Műfaj: fantasy, romantikus, ifjúsági, LMBTQ, regény
Eredeti cím: Beyond the Black Door
Megjelenés éve: 2022
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 419
Értékelése Molyon: 75%
A fekete ajtó egy sötét YA fantasy, amely megpróbálja megfejteni külső és belső világunk rejtélyeit – bármi legyen is az ára.
Kamait figyelmeztették, hogy soha ne nyissa ki a fekete ajtót, de nem hallgatott rájuk… Mindenkinek van lelke. Egyesek lelke gyönyörű kert, másoké félelmetes börtön. A lélekjárók, mint Kamai és az anyja, képesek más emberek lelkébe utazni, miközben alszanak. De bárhová is látogat Kamai, mindenhol a fekete ajtót látja – követi őt minden lélekbe, az anyja pedig figyelmeztette, hogy soha, de soha ne nyissa ki. Amikor Kamai megérinti az ajtót, az meleg és dobog, mintha pulzusa lenne. Amikor ráteszi a fülét, a saját nevét hallja, ahogy a másik oldalról suttogják. És amikor bekövetkezik a tragédia, Kamai megteszi az elképzelhetetlent: kinyitja az ajtót.
A. M. Strickland izgalmas és képzeletgazdag fantasy regénye udvari intrikák és románcok, egy aszexualitásával megbékélő főhős, és számos meglepő fordulat segítségével bontakoztat ki egy sötéten csábító rejtélyt, amely nem csak Kamai lelkét, hanem a teljes királyságot is veszélybe sodorja.
"Anyám mindig azt mondta, hogy az embernek nincs befolyása arra, hogy kit szeret, kibe szerelmes, akkor sem, ha az illető lelke sötét."
Értékelésem:
A.M.Strickland könyve egy teljesen új világba kalauzolja el az olvasót: a lélekjárók varázslatos életébe, akik képesek alvás közben belépni egy másik ember nehymjének falai közé, azaz lelkének szó szerinti otthonába. Hasonlóról még nem hallottam, ezért is volt meglepő, mikor szembesültem azzal, hogy Kamai világában a nehymek berendezett, egyedi stílussal rendelkező otthonokként jelennek meg, melyek hűen tükrözik gazdájuk személyiségét. S még döbbenetesebb, hogy vannak olyan emberek, akik nem rendelkeznek a lélekjárás kiváltságával, így sosem láthatják személyesen saját lelkük lenyomatát. Kamai és édesanyja azonban képesek erre, s bárki tudta nélkül kamatoztatják ezen képességüket. Egy ponton azonban főszereplőnk magára marad, s megteszi azt, amitől egész életében tiltották: kinyitja az örökkön nyomában lévő fekete ajtót, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora szörnyeteget szabadít a világra.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Az érdekes alaptörténet ellenére a könyv már a kezdetekkor elveszítette figyelmemet, mivel olyan lassan indultak be az események, hogy kíváncsiságom átcsapott unalomba. Sosem jó, ha ez így indul, mert nagyon sok olvasó az első 10 oldal alapján már el is dönti, hogy érdemes-e a befejeznie egyáltalán a könyvet, s ha én is közéjük tartoznék, egyértelműen feladtam volna a küzdelmet. Nem tudom, hogy szerencsére vagy sem, de valahogy eljutottam a könyv háromnegyedéig, ahol már sok dolog értelmet nyert és az eddig rejtőzködő mögöttes tartalom is végre megmutatta magát. Méghozzá annyira jól átjött az ön-és mások elfogadásának üzenete, hogy szinte fel sem tűnt, hogy a finálé nem egy nagy robbanásban érkezett el hozzánk, hanem több kisebb tűzijáték formájában. Strickland szinte észrevétlenül új szintre emelte az LMBTQ témájának feldolgozását, közben viszont elhanyagolta az alapból kiváló alapötlettel bíró fantasy vonalat, így csak az tudja meg, miért írta meg ezt a könyvet, aki hősiesen végigszenvedi magát mind a 416 oldalon. Amit nagyon sajnálok, mert nagy kár, ugyanakkor mégsem mondanám azt, hogy megérte.
Ami plusz egy furcsaság a szememben, hogy a lelki élet gazdagságának és diverzitásának hangsúlyozása ellenére kevés igazi érzelem mutatkozik meg a szereplők oldaláról. Kamai kezdetben is traumatikus élményeket él át, mégsem törik meg, ami nem erős jellemének, hanem inkább annak hiányának köszönhető. Ugyanez igaz arra, amikor szerelembe esik, egyszer csak eljut a felismerésig, de hogy hogyan és mi alapján, az az olvasó számára rejtély marad. Szerez egy legjobb barátot, de a történet végéig sem tudtam rájönni, mire alapozta a Nikhával való szoros köteléket, mert egyszer csak a semmiből tűnt elő az igen erős egymás iránti ragaszkodás. Mintha csak egy báb lenne, akit madzagon rángatnak végig az oldalakon, hogy elvezessen minket oda, ahova kell.
Tényleg nagyon sajnálom, hogy a gyönyörű mondanivaló és egyedi alapötlet ellenére mégsem vett meg magának a történet. Olyan elemi dolgokat hiányoltam belőle, mint a feszítettebb tempó, az izgalom és az érzelmi mélység - ha ez még mind belekerült volna, máris odáig lennék érte. Hiába bír nagyon szépen megfogalmazott fontos üzenettel, a körítés nem elég érdekfeszítő ahhoz, hogy elérjen a célközönséghez.
Értékelés: 5/3
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése