Sorozat: Halál-Hírek (0.)
Műfaj: ifjúsági, fantasy, new adult, regény, sci-fi, romantikus
Eredeti cím: The First to Die at the End
Megjelenés éve: 2022
Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 606 oldal
Értékelése Molyon: 93%
A New York Times-sikerlista első helyét meghódító, Mindketten meghalnak a végén előzménytörténetében hét évet ugrunk vissza az időben, és jelen lehetünk a Halál-Hírek első hívásánál.
Ma éjjel kezd élesben a Halál-Hírek, így mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: tényleg meg tudják jósolni, hogy valaki meg fog halni, vagy csak egy aprólékosan kitervelt átverés az egész?
Orion Pagan évek óta várja, mikor közlik vele, hogy meg fog halni. Komoly szívbetegséggel él, és azért iratkozott fel a Halál-Híreknél, hogy tudja, mire számítson.
Valentino Prince New Yorkban akarja újrakezdeni az életét. Hosszú, ígéretes jövő vár rá, és csak azt követően regisztrált a Halál-Híreknél, hogy az ikertestvére kis híján odaveszett egy autóbalesetben.
Orion és Valentino a Times Square-en akadnak össze, és azonnal érzik, hogy közük van egymáshoz. Ám a legelső Végnapi hívások örökre megváltoztatják az életüket – egyiküket felhívják, míg a másikat nem. Noha azt egyik fiú sem tudja, miként végződik majd számukra ez a nap, abban biztosak, hogy együtt akarják tölteni… még ha utána keserves is lesz a búcsú.
Az elismert író, Adam Silvera rá jellemző keserédes stílusban mesél arról, milyen óriási hatással vannak egymásra az emberek, és újra bebizonyítja, hogy mindig érdemes kihasználni életünk minden pillanatát.
"De ha csak a Végnapján kezd el élni az ember, az azt jelenti, hogy nem lesz mindenre ideje. Az élete alkalmakra osztódik, elsőkre és utolsókra, és persze ott lesz egy csomó sose."
"Látod, akkor legközelebb kétszer is gondold meg, mielőtt ilyesmibe fogsz. Vagy, még jobb: ne gondold meg egyszer sem. Hát nem sokkal felszabadítóbb az élet, ha az ember nem feszül mindenen?"
Értékelésem:
Úgy kezdtem bele ebbe a könyvbe, hogy nem olvastam az első részt, így előzetes ismereteim nem igazán voltak a Halál-Hírekkel kapcsolatosan. Első gondolatom az volt, hogy mégis ki szeretné tudni előre, mikor hal meg? Néhány dologban boldog tudatlanság párti vagyok, és nem mondom, hogy úgy élem az életem, mintha minden nap az utolsó volna, de igyekszem kihozni belőle a legtöbbet. A könyv végére érve azonban kissé megváltozott a nézőpontom, ugyanis ha más oldalról közelítünk a dologhoz, akkor így hangzik a kérdés: ki ne akarná tudni, hogy nem hal-e meg aznap? Ha tudnám, hogy ez a napom nem az utolsó, és a ma bármit teszek, holnap még itt leszek, akkor sokkal nagyobb biztonságérzettel élném meg az előttem álló 24 órát, s olyan dolgokba is belevágnék, amikhez nem biztos, hogy amúgy lenne bátorságom. A könyv így is közelít a dologhoz, és azt kell mondjam, ez a gondolat eléggé megfogott. Ne úgy éld minden napodat, mintha az lenne az utolsó, hanem úgy, hogy tudod, számodra még van holnap, és ezt kezeld hatalmas ajándékként, mert nagyon sokak számára ez a luxus nem adatik meg. Silvera ilyen módon hozza közelebb az olvasóhoz a véget, azonban ezzel számos új lehetőséget is megnyit számára.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Hogy a történetről is meséljek pár szót: a két főszereplő Orion és Valentino, akik nagyon eltérő karakterek, más-más életúttal, különböző felfogással. Orion szívbetegséggel küzd, aki minden napját a halál árnyékában éli, s várja, mikor búcsúzik el végleg az élettől. S mivel minden percben veszély fenyegeti a szívét, számára a Halál-Hírek bizonyosságot jelent, hogy ez a nap még nem az, amitől olyannyira tart. Valentino viszont teljesen egészséges, New York friss lakosa, aki azzal a céllal érkezik a metropoliszba, hogy megszabadulva családja ítélkezésétől végre önmaga lehessen, s elkezdhessen úgy élni, ahogy ő szeretne. A Halál-Hírek indulásának estéjén találkoznak, s innentől kezdve sorsuk összefonódik. Egyikük az első a történelemben, akit felhívnak, így a másik elhatározza, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a fiú a lehető legjobb élményekkel távozhasson a földi létből, miközben mindkettejük szíve (szó szerinti és átvitt értelemben is), belekeveredik a kalandba.
Silvera stílusát leginkább John Greenéhez tudnám hasonlítani: olvasmányos, lendületes, viszi magával az embert. Igaz, hogy ahhoz képest, hogy csak egy napot ölel fel a könyv, elég vastagra sikeredett, viszonylag kevés kiugró történéssel. Mégsem unatkoztam egy percig sem, annyira kíváncsi voltam, mi lesz ebből, s annyira hajtott magával a remény, hogy talán van megoldás, s talán mégsem hal meg senki a végén. A főszál mellett más jelentőségteljes témák is terítékre kerültek, például az emberi sorsok összekapcsolódása, a melegek helyzete, a család és a barátok szeretetének fontossága. Úgy éreztem, a könyv minden szava érték, s mindannak ellenére, hogy közben gyakran aggodalommal, szorongással töltött el a szereplők sorsa, átéreztem az örömüket, egymás és az élet iránti kötődésüket is, s nagyon hálás vagyok Silverának, hogy emlékeztetett arra, amire időnként minden embert érdemes emlékeztetni: ne csak létezz, élj is!
Értékelés: 5/5
Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése