Műfaj: történelmi fantasy, regény
Eredeti cím: The Vine Witch
Megjelenés éve: 2022
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 320
Értékelése Molyon: 87%
Sose átkozz meg boszorkányt!
A Château Renard szőlőültetvény évszázadokon át a szőlő boszorkányainak tehetségétől függött, akiknek bűbája létrehozta a völgy világhírű borát.
Ám miután átkot szórtak rá, sorcière Elena Boureanu elvesztette képességét. Most, hogy megtörte az átkot, ami egy mocsár sekély vizébe kényszerítette, és legyengítette varázserejét, Elena küszködik, hogy visszatérjen korábbi életébe. Időközben azonban öröksége – a szőlészet – egy jóképű idegen tulajdonába került.
Jean-Paul Martel csak és kizárólag a tudományra esküszik. Elutasítja a babonát, és távol áll tőle a helybeliek hite a boszorkányokban. Elena viszont járatos a bűbájban, és tudja, hogy a szőlészet hemzseg a rontástól. Hogy maradhasson, és meggyógyítsa a szőlőültetvényt, titkolnia kell valódi kilétét és a bosszúszomjas terveit is az ellen a személy ellen, aki ellopott hét évet az életéből. Nem nyugszik, amíg szembe nem száll a gonosz erőkkel, amik őt, Jean-Pault és a szőlőboszorkányok ősi örökségét fenyegetik Chanceux Valley dimbes-dombos vidékén.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
"Az apró zöld indák begörbített ujjakkal, lelkesen nyújtózkodtak a lombkorona felé, újabb pontot keresve, amibe megkapaszkodhatnak.Az emberek sem sokban különböznek, […].
Megtalálni a helyed és ragaszkodni hozzá – mindenki erre vágyik, nem igaz?"
Értékelésem:
Nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel, ami rányomta a bélyegét az olvasási élmény további részére is, így csak minimálisan javult a helyzet, mire a végére értem. Már az első oldalak sötétséget, hideget, nedvességet árasztottak magukból, így a történet folyamán úgy éreztem, hogy az események közben végig borongós, dermesztő idő van, s egyszerűen nem tudtam tőle megszabadulni. Ez az érzet ugyanúgy befészkelte magát a bőröm alá, ahogy Elenát sem hagyta nyugton az őt ért átok kellemetlen utóérzete.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
A kezdő helyszín rögtön egy mocsár, ahol Elenát látjuk békaként, amint próbál belekapaszkodni értelme utolsó szikrájába, s emberré változik. Beszél az undorító, nyálkás bőréről, a hiányzó lábujjáról, amit leharapott egy róka, az átváltozás folyamatáról és arról, ahogy a téli időben megszerezve egy kecskepásztor ruháját hosszú idő után hazavergődik piszkosan, átázva és átfagyva. A szőlőbirtokon rögtön idegen munkásokkal találkozik, s mentora sem annyira melegen üdvözli, ahogy azt egy 7 éve eltűnt szerettével tenné az ember. Amint hozzászokik a helyzethez, Elena megvizsgálja a szőlőültetvényt, s az árnyvilágba átlépve észreveszi, hogy vele együtt a földet is megátkozták, s a növényekből árad a mély szomorúság.
Na, egy ilyen indítás után bárhogy próbáltam megszeretni a történetet, sehogysem sikerült. Maga az alapgondolat is idegen volt tőlem, s bár egy idő után megbarátkoztam vele, valahogy sem a főszereplő, sem a többi karakter nem került hozzám közel. Nem tudnám megmondani, miért, de valahogy nem lopták be magukat a szívembe. Az események is elég lassan indultak be, sokáig nem tudtam, mi lesz a fő irány, mire fog helyeződni a hangsúly: Elena bosszújára, a szőlő gyógyításával kapcsolatos munkára, vagy a birtok új tulajdonosára: Jean-Paulra. Eleinte úgy látszódott, hogy kapunk egy kis szerelmi szálat is, hiszen mindketten vonzódtak a másikhoz, azonban ez annyira enyhe volt és szegényes, hogy jócskán csalódtam ebben a vonalban, s hiába kerestem az értelmét. A boszorkányok mágiájával kapcsolatosan sem kaptunk túl sok információt, s bár a történet maga nem volt rossz, különösebb izgalmat nem nyújtott.
Sajnos ez számomra abszolút egyszerolvasós dolog volt, fakó történet színtelen világgal, gonosz mágiával és halállal, ami mindenről akart szólni, de aztán semmi lett belőle. Lehet, hogy csak rosszkor találtam rá, de úgy érzem, ez a könyv nem nekem íródott.
Értékelés: 5/3
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése