Sorozat: A Dűne (1.)
Műfaj: (társdalmi) sci-fi, cli-fi, regény
Eredeti cím: Dune
Megjelenés éve: 1987-2021
Kiadó: Kozmosz könyvek, Szukits, GABO
Oldalszám: 202-600
Értékelése Molyon: 93%
Az univerzum legfontosabb terméke a fűszer, amely meghosszabbítja az életet, lehetővé teszi az űrutazást, és élő számítógépet csinál az emberből. Az emberlakta világokat uraló Impériumban azé a hatalom, aki a fűszert birtokolja. A Padisah Császár, a bolygókat uraló Nagy Házak, az Űrliga és a titokzatos rend, a Bene Gesserit kényes hatalmi egyensúlyának, a civilizáció egészének záloga, hogy a fűszerből nem lehet hiány. Ám ez az anyag csak egy helyen található, a sivatagos, kegyetlen Arrakison, amelyet lakói, a vad fremenek csak úgy ismernek: Dűne.
Frank Herbert legendás regénye, amely megjelenésekor elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat, talán a legjobb science fiction, amit valaha írtak. A Dűne hatása ma már felfoghatatlan, az elmúlt fél évszázadban olvasók milliói fedezték fel az Arrakis világának részletességét, a szöveg szépségét és a könyvben rejlő filozófiát, társadalmi és vallási gondolatokat. Herbert lehengerlő és eleven története most átdolgozott kiadásban kerül újra az olvasók elé.
„A modern science fiction egyik alapköve."
Chicago Tribune
"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."
"Az emberi tudattalant mélyen áthatja az igény egy logikus világmindenség iránt, amelynek értelme van. A valóságos világmindenség azonban egy lépéssel mindig a logika előtt jár."
"Amikor a vallás és a politika egy szekéren utazik, a kocsisok azt hiszik, semmi sem állhatja az útjukat. Hanyatt-homlok száguldanak előre, egyre gyorsabban. Akadályra már nem is gondolnak, és elfeledkeznek róla, hogy aki vakon száguld, az a szakadékot csak akkor veszi észre, amikor már késő.”
Értékelésem:
Ezt a történetet valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom, mára idősebb és fiatalabb generáció is ugyanúgy ismeri többszörös áttörő sikerének hála. Már a film megjelenésének híre előtt is felhívták rá a figyelmemet, azonban mindig volt valami más, amit érdekesebbnek gondoltam, amit jobban vágytam olvasni, így sajnos azon könyvmolyok táborát erősítem, akik a késői feleszmélők közé tartoznak és nemrég jutottak el odáig, hogy papír alapon is megismerkedjenek A Dűnével. A filmet természetesen láttam - annak ellenére is, hogy nem vagyok valami nagy filmes -, de ha valamit könyvek nyomán készítenek el, mindig sokkal nagyobb eséllyel indul nálam. Így, hogy a könyvre csak azután kerítettem sort, kicsit durcásan morogtam az orrom alatt, hogy ezt sem, meg ezt sem így csinálták meg a filmben, meg te jó ég, mennyi fontos infó kimaradt! Úgyhogy egyrészt már ezért is megérte Paullal együtt végigküzdenem magam a kegyetlen forróságú Arrakison, másrészt maga a történet is rendkívül összetett volt, így csak ámultam és bámultam, hogy egy dűnékről szóló újságcikkből - ahogy azt az előszóban említették - mennyi minden születhet az emberi elme végtelen fantáziájának köszönhetően.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Nagyon sok mindent jelent ez a könyv a 600 oldalával, ami elsőre tényleg hatalmas terjedelemnek tűnhet, de még így is megdöbbentő, hogy sikerült ennyi mindent ennyi oldalba belezsúfolni. Részletes és érdekfeszítő leírásokkal találkozhatunk, a megfelelő helyen és időben kapunk magyarázatot arról, amiről szükséges, s az atmoszférateremtésre is szánt időt az író. Nem csak szomjúságot, csikorgó homokot a fogaim között és süllyedő talajt éreztem a lábam alatt, hanem együtt dübörgött a szívem a dobolóval és rettegtem a férgektől, fremenektől és nagy házaktól. Bámulatos a hihetetlenül összetett ökológiai háttér is, illetve az erős vallásos áhítat és hiedelemvilág, ami megjelenik a sorok között - eleinte csak a periférián, majd egyre erőteljesebben átvéve az irányítást Paul fejlődésével összefonódva. S ha már róla van szó, az sem elhanyagolható, hogy mennyire fiatalon, gyerekként látjuk először magunk előtt, majd az évek elteltével hogyan érik olyan erőteljes, magabiztos férfivá, hogy vezetési stílusát tekintve is szinte bárkit képes lekörözni. Csodálatos és ijesztő is egyben szemtanújává válni annak, hogyan válhat egy ember egy bolygót meghatározó központi figurává, hány és hányfajta erőnek kell hatnia rá ahhoz akár rettentően hosszú időn és számos más ember sorsának fonalán keresztül, hogy lehetetlen legyen kitörölni a történelemből. És ha ez még csak a kezdet volt, el sem tudom képzelni, mi lehet még ebből.
Van, hogy az ember egyszerűbb, komolyabb csavaroktól és kesze-kusza cselekménytől mentes olvasnivalóra vágyik, s ha ez a helyzet, nem A Dűnét fogja kézbe venni. Ez a könyv hömpölygő áradat, mely van, hogy 50 oldalban csak pár napot, s van, hogy éveket ölel át. Nem foglalkozik az olvasó lelkének sebezhetőségével, nem hullat könnyet, ha egy-egy szimpatikusabb szereplőt kegyetlen módon félreállít, s nem dugja homokba a fejét, hogy elkerülje az igazsággal való szembesülést. Így hát azoknak ajánlom, akik maguk is kedvelik az ehhez hasonló történeteket, valami igazán velős és sokrétű alkotást szeretnének olvasni, s nem sajnálják rászánni az idejüket egy új, csodálatosan komplex világ befogadására.
Értékelés: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése