenni hétköznapjait. Egészen addig, amíg nem találkozik Septemberrel, aki pont a félélet-jelenség egyik lelkes kutatója, s azon dolgozik, hogy az emberek tovább élhessenek az előre elrendelt halálnapjuknál. Egészen eddig nem volt megoldás, nem volt menekvés: ha érezted a szúrást, biztosan tudtad, hogy a homokóra megfordult, s elindult a visszaszámlálás; már csak pontosan annyi napod maradt hátra, amennyit eddig is leéltél. Vajon September rájön a megfejtésre, vagy lehetetlen kicselezni a halált?
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Először tartottam tőle, hogy a történet nagyon hasonló lesz a Halál-Hírek sorozathoz, amely azonos kiindulási alapra épül. Bizonyos tekintetben tényleg átfedik egymást, azonban mégis más élményt nyújtanak, s egyáltalán nem éreztem, hogy az egyik másolná a másikat. A gyászfeldolgozás, az élet jelentése, az élmények megbecsülése, a szeretet fontossága és az idővel való versenyfutás itt is megjelenik, de kissé más formában. Talán ez főleg amiatt van, hogy itt hosszabb időt kapnak a szereplők arra, hogy szembenézzenek a sorsukkal, s lehetőségük van eldönteni, hogy küzdenek meg vele.
Flint és September két egymástól teljesen eltérő karakter, szinte már egymás ellentétei, mint egy mágnes két oldala - ilyen módon viszont pont az képesek megtanítani a másiknak, amire annak igazán szüksége van. Flint elég borongós figura, mindig sötétet hord, szinte már előre temeti magát, s nem látja értelmét az élet élvezetének. September viszont maga a napsütés, ami nem csak az általa gyakran hordott színekben, de a lelkében is kifejeződik: minden programban benne van, gyakran lóg a barátaival, s szeretne értelmet adni az életének azzal, hogy szabadidejét a félélet kutatásának szenteli. Ő is hordoz magában titkokat, ám az őt körülvevő sötétséget csak az veszi észre, akit mélyebbre enged a szívébe - az ilyen emberekből viszont nem sok van. Borzasztó traumát kell feldolgoznia, mellyel nem hajlandó szembenézni, mindent megtesz, hogy elterelje a figyelmét, s legfőképpen nem beszél senkinek az őt ért nehézségekről. Kettejük találkozása sorsszerű és csodálatos, s elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy szembenézzenek azokkal a problémákkal, amire eddig gondolni sem akartak. Fantasztikus érzés végigjárni velük az utat, ahogy lassan megnyílnak egymásnak, és ha csak egy kis időre is, de tompítanak a szívüket őrző páncél érdességén. De egymás iránt érzett szerelmük vajon elég lesz, hogy megmentse őket egy újabb borzalomtól, Flint elvesztésétől, vagy nincs kiút az örök feledésből?
Brianna Bourne olyan egyszerűen, tisztán, mégis hihetetlenül erősen adja át Flint és September érzéseit, hogy együtt aggódtam, szorongtam, izgultam velük a történet folyamán, s az örömteli pillanatokban is annyira átéreztem a boldogságukat, hogy kijöttek a könnyeim. Tudtam, hogy akárhogy is alakuljon, szívfájdító lesz a végkimenetel, s göröngyös az út, amit végig kell járniuk a következő 41 napban. Néha nem értettem, miért húzzák az időt, miért hagyják, hogy a percek egyre csak fogyjanak, aztán elfogadtam, hogy bizonyos dolgokra várni kell. Néha pedig arra nem tudtam rájönni, hogy miért ilyen vakmerőek, miért kockáztatnak, hiszen bármikor baj történhet, de aztán velük együtt tettem fel a kérdést, hogy végül is miért ne? Az utolsó napokon egyre növekvő feszültséggel szorongattam az ebook olvasót, hogy még az ujjaim is belefehéredtek, s a torkomban dobogott a szívem, ahogy egyre jobban közeledtünk a 0. naphoz. Ez a könyv ismét megmutatta számomra, mik az igazán fontos dolgok az életben, s hogy sokszor a fájdalom az, ami által felfedezhetjük az igazi csodákat; a sötétség után tudjuk valójában felfogni, hogy mit jelent a napfény. S hogy a legfontosabb az egészben, hogy egyvalamit sosem kell nélkülözünk, sem a leggyötrelmesebb, sem a legörömtelibb pillanatokban: a szeretetet.
Ha olvastad a Halál-Híreket és tetszett, akkor a The Half-Life of Love is határozottan neked szól.
Értékelés: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése