Sorozat: Ne félts (3.)
Műfaj: disztópia, ifjúsági, romantikus, fantasy, regény
Eredeti cím: Ignite Me
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: GABO
Oldalszám: 338
Értékelése Molyon: 90%
Egy napon majd…
Egy napon majd szabad lehetek
Már semmi sem lesz olyan, mint volt.
Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna.
Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet.
Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.
"Minden lőfegyvernél, kardnál, hadseregnél, királynál gyilkosabb erő egy mondat. A kard vág és öl, de a szó belénk döf és bennünk marad, csontjainkba veszi be magát, ott hal el, hullákat cipelünk magunkban a jövőbe és képtelenek vagyunk húsunkból kitépni a belénk halt szavak csontvázait."
"Inkább lőjenek le, amikor üvöltve követelem a szabadságot, mintsem egyedül haljak meg a börtönben, amelybe magamat zártam."
Értékelésem:
A Ne érints sorozat 3. kötete is éppen annyira izgalmas, mint az első kettő. Garantáltan nem okoz csalódást!
Egy kegyetlen világban az emberek rákényszerülnek, hogy félretegyék saját ellenérzéseiket, és akár az ellenséggel összefogva harcoljanak egy közös célért. Ebben a történetben érvényesül az ellenségem ellensége a barátom elv, így meglepő módon Omega Pont túlélői fontolóra veszik, hogy szövetséget kössenek Warnerrel. Nagyon izgalmas figyelni, ahogy egy közös pont - Juliette - miatt a két oldal lassan egymásra talál, szabadsága érdekében felülkerekedik makacsságán, és az addig egymást megvető és gyűlölő emberek mégis nyitnak a másik felé.
Nemcsak az események alakulása dobogtatja meg a szívünket, de Juliette és Warner egyre szorosabbá váló kapcsolata is. Ez azonban elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy a lány és Adam eltávolodjanak egymástól, ami sokkal csúnyábbra sikeredik, mint ahogy várnánk, de ami segítségül szolgál ahhoz, hogy mi is el tudjuk engedni a fiút. Minden egyes életszakaszunkban mások vagyunk, az események alakítanak bennünket, szélsőséges körülmények között pedig nagyon gyorsan képes változni a személyiségünk. Juliette félős, önmagát sajnáló, depressziós kislányból felnőtt, erős nővé válik, aki az eddig elszenvedett fájdalmat megtanulja bosszúját tápláló haraggá formálni. Egy lányhoz, akit soha nem érinthetett meg senki, akit soha nem szerethetett senki, s aki legtöbbször bizonytalanságban dagonyázva a sarokban kuporgott, sokkal jobban illett Adam, mint Warner. De ennek az új Juliette-nek már nem egy ilyen fiúra van szüksége, s ezt a legtöbben megdöbbenéssel és nehezteléssel fogadják - főleg az összetört szívű Adam. Juliette már nem ugyanaz az az ember, akit a kezdő kötetben megismertünk, már teljesen máshol tart, s valamennyire természetes, hogy útja ezen szakaszán már másfajta társra van szüksége. Warner pedig erősíti őt, engedi kibontakozni, felhívja a figyelmet a szárnyaira, s buzdítja a repülésre. Nem könnyű egy ennyire ellenszenves karaktert úgy formálni, hogy az olvasó később odáig legyen érte és neki szurkoljon, Mafi mégis képes volt ezt véghezvinni.
A végkifejlet lenyűgözően epikus, irtó nagyot szól, elhozza a teljességet és a lezárást. Meglepő számomra, hogy innen még folytatódik a történet, de egyáltalán nem bánom, ha így többet kaphatok Warnerből.
Értékelés: 5/5
Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése