Sorozat: Atlantisz (1.)
Műfaj: new adult, urban fantasy
Megjelenés éve: 2022
Kiadó: Book Dreams
Oldalszám: 364
Értékelése Molyon: 89%
Köszönöm a recenziós ebookot az írónőnek!
Szofi és Derm története
Voltaképpen az életem a feje tetejére állt…
Mindez egy átlagosnak tervezett nyaralás során történt. Mondanom sem kell, nem számítottam arra, hogy egy mítikus lény – egy sellő! – ejt rabul, miközben nyugisan lubickolok a Balaton vizében.
És ha ez önmagában még nem elég hajmeresztő, nem egy átlagos habfiú szemelt ki magának, hanem egyenesen egy herceg!
Noha minden porcikám tudja, hogy nem helyes vonzódnom hozzá, mégsem tudok megálljt parancsolni az érzéseimnek – amit természetesen hülye lennék bevallani bárkinek is…
Egyetlen dolgot kell szem előtt tartanom: kiutat találni ebből az átkozott tündérmeséből.
"Jogod van ahhoz, hogy dühös légy, de nincs értelme sokáig táplálnod a haragod. Megmérgezi az életed."
"Elrobogtam mellette, megfogtam az egyik párnát és azzal kezdtem püfölni. – El sem hiszem, hogy ezt tetted! – visítottam. A párna nem volt elég kemény. Sürgősen szükségem lett volna valami komolyabbra, mondjuk egy ezer oldalas enciklopédiára."
"– Hiába tartod aranykalitkában a madaradat, ez nem változtat a tényen, hogy ugyanúgy kalitkában van – vetettem oda érzéketlenül."
Értékelésem:
Már a fülszöveg első olvasására is nagyon megtetszett a történet, hiszen örömmel töltött el, hogy olyan könyvet olvashatok, mely Magyarországon játszódik, s szorosan kapcsolódik sokak kedvenc helyéhez: a Balatonhoz. A helyszín sok régi emléket idézett fel bennem, ráadásul melyik könyvmoly ne tudna azonosulni a főszereplő lánnyal, Szofival, aki a nyaralás nagy részét a vízparton heverészve, olvasással tölti.
Szofi a családi kiruccanás végén életre szóló élményben részesül, ugyanis fürdőzés közben egy sellőfiú behúzza őt a tó legmélyére, s magával viszi Atlantiszra. Egy ideig próbálja feldolgozni ezt a traumát, majd úgy dönt, megpróbál alkalmazkodni a körülményekhez, melyben nem kis szerepet játszik az, hogy elrablója - Derm - lélegzetelállítóan jóképű és szívdobogtatóan pimasz. Atlantisz sem szenved hiányt gyönyörben, s Szofival együtt apránként egyre többet fedezhetünk fel a város kincseiből, hagyományaiból és kultúrájából.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Szofi már kezdetben nagyon szimpatikus karakter volt számomra, ami nagyrészt könyvmoly lényéből, vakmerőségéből és hihetetlen jó humorából fakadt. Az biztos, hogy meg tudja védeni magát és kiáll a véleménye mellett, akkor is, ha ennek gyakran megissza a levét. A hisztibe átcsapó felháborodása azonban mégsem volt számomra olyan megnyerő, kicsit hosszú időbe telt ráébrednie arra, hogy ha 15 éves kislány módjára viselkedik, szövetségesek helyett csak ellenségeket szerez magának. A végére szerencsére megtanulta kezelni a helyzetet, s megkönnyebbülten érzékeltem, hogy viszonylag nagy fejlődésen ment keresztül. Dermnek is sikerült a szívembe költöznie, hiszen mindvégig nagyon figyelmes volt a lánnyal, tisztelettel és megértéssel fordult felé, s megpróbálta kihozni a legtöbbet a hétköznapinak cseppet sem nevezhető körülményekből.
A történet is izgalmas volt, s ahogy Szofi egyre nyitottabbá vált, egyre többet felfedezhettem fel a lenyűgöző Atlantiszból és újabb szereplőket is megismerhettem. Talán pont azért keveselltem az információ mennyiségét, mert a kiderülő részletek meglehetősen érdekesek voltak, így nehezményeztem, hogy csak a könyv felétől derül fény olyan dolgokra, melyeket nem lett volna rossz korábban tisztázni. Mintha csak Atlantisz nagyon kis szeletébe kóstolhattunk volna bele, olyannyira érződött, hogy ebben a világban még jóval több van, mint amennyit az első rész elmesélt nekünk. Így bízom abban, hogy a folytatás már komplexebb és részletgazdagabb világfelépítéssel fog minket megörvendeztetni, mert úgy fog teljes pompájában tündökölni ez az elveszett birodalom.
A végén szívfájdító, de izgalmas csavarban részesített az írónő, így veszélyből, bonyodalomból és viszálykodásból sem volt hiány. Nagyon szurkoltam azért, hogy a lezárás ne rontsa el az eseményeket, s ne legyen minden túl rózsaszín és romantikától csöpögő, (mert azt nagyon nem bírom,) így fellélegeztem, amikor teljesen reálisan és hitelesen zárult a történet. Egy-másfél nap alatt el is olvastam, annyira vitt magával, így azoknak mindenképpen ajánlom a könyvet, akik szeretik, ha gördülékenyen haladnak a dolgok.
Ne tiltakozzatok, engedjétek, hogy ez a bámulatos sellő titeket is elraboljon, garantáltan nem fogjátok megbánni!
Értékelés: 5/4,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése