Sorozat: Te (1.)
Műfaj: pszicho-thriller, regény, kortárs, lélektani
Eredeti cím: You
Megjelenés éve: 2022 / (2014)
Oldalszám: 400
Értékelése Molyon: 76%
Joe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes.
Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát.
És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?
Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.
"Nem mondok semmit. Ismerem a csend erejét. Emlékszem, amikor az apám nem szólt egy szót sem, és a hallgatására sokkal élénkebben emlékszem, mint mindarra, amit mondott."
"Az olyan kicsi kalitkánál, amiben a madár repülni sem tud, csak az akkora nagy kegyetlenebb, amiben a madár azt hiszi, hogy tud repülni."
Értékelésem:
Egyik nap kedvem támadt megnézni a You című sorozatot, de igazi könyvmolyként úgy döntöttem, először inkább az írott változatot olvasom el. A filmes verzióira még nem kerítettem sort, de nagyon remélem, hogy a könyvnél azért minőségibb lesz...
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Bizonyos szemszögből nézve valóban nem mondanám szokványos történetnek Joe és (kicsoda? Már nem is emlékszem a nevére) Beck kapcsolatát. Az egész arról szól, hogy a srác megszállottan követi a lányt: beles az ablakán, beöltözve elmegy egy családi programra, eltávolítja az életéből az általa feleslegesnek vagy károsnak vélt személyeket, s ezzel átlép minden határt. Úgyhogy vártam is azt a pontot, ahol betegnek titulálom Joe-t, mégpedig úgy, hogy teljesen kiakadjak rajta és megbotránkozzam, de még az utolsó mondatokkal sem érkezett el ez a pillanat. Nem azért, mert Joe teljesen természetesen kezeli a saját őrületét, vagy mert mindent meg tud magyarázni, hanem mert egyszerűen nem történik olyan kiemelkedő dolog a könyvben, ami kiborulásra adna okot, s éppen olyan hidegvérrel fogadtam mindent, mint amilyen közömbösséggel ő is előadta. Arra, hogy valami nagyobb izgalom következzen be, egészen az utolsó 30-40 oldalig el kellett jutnom, de még ekkor sem hatott semmi váratlanul. Joe hozta a formáját, és még aranyosnak is találtam a naivitását, de ennyi.
Beck pedig elképesztően unszimpatikus karakter, tipikus buta liba, aki különlegesnek hiszi magát azon tulajdonságai miatt, amiken a Föld lakosságának felével osztozik. Éppen olyan, mint bárki más, aki az univerzum közepének gondolja magát. Nem tudom, Joe miért volt annyira oda érte - bár inkább egy idealizált Beckért rajongott, s nem a valódiért -, de ahogy a történet haladt előre, úgy nőtt bennem az iránta érzett megvetés.
Még mindig nem tudom, hogy mi volt ez, de nem vagyok benne biztos, hogy el fogom olvasni a folytatást, főleg, ha ugyanennyire átlagos színvonalat nyújtana. A kötelező elemek megvannak, de elmarad a plusz, így minden annyira egyszerű és kiszámítható ebben a könyvben, hogy 2 hét múlva már a főszereplő nevére sem fogok emlékezni. De azért a sorozatnak adok egy esélyt, hátha abból több mindent sikerült kihozni.
Értékelés: 5/3
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése